Tegnap nem történt sokminden, úgyhogy végül nem írtam, mert az előző eseményekben dús postok után elég unalmasnak tűnt volna. Nem volt unalmas, de nem volt annyira érdekes sem a tegnap. Ebéd után elmentünk a Garden of Dreams nevű helyre, ami egy szerintünk nem nepáliak által épített kis kertecske, ahova belépőt kell fizetni, valószínűleg azért, hogy egy kicsit nepláli-mentes kikapcsolódásban lehessen része az embernek. Ezt persze nem kell rossz néven venni, de mint már azt régebben említettem, egy európai nem rendelkezik a nyugodtan egy helyben állás vagy ülés jogával, csak a saját szobájában vagy egy vendéglátóipari egységben.
A Garden of Dreamsben ezt a nyugalmat egy park-szerű helyen "vehetjük meg" magunknak, bár a park egyáltalán nem hasonlít semmilyen nepáli dologra.
Kerestünk egy jókis helyet, ahol Lilla tud festeni, én meg olvasni
aztán persze eleredt az eső, úgyhogy a délutánt az Eresz of Deams alatt töltöttük
Az estét végül a jól bevált Reggae Bar-ban töltöttük Amandával, Bibivel a nepáli sráccal és Noahval az amerikai barátjával.
Ma reggel az volt a tervünk, hogy elmegyünk a főtére, a Durbar Square-re. Ez nincs tőlünk messze, max 10 perc séta. Próbáltunk egy irányba orientálódni a kis utcákon
aztán végül valahogy csak-csak megérkeztünk. Nagy nagy placc végig olyan dolgokkal amik tök jól néznek ki.
És egy nagyrakat templom
"az istensimogató területén belül az istenek etetése tilos" itt azonban elaludt az őr, szóval jól megetette mindenki
Majom Úr segítségével bárki a homlokára varázsolhatja a narancsságra pöttyöt, ha az lekopott volna.
A sárgaruhás arcokkal persze kikerülhetetlen a fotózkodás. Már előre odaadtam a 30 rúpiát, hogy ennyi, de az öreg azért a fénykép készítése közben más súgdosta a fülembe, hogy 200. A nő meg Lilláéba, hogy neki meg 100. Ennek később hangot is adtak, miután elkészült a kép, de akármekkora szentek, otthagytuk őket zsörtölődni.
Random kecskeláb az utcán. "Miért ne" kategória
Végül úgy döntöttünk, hogy ha már elindultunk, akkor már elmegyünk a legnagyobb templomhoz, a túristák által Monkey Temple-nek, a nepáliak által Swayambhunath Stupának nevezett buddhista templomhoz. Lilla halálnyugodtan verette nyugat felé, nekem azért volt olyan pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy azért ez nem a legzsírabb környék a városban. (azán persze rájöttem, hogy itt nem bánt senki soha, de azért na. Pesten egy ilyen környéken lehet visszavonulnék nagyon hamar :P)
Aztán végül sok sok gyaloglás után megérkeztünk a domb lábához. A tetején már látszik a templom tornya
Nagyon gyorsan rájöttünk, hogy miért hívják Majom templomnak. Mondjuk a majmok is kb ugyanannyira meglepődtek a fehérembereken, mint mi rajtuk
Buddhához 365 lépcsőn keresztül vezet az út
Aztán persze amikor már aszinné az ember, hogy a végefelé van, jön egy brutálisan durva célegyenes. Itt a három buddhából egy int hogy gyere, a másik kettő meg legyint hogy hagyd a faszba, itt van kőből kifaragva ugyanaz, fényképezd le ezt
"komitedek vagyunk", innen már menni kell
Ami fent várt minket, az valami egészen elképesztő volt. Jöjjenek a képek most kommentár nélkül
Remélem valamennyire át tudják adni azt az érzést, ami fent fogadott minket. Egészen különleges, az eddigi legszebb hely, ahol valaha voltam szerintem.
Fú ez jó hosszú lett. Na mindegy :P A legközelebbi postig mindenkinek minden jót :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése