Az előző postban írtam, hogy ahogy kiderül, hogy hova utazunk írok. Na mostanra már úgy néz ki, hogy ez megvan, már a buszjegyet is sikerült megvenni, de inkább kezdem az elejéről.
Péntekre nem volt különösebb programunk, az előző napi patani kurandulást terveztük kipihenni, Noah azonban szólt, hogy a barátainál lesz valami kis késő délutáni összeröffenés, és mi is meg vagyunk hívva, szóval végül mégisem pihenéssel telt a napunk.
A Lazimpat nevű városrészbe mentünk egy Nihit nevű nepáli angoltanárhoz, és a friss feleségéhez Magdához, akivel kb 3 hete házasodtak össze (vízumpara gondolom). A lakásuk nagyon szép és ők is nagyon kedvesek voltak, mi meg persze vittünk egy jó adag innivalót, amitől viszonlag gyorsan el is kanászodtunk.
8 óra körülre volt betervezve a két órás áramszünet (ez nekem egy kicsit új, de itt minden nap van áramszünet és le lehet csekkolni hogy mettől meddig melyik területeken. van ahol napi 16 óra is összejön), és ez volt az, ami úgy nagyjából a végét jelentette az evésivásnak. Gyertyafénynél összekészülődtünk, ugyanis állítólag valami expat (expatriot = külföldi lakosok) tógaparty volt valami bazidrága helyen az 1905-ben.
A hely maga brutálisan csodálatos, de tényleg nem túl nepáliak az árak ((1sör = 350 npr) = wtf), és bár valójában az egész tógaparty arról szólt, hogy a kb 5000$-os havi fizetéssel rendelkező vöröskeresztes hülyegyerekek istenjelmezben jackkólával a kezükben dícsérgették egymás frizuráját, nagyon jót sikerült táncikálni. Még azért nem felejtettük el hogy kell (vagy csak túl részegek voltunk ahhoz, hogy beismerjük). Lillának ráadásul születésnapja is volt éjféltől, szóval ez még rátett egy lapáttal a hangulatra. A kultúra megismerése és a helyi élet megtapasztalása mellett azért néha ilyen is kell na :P
Másnap Balázs, miután a fent illusztrált állapotát kipihente, felhívott minket, hogy Nihiték valami öt csillagos resort hotelbe mennek golfozni, és hogy menjünk velük. Na mondom jómegy baszki, na mindegy megyünk mi is legfeljebb nem fogunk annyira golfozni. A hotelre azért érdemes rásasolni, mert nem szar.
Fél háromra mentünk Balázsékhoz, és onnan tovább taxival valami általam nem ismert környékre, ahonnan aztán Nihiték autójával mentünk valahova a város peremére, ott egy katona kinyitott egy sorompót, majd irány az erdő mélyén lévő Gokarna forest resort-ba. Amikor megérkezünk ilyen katonák tisztelegtek, meg érkezett egy ilyen kosztümös hölgy hogy üdvözöljön miket a földi paradicsomban.
A poén az az, hogy valóban kb az volt. A hely annyira szép, hogy az már majdhogynem túlzás. Sajnos valamit sikerült elállítani a fényképezőgépen, szóval a most következő képek elég trék lesznek és nem fogják tudni visszaadni az egésznek a fílingjét, de próbálom a kevésbé szarokat kiválasztani. A hotelről pl nincs ilyen :) Szóval be kell érni ezzel :P
Na de nem is ez a lényeg, szóval a hölgy kérdezte hogy mijáratban, mi meg mondtuk hogy golfozgatni golfozgatni, és akkor erre ő mondta hogy elkísér minket. Én nem vagyok ebben olyan jártas, szóval amúgy sem élveztem volna nagyon, de kiderült, hogy a srácok nem a pályán szeretnének játszani, hanem azon a nagy mezőn ahol csak lődözni kell a golyókat minnél messzebbre.
Én ekkor gondoltam aktuálisnak hogy bevalljam, hogy mi most nem szeretnénk egy havi ittartózkodásunk árát elgolfozni, úgyhogy igazából Lilla hozott festőcuccot én meg könyvet. Erre ők csak nevettek, és mondták hogy igazából mindenestül 300 rúpia a dolog. Na mondom akkor "let's golf!"
Egész hamar bele lehet jönni, és tök jó móka lődözgetni a golyókat a faszba, viszont sokkal fárasztóbb, mint ahogy azt gondolná az ember (konkrétan izomlázam van ebben a pillanatban amikor írom ezt :P). Nihiték nem voltak akkora labdazsonglőrök, hogy ne merjek odaállni melléjük, szóval kb egy órán keresztül játszottunk együtt.
Aztán mikor már kb az ütőt nem tudtam felemelni visszamentünk a hotelbe, ahol kérdezte a lány, hogy hogy lenne-e esetleg kedvünk egy sétához az erdőben levezetésképpen. Mondtuk, hogy lenne, szóval kaptunk egy nepáli srácot túravezetőnek, akivel elindultunk az igazi golfpályán keresztül az erdő felé. Na ez kb a túl szép hogy igaz legyen kategória.
Közben a srác mesélte, hogy eredetileg voltak elefántok meg lovak meg tigrisek, de aztán 9 lyuk helyett 18 lyukat akartak a golfpályára szóval ezek az állatok már nem fértek el (ismét wtf?!). De no para mert igy is vannak még majdmok meg szarvas meg leopárd meg ilyenek. Aztán mielőtt bementünk az erdőbe adott valami olajat, hogy kenjük be a lábunkat a piócák miatt. Na mondom jólvan, ez biztos kb olyan hogy most van nála egy kés hogy ha megtámad a leopárd de nyilván nem támad meg a leopárd :P
A piócák sokkal többen voltak és sokkal jobban szerették a lábainkat, mint ahogy azt én elképzeltem. Sajnos Lillán is és rajtam is szandál volt, mert nem számítottunk arra, hogy túrázni fogunk. Ebből kb az lett, hogy olyan 2-3 percenként meg kellett állni lekaparászni a piócákat a lábainkról meg a talpunk alól meg kb mindenhonnan.
"na ez az igazi nepál"
Sajnos itt sem sikerült igazán jó képeket csinálni, plusz amikor a pöttyös szarvasokat meg őzeket láttuk Lilla épp a piócáival volt elfoglalva, szóval azokat sem sikerült lencsevégre kapni. Végül kiértünk erre a tisztásra, aminek egy része már a golfpálya volt, és innen már piócamentes részen mentünk vissza. Egy kicsit büdi volt, azt mondta a guide hogy azért, mert a leopárd megölt egy szarvast valahol a környéken.
Összességében nagyon jó nap volt. A többiekkel megbeszéltük, hogy majd még mindenképpen kéne ilyen túrákat csinálni a közelben. Akár ebben az erdőben is egy nagyobbat.
A nap tanulsága számomra az volt, hogy az ilyen méregdrága resort hotelek (250-300$/fő/nap) által nyújtott élményeket simán megszerezheti az ember anélkül, hogy komyolabb összeget rá kéne szánnia. Magyarul beengednek akkor is, ha nem alszunk ott.
Ma reggel annak ellenére, hogy pókermentes övezetté szerettem volna kinyilvánítani Nepált csak leültem játszani (nem először mióta ittvagyunk :P) és szerencsére sikerült egy lájtibb összeget összemákolnom valami versenyen szóval úgy döntöttünk, hogy elutazunk Pokharába kedden egy 10-14 napra körülbelül. Este egy állítólag nagyon jó kínai étterembe hívott el minket Noah, és már oda készülődtünk, amikor érdekes élményben volt részünk. Én épp a gépemen bénáztam valami, amikor Lilla megkérdezte, hogy én mozgatom-e az ágyat. Hát mondom én azt hittem te. És akkor tudatosult mindkettőnkben, hogy földrengés van. Gyorsan kimentünk a házból (mezitláb :S) a zuhogó esőbe, és rohantak ki a többiek is, de végül elmúlt kb 5-10 perc alatt, és még a ház sem dőlt össze. Vicces volt, mert a szálláson sok ilyen hippiarc van, és így hallottam beszélni az egyiket hogy "fú bazmeg, így nézem mondom fú milyen durva lett ez a cigi amit az előbb elszívtam aszittem összesek, aztán jöttem rá hogy ez nem is a cigi hanem egy földrengés".
Na ennyit mára, a következő bejegyzés már valószínűleg Pokharából lesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése