Tegnap már nem vittük túlzásba a mászkálást Isztambulban, az egyik sráccal elmentünk teázni meg vizipipázni valami helyre. A srác török volt, szóval normális áron sikerült mindent megkapni, és normális minőségben.
Este elmentünk a Taksim square-re, és felszálltunk a reptéri járatra. Ez 12 líra volt fejenként, és az út 40 percig tartott. Isztambul annyira brutálisan nagy, hogy értelmetlen lenne bármit is írni róla, mert úgysem tudnám kifejezni.
A gép 1:10-kor indult, minden jól ment, Serjah-ban szálltunk át a kathmandui járatra helyi idő szerint 7:25 kor.
(2018.11.04 sajnos a Freeblog halála kitörölte a régi bejegyzések képeinek egy részét, amit nem a pókerakadémiáról linkeltem be. A régi fotók alapján megpróbálom rekonstruálni, hogy mi lehetett. Bátorkodtam kicsit ráengedni a 21. századot a képekre, ha már elővettem őket)
Kathmanduba pedig helyi idő szerint kb 13:30-kor érkeztünk meg, miután a nagy vihar miatt köröztünk a város felett egy jó 20-25 percet.
A vízum 100$-ba került fejenként. Ezért 90 napig maradhatunk az országban, utána valahogy meg kell hosszabbítani, ezt még nem tudjuk hogy hogy kell, és hogy mennyibe fog majd kerülni.
A reptéren nem volt nehéz taxit találni, fix áron volt az összes (500 rúpia, 1rúpia=~2.5Ft). Egy másik ember is beült a taxiba a sofőr mellé, aki nagyon kedves volt, nem volt nagyon rámenős, de természetesen túrákat szervez.
Még akkor nem tudtam, hogy mi vár rám a belvárosban, de mostmár azt kívánnám, hogy bárcsak minden ember ő lenne. Zavaromban adtam még 100 rúpiát a sofőrnek mert ott állt meg kérdezte hogy tip meg minden. Természetesen csak ilyen "relative nagy" pénzeink voltak, szóval mi az istent csináljak, kérjek vissza 50et? Áh, na mindegy. A lakosztályunk 400 rúpiába kerül egy napra, és szerencsére van net.
A szoba kb annyit ér amennyibe kerül
A fürdőszoba is, mert gondolom az ingyen jár a szoba mellé. A zuhanyrózsa az így kiáll a falból oszt jóvan. A víz meg majd hipp hopp elolvad valahogy. Sebaj, lehet közben ******
Kis hezitálás után úgy döntöttünk bedobjuk magunkat a "mélyvízbe", és teszünk egy sétát. Az eredeti terv szerint a Durbar teret szerettük volna megtalálni, aztán később már annak is örültünk volna ha az állunkat sikerül. A pénz tök jól néz ki kár hogy fogalmunk sincs az értékéről. Nyilván azt tudjuk hogy hány forint meg ilyenek, de hogy az itt mit ér? Azt nehéz lesz kideríteni :(
Sok mindenre számítottam én személy szerint, de így a mai nap után úgy érzem esélyem sem lett volna arra számítani ami valójában itt van. Olyan mintha valami középkori szamurájfilm forgatásán lennék azzal a különbséggel, hogy ez itt tényleg megtörténik.
Amikor volt rá esélyünk, hogy anélkül tudjunk egy képet csinálni, hogy kb ne kelljen senkit feleségül venni meg minden szart megvenni tízszeres áron meg mindenkinek adakozni, akkor el el csíptünk egy-egy részletet.
azt, hogy miket látunk, arról sajnos nekem sincsen fogalmam sem. ha kicsit jobban bele tudunk majd menni ezekbe a dolgokba, akkor majd én is tájékozottabb leszek. szóval hír tévé styleban jöjjön kommentár nélkül
Jelenleg azon gondolkozunk, hogy pokharába kéne átmennünk. Az nyugisabbnak tűnik. Az elkövetkezendő hét mindenesetre még biztos Kathmanduban, csak nagyon zavar, hogy iszonyatosan zsúfolt az utca, mindenki a pénzedet akarja az autókon és a motorokon a duda az kb autoattackon van a riksákon dettó, már amelyiken van, amelyiken nincs az meg fütyül helyette. Ja igen és szarszag van :(
szóval kultúrsokk van. pár nap alatt talán elmúlik, aztán tudok majd valami értelmesebb beszálmolót is írni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése