Tikal

ennél már nem nagyon lesz majább

Mivel Lilla másnapra teljesen meggyógyult, délután kettőkor elindultunk Floresbe. Az átszállás Guatemala Cityben volt, és 20:00-ra kellett volna odaérnünk, hogy egy kis ráhagyással, de biztosan elérjük a 22:00-s buszt Floresbe, ami majd reggel hétre ér oda. 

Mondanom sem kell, hogy milyen lazán kezeltük ezeket az időpontokat, nyilvánvaló volt, hogy nem ér oda időben semmi sehova, de az átszállásra szánt 2 óra elégségesnek tűnt arra, hogy a legrosszabb esetben is el tudjunk indulni Floresbe, ami a Tikal nemzeti parkhoz közeli városka. 

Jól meglepődtünk, amikor a tervezett nyolc órás érkezés helyett fél nyolcra voltunk Guatemala Cityben. A várost az ország legveszélyesebb helyének mondják és emiatt nem nagyon javasolják az oda látogatást. Az érkezés előtt egy olyan környéken ment keresztül a busz, hogy azt mondtam, hogy na ezen a környéken nem szívesen várnék a buszra este. Na itt volt a buszállomás. Szerencsére gépfegyveres őr állt a váró előtt, szóval aránylag biztonságban éreztük magunkat. Mialatt vártunk egy két rohamkocsiból álló osztag ostromolta a szemközti kocsmát vagy 15 rendőrrel. Közben az amerikai utazócimboránk gondoskodott róla, hogy naprakészek legyünk az elmúlt napokban történt gyilkosságos történetekből. Amikor 22:00kor (pontban) elindult a busz, végül úgy döntöttünk, hogy nem váltjuk vissza a jegyünket és maradunk még Guatemala Cityben egy pár napot, hanem megyünk tovább. 

A meglepetéseket fokozva a busz a reggel hét órás kitűzött érkezés előtt érkezett fél hétkor Floresbe. Úgy tűnik, hogy ebben akkor nem hasonlítanak a Mexikói szomszédaikra. A városka kevesebb mint kétezer lakossal a Petén tó közepén fekszik. Igazából egy sziget, amit egy kis híd kapcsol össze a földdel. Semmi említésre méltó nem található itt első blikkre, úgyhogy el is fogadtuk a buszos ajánlatát, miszerint egy gyors arcmosás és reggeli után nyolckor egyből induljunk Tikalba. Végülis végigaludtuk a buszutat, szóval nem voltunk nagyon fáradtak. 

Tikal az egykori Maya birodalom fővárosa volt, és ezért méretekben az összes többi romot veri. 

Ennél a terepasztalnál jobban nem nagyon tudom illusztálni, a részben feltárt 'belvárost' több ezer kis építmény veszi körbe a dzsungel mélyén

A mérete miatt Tikal javarésze még feltáratlan, és a fő romok sincsenek mind 'letisztogatva'. Nem is beszélve arról, hogy az egész egy nagy nemzeti park közepén van, ahol jaguárok, majmok meg mindenféle állatok járkálnak körülöttünk (jó, a jaguárokat nem láttuk, de talán jobb is így). Nagyon különleges élmény volt, szerintem a legkomplexebb és legérdekesebb az összes általunk meglátogatott rom közül. 

Állítólag tarantulák vannak errefelé jópáran, de nem mérgező a csípésük. Ez az info szívrohamon aligha segít. 

mihez is kezdhetnénk egy ekkora pálmalevévvel?

hozzáértő idegenvezetés

egy feltáratlan épület

Nagyon érdekes állatok mászkáltak körülöttünk. A túra vége felé megpróbáltunk megkeresni egy bőgőmajom csapatot. Kicsit horrorfilmes volt a hangulat, próbáltam videót csinálni de a drámát fokozva még a gépem is lemerült. De azért felteszem hátha visszaad valamit.

Még pár kép az állatkákról

És még a hangulatot fokozandó valamilyen ünnepségre készülődtek a mayák a főtéren. Ha valaki fel tud világosítani arról, hogy ez milyen ünnep vagy ceremónia volt, akkor azt megköszönöm. 

Később elküldték az asszonyokat, és elkezdődött a szertartás. Erről egy picit több képet töltök fel, hátha jobban visszaadja a hangulatát. 

Mindent öszeadva ezt nem nagyon tudta felülmúlni egyik romlátogatás sem.

Már sötétben értünk vissza Floresbe, és úgy döntöttünk, hogy másnap reggel megyünk is tovább Belizébe korán reggel, egyrészt mert közel van, másrészt meg már nagyon vágytunk egy kis tengerpartozásra. Kiszámolgattunk a helyi pénzeinket, és pont úgy jött ki, hogy még két olcsó burritot tudtunk venni egy kis utcai bódéból vacsorára. Ettől négyből hárman nem kaptunk ételmérgezést másnap.