Szóval a burrito. Reggel ötkor indultunk volna tovább, de Barbi még indulás előtt jelezte, hogy ő nem tud kikelni az ágyból. Szó szót követett, és végül arra jutottunk, hogy az a hat és fél óra utazás földön és vízen plusz a határátkelés annyira nem is lesz megterhelő. Mi pedig majd ilyen hóbortos hétvége jelleggel valahogy csak eljuttatjuk Barbit a célig. Ez végül sem egyszerűnek, sem hóbortosnak nem bizonyult. De sikerült.
 |
| Belize City a hajóról |
Belize Cityben egyből átszálltunk a hajóra, ami Caye Caulkerre vitt minket, ott pedig Barbit lefektettük a homokba (ez így leírva kicsit fura), Csabival elindultunk szállást keresni, Lilla pedig ott maradt vigyázni rá. Ami a szállást illeti, én nem igazán tudtam ellenállni egynek, aminek egy másnapos papagáj volt a logója. Aztán bementünk és elmondták, hogy a vendégeknek este ingyen van a rumpuncs. Így kerültünk a Dirty McNasty's-be.
Mire visszaértünk a lányok kaptak antibiotikumot egy orvos sráctól, úgyhogy simán meg tudtuk tenni azt az 500 métert a szállásig pár 'pihenővel'. Talán egy kicsit felelőtlen volt ez az egész, de akkor ott már nagyon örültünk, hogy megérkeztünk a nyirkos Floresből ide. Hogy miért? Elég volt pár lépést tenni a szigeten ahhoz, hogy az embert magával ragadja a karibi életérzés.
A Dirty McNasty's személyzete helyiekből áll, a gondnok Smooth (a bemutatkozó videón) a jó hangulat mellett az esti rumpuncs erejéről is gondoskodik. A hostel bárjában esténként összegyűlő társaság nagyon különbözik az mostani utazás során az ilyen helyeken megismert beszívott vegán hippiktől: önkéntes tengerbiológusok, helyi arcok és mindenfelől idetévedt utazók vannak itt.
Az elején annyira nem értettem, hogy egymással mit beszélnek az emberek, hogy rákérdeztem, hogy ez más nyelv-e mint az angol. Kiderült, hogy az angol nyelv egy eléggé szétcsavart változatát, a Kriolt beszélik itt, aminek specifikus nyelvtanja és írásmódja is van. Érdekességképpen pár példa:
Gud maanin! - jó reggelt
Weh di gaan an? - mi a helyzet?
Aarite - rendben
Mi naym da - a nevem
Evryting gud - minden rendben
A szigeten háromféle ember van:
a dolgozó - agyonmosott kissé szakadt ruhában, de nagyjából tiszta és egyszerű külsővel
a rappénekes - a smooth féle srácok, róluk nem nagyon lehet képet csinálni, mert 'mi van ha nézi a blogot az fbi, stb'
a reggaeénekes - róluk meg azért nem lehet képet csinálni, mert kérni akarnak érte 5$-t.
Az utolsó két kép emiatt nem az én képem.
A sziget jelszava a go slow!, sok ilyen tábla van. Az emberek ehhez tartják is magukat. A füvet epres szivarlevélbe tekerik, hogy ne zavarja a szaga azt, aki nem él ilyesmivel. Nincsenek autók, az emberek biciklivel járnak (mivel a sziget kb egy óra alatt körbesétálható). Aki nagyon lusta, vagy menő, vagy aki szállítani akar valamit, az golfkocsival jár.
Másnap Smooth javaslatára elmentünk az egyik haverjával egy hajós túrára a közeli korallzátonyhoz. A kapitány Pops egy jó négy órával később indult, mint a szervezett túrák, és nem vetette meg a kókuszrumot. Mint mindennek, ennek is megvoltak az előnyei és a hátrányai. Előnye volt például, hogy mindenhol csak mi voltunk, mert már elmentek onnan a többiek addigra. Minden, amit a sok hajó odavonzott, most hozzánk sereglett.
Ha leírnám, hogy hogy néz ki a víz, szerintem nem hinnétek el, szóval itt van. A két kis folt a bal oldalon két rája. Nincs megváltoztatva a színe a képnek photoshoppal.
Aztán elmentünk egy helyre, ahol majd cápákkal meg rájákkal úszunk. Legalábbis ezt állította Pops egy olyan jointtal a kezében, amiben nem is volt dohány. Mondtuk, hogy persze, mire ő 'kéred vissza a pénzed ha nem úszol cápákkal?'. És addigra már majdhogynem ott is voltak.
Egy rakás rája és cápa volt a vízben alattunk. Megnyugtatott minket, hogy a cápák a hiedelemmel ellentétben nem agresszívak. A fehér cápát leszámítva embert alapból semelyik nem eszik. Mi pedig egy öles pohár kókuszrum után beleugrottunk a vízbe.
Ami ezután történt, az egyszerűen leírhatatlan. Innen nyilván nincsenek képek, de amikor először szembe találod magad egy ilyennel...
Vagy egy ilyennel...
És itt nem egy volt, hanem vagy 8 cápa meg 10 rája meg vagy 50 fél méteres hal. Nem mondom hogy nem voltam beszarva, de amikor hozzájuk mertem érni, az egészen különleges élmény volt.
Innen továbbmentünk egy korallzátonyhoz, ahol teknősök voltak, ráják meg rengeteg színes hal. Erről sincs kép, írnom is felesleges. Ha valakinek egyszer lesz rá lehetősége, ne hagyja ki.
És ekkor mentünk vacsorát fogni. Kagylót, homárt és halakat.
És itt jön a hátulütője a dolognak: mivel későn indultunk, a vacsora inkább a szerencsére lett bízva, mivel sötétedésig nem volt sok idő. A mi fogásunk pedig viszonylag szegényesre sikeredett.
Már sötét volt, mire összekapkodtunk annyit, hogy elég legyen mindannyiunknak vacsorára, és ekkor elmentünk Pops szigetére elkészíteni a kaját. Igen, ez nekem is meglepő volt, a részeges kapitány rendelkezik egy kb 2000 négyzetméteres szigettel a karib tengeren. Igazából rántottát is ehettünk volna vacsorára, ezt a napot akkor sem felejtem el soha. Kb éjfél volt, mire visszaértünk.
A Belizen töltött idő nagyon emlékezetes volt. Nem tudom, hogy valaha visszatérek-e ide, de ha lehetőségem lesz rá, akkor biztosan. Annyira próbálkozok azzal, hogy valahogy átadjam az itteni hangulatot, de ezt a lazulást látni kell és át kell élni ahhoz, hogy valaki megértse.
28-án egy napon ünnepeltik Pops barátnőjének és Csabinak a szülinapját. A recepciós néni még tortát is sütött Csabinak, Smooth pedig extra erős rumpuncsot kevert. Be lett izzítva a grill és mindenki kajált meg piált egy óriásit. Mellékesen megjegyzem, hogy a hostel vendégei számára, meg bárki számára, aki odatévedt semmiért nem kértek pénzt semmiért. Amikor pedig megkérdezed Smoothot, hogy miért, akkor azt mondja erre: 'miért? mert éppen ilyen kedvem van azért.'
Tényleg nem tudok mit mondani, szürreális élmény volt. Egy másik univerzum. Látni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése