Campeche és Edzná

nyerő páros

Már sötétben érkeztünk meg Campechébe Uxmalból, és másnap reggel egyből az egyik közeli romhoz készültünk Edznába. A recepciós szerint csak szervezett úttal lehet oda menni, úgyhogy elindultunk megcáfolni a recepcióst. Végül megtudtuk, hogy a piac közeléből indulnak úgynevezett collectivok, közös minibusz-taxik, amik megállnak a romok bejáratánál is. Mivel a recepciósokat beleértve senki nem tud angolul, ezért a nyelvtanulás elég intenzíven történik. Muszáj megtanulgatnod a dolgokat, mert egyébként bajban vagy. Szerencsére egészen sok ragad ránk, és már el is beszélgetünk néha egy-két emberrel. Na jó, ez azért kis túlzás, inkább úgy néz ki a dolog, hogy ő beszél, én tippelek, hogy mit mond, és kb olyanokat tudok rá válaszolni, hogy igen, nem, ó, jó, jó napot, sör, taco, 1,2,3,5, 12, 15, 30, 40, 100, 130, 140.

Még azért nem túl acélos a szókincsem, de meglepődnétek, hogy ezzel mi mindent el lehet itt érni. Már néha úgy érzem, hogy ha ennél többet beszélnék, akkor az már talán sok is lenne. A meccslabda az volt, amikor rájöttünk, hogy a térnél nem egy utcában kell keresni, hanem egy kordonon kell átmászni, ott keresztülmenni a piacon, átugrani a sárkupacot egy építkezésen, balra fordulni, majd a fodrásznál jobbra, és ott vannak a collectivok.

Voltak azért olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy nem fog összejönni, de mivel a kudarc nem volt opció, végül csak elindultunk Edzna felé.

A bejárat már nem úgy nézett ki mint a Művészetek Palotája, és beöltözött ősmaják sem voltak. Egy kis épületben ült egy ember, aki megkért minket, hogy írjuk fel a nevünket egy listára. Ezen a listán mi voltunk 4-7ig az emberek. Ebből feltételeztük, hogy nincs szarásig tele a hely. Hát nem is volt. Igazából a miénk volt a hely.

Monumentalitásban szerintem nem verte Uxmalt, de négyen felfedezni egy egész ősi város romjait fantasztikus élmény volt. Edzna pedig ősibb, mint Uxmal, vagy Chichen Itza, szóval ebből a szempontból különösen érdekes volt.

Itt már tényleg csak a nagy piramisra nem lehetett felmászni. Ezt a szabályt viszont most felülírtuk, hiszen a miénk a hely.

fuck the system

Hát így utólag azért szomorú, hogy nem engedik megmászni a nagy piramisokat, mert az egyik legjobb dolog felülről végignézni a tájon.

Aztán szép lassan összeszedtük magunkat és kimentünk a főútra, hogy majd elkapjunk egy hazafelé tartó collectivot. Itt miután találtunk egy óriáspókot valami más állat által elpusztítva a földön, úgy döntöttünk hogy állva várjuk meg a buszt.

nem túl megnyugtató érzés azt tudni, hogy ami megölte őt, még lehet, hogy valahol életben van a közelben...talán már meg is éhezett a következő zsákmányra

Rongyos egy óra múlva felkapott minket egy collectivo, és hazafiesztáztuk magunkat Campechébe. Itt először nyílt alkalmunk rá, hogy körbenézzünk a városban. Az előző blogbejegyzés után kaptam egy olyan megjegyzést, hogy talán jó lenne olyan képeket is feltöltenem, ahol mindennapi helyszínek és emberek vannak. Ez talán jobban átadná az érzést. Ennek fényében próbáltam most pár kevésbé megkomponált képet is kiválasztani. Campeche lélegzetelállító minden szempontból. Abban reménykedek, hogy most a képek jobban át tudják adni a hangulatot, úgyhogy nem is szaporítom a szót.

fő a higiénia

Nagyon finom a mandarin, de annyira szok mag van benne, hogy akkora macera megenni az otthonihoz képest, mint egy grapefruitot a narancshoz képest.

Jogosan gondolja azt az ember, hogy egy gyümölcs/pinata árús lány lehetne soványabb is. Ennek van is realitásalapja viszont a gyümölcsöket itt nem magában eszik, hanem chillis limeos sóval. A narancsot és az ananászt is.

A rendőrök esetében valahogy úgy képzelem el Campechében, hogy mindenki bemegy, és azt mondja a főnök: ’szerezzetek valami járgányt, mindegy milyet, és majd rendőrösítjuk’. Van sima rendőrautó járőr, de van segwayes rendőr, láttam choppereset és quadosat is. Kinek melyik jön be.

A főtéren szerintem legalább nyolj ilyen cipőtisztító stand van kialakítva, és működnek is.

Ezt a képaláírást mindenkinek a fantáziájára bízom. Szerintem feladtam a magas labdát.

Igazából még gondoltam, ha már dokumentáló bejegyzést csinálok, akkor legyen még egyszerű étterem fotó is benne. A lányok előtti turmix is nagyon gyakori, és szinte mindig ilyen pohárban adják.

mexikói pacal

sült nachos babpürével és hússal

panuchos

rakot tortilla cápahússal

Igen, én kértem a pacalt, és nem, nem jobb, mint otthon.

Köszi, hogy elolvastátok, majd azért kíváncsi vagyok, hogy mi a vélemény erről a szabadabb képi világról. Így több, mint kétszer annyi kép van, mert sokat benne hagyok, amit egyébként kiszelektálnék, és alapból fényképezek is olyat, amit egyébként nem jutna eszembe.