2015. január 13., kedd

Merida

a problémák és a veszedelmek elkezdődtek


Reggeli után nekivágtunk Meridának. Azt hallottuk és olvastuk, hogy itt már kicsit jobban oda kell figyelni a dolgainkra, mint eddig. Hát ennek kifejezetten nem örültem, mert nem vagyok túl összeszedett. Próbáltunk koncentrálni, de valahogy mindig pont fordítva sült el a dolog. A hiába próbáltam alkudozni, meg trükközni, nem volt rá szükség, mert taxik helyi áron vittek, az emberek köszöntek és mosolyogtak, még a rendőr - aki nagyon nézett minket - is végül csak odajött hozzánk, és megállította a forgalmat, hogy bemehessünk a körforgalom belsejébe. A város addig-addig győzködött minket, hogy rájöttünk: ismét értelmetlen aggodalmaskodni, ez a hely körülbelül annyira veszélyes, mint az összes hely, ahol eddig jártunk: semennyire. 


Azt szinte rögtön érezni lehetett, hogy egy jómódú városról van szó. Minden nagyon rendben volt. A maya múzeum is akkora volt, mint egy focistadion, és olyan modern belülről, mint a Louvre. 




A spanyol gyarmati stílus keveredése a közép amerikai elemekkel egy különleges sármot kölcsönöz a városnak. Nehéz betelni vele, Spanyolországhoz hasonlóan az ember minden kereszteződésnél úgy érzi, hogy megtalálta a legszebb pontot. 

Hű de jó


Na ez most a legjobb, ez az igazi


Aztán persze a következő utcasarok még szebb, és itt már szebb képet lehet csinálni. 


Ú, inkább ez


Nagyon nem tudok mit írni, de tényleg. Semmi vicces nem történt velünk, csak az, hogy nagyon jól éreztük magunkat egy gyönyörű helyen. Ja és kezdem kapisgálni a panoráma funkciót az új gépben. 



Az emberek nagyon szeretnek enni, és még ennél is jobban szeretnek együtt enni. A tradícionális ízek kedvelői számára szinte képtelenség mellélőni egy ilyen piros székes étteremmel, mint például ez itt: 


Általában hasonló dolgokat lehet enni. Mi megyünk végig az étlap elejétől, és már nagyjából képben vagyunk egy-két kifejezést illetően. Mivel egyikünk sem tud spanyolul, ezért ezekben a helyzetekben teljesen vakon kezdtünk.

A szállásunkon kiderült hogy a teraszon van egy elhagyatott jacuzzi, ami kérésre még képes működni. Ennek az állításnak az igazságtartalmát természetesen le kellett tesztelnünk. Működött. 


Miután ez az utolsó napunk yucatán megyében, ezért szerettünk volna valami helyi specialitást megkóstolni. Végül találtunk egy helyet, amit mindenkinek szívesen ajánlok, aki erre jár. Minden szempontból jeles a La Chaya Maya. 



Igazából ennyi. Holnap megyünk Uxmalba, és onnan tovább Campechebe. Majd innen folytatom.


2 megjegyzés:

  1. Lillának nagyon jól áll a rövid haj :)
    Egy kis gyorstalpaló spanyolból jól jön :
    Hola! Buenos Dias!
    Adios!
    Por favor!
    La cuenta, por favor!
    Gracias!
    :)

    VálaszTörlés