Mexikó az álmainkban

San Cristobal de las Casas

Az egész ott kezdődött, hogy az Ivan által szervezett busz este tizenegykor bedöcögött 15 órával az indulás után a 2100 méteren fekvő San Cristobalba. A Palenquei szállás testvérében foglaltunk még indulás előtt egy szobát, hogy amennyiben így alakul, hogy későn érünk ide, ez ne legyen probléma. Ez a deluxe szoba volt két dupla ággyal.

A recepciós süketnéma volt, és odaadta a deluxe szoba melletti szobát nekünk két emeletes ággyal. A galamb lelkem itt úgy érezte magát, mint azok a bűvészgalambok a Tökéletes trükkben, akiket összecsapnak egy rugós ráccsal a kendő alatt. Mondtam a srácnak, hogy mi az ötöset foglaltuk le, itt van a papíron, és direkt azt kértük, hogy francia ágy legyen. Hozott egy papírt, és leírta, hogy az privát szoba. Most erre mit mondjak? Inkább megpróbáltam elaludni, hogy végre új nap kezdődjön. Ez volt az első alkalom, hogy foglaltunk szállást látatlanban, vagy szervezett túrát anélkül, hogy neten utána járjunk a dolognak, és szilárd meggyőződésem, hogy mindkettő hiba volt, és ezt az egészet a saját felelőtlenségünknek köszönhetjük. Na de tényleg ideje lezárni ezt a napot. Csak ne lenne 14 fok a szobában.

Másnap reggel szikrázó napsütésre ébredtünk volna, ha lett volna a szobának ablaka. Miután viszont elhagytuk a szobát, és kiléptünk a hostel ajtaján – aminek az egyetlen vendégei voltunk – szikrázó napsütésre léptünk ki. San Cristobal érezte, hogy szükségünk van egy kis törődésre, és emiatt úgy döntött, hogy ma ő lesz a legszebb város Mexikóban. 

Real de Guadalupe - a főutca (autómentes)

Valahogy az egész a tökéletes kombináció volt. Mintha megálmodnál egy Mexikót, és te raknád össze. Csodálatos színes utcák, zene szól a pici éttermekből, ahol táncolva forognak a csirkék a tűzön. (És most őszintén elnézést kérek a vegetáriánusoktól, de képtelen vagyok úgy írni az országról, hogy abban ne legyenek hús tartalmú pozitív érzelmű élmények. )

a ritka alkalom, amikor már reggeli előtt a vacsorát várod

Szakadt ruhás hippik, idősebb vándorlók, fiatal párok gyerekkel, tradicionális ruhába öltözött helyiek, kávézók a környékbeli kávéból készült kávé illatával és reggeli menüvel, csokoládé bárok a chiapasi kakaóbabból készült kézműves csokival, mindez filmbe illő környezetben.

Helyi ruhás bácsi 

áriahippi

tradícionális szőrös szoknyás nénik

kávézó

Egyértelmű volt, hogy maradunk. Inkább kihagyunk más uticélokat, de egy pár napot el kell töltenünk az előzetesen csak ’átszálló városként’ betervezett San Cristobalban. Több olyan emberrel is találkoztunk itt, akiket már láttunk korábbi helyeken, és most már szóba is elegyedtünk egymással.

A hostelünket természetesen lecseréltük. Egy Los Camellos nevű helyre költöztünk a főutcán, ami olcsóbb, és jobb volt. Nem nagyon volt terv. Nem is nagyon kellett tervezni. A város nevezetességei nem specifikus helyekben merültek ki. A lényeg maga az atmoszféra volt. Lehetsz akárhol, az hely magába szippant, és utána nagyon nehéz elengedni. 

a los camellos ajtaján kilépve

a főtér

lehet tippelni, hogy van-e bűnözés a városban ilyen védelem mellett

ezt valahogy rajtam kívül még senki nem tudta megunni

árus nénik saját kezűleg készített cuccokat árulnak pár pesoért

a mexikói Susanne Boyle

Vasárnap nagy buli volt, motoros találkozó volt a főtérnél, és nagy piac nap. Amíg a többiek vásiztak, én megpróbáltam azon a vékony határon táncolni, amikor még nem sérted meg egy idegen magánszféráját, de már egy kicsit indiszkrét vagy ahhoz, hogy értékelhető képet készíthess róla. 

a fiestát egy kis mexikói ossian váltotta fel

a női meggyőzőerő trilógia

Nehéz szavakkal, de szerintem még képekkel is leírni azt az érzést, ami San Cristobal de las Casasban elragadja az embert. A kis hegyi városka sok utazó kedvenc helye, és nem ok nélkül. Talán minden olyan dolog megvan benne, amire az ember kíváncsi, és amit meg szeretne tapasztalni egy ilyen utazás során. Azt, hogy ezek mik, mindenkinek meghagyom egyéni döntésként, de abban szinte biztos vagyok, hogy az emberek 90%-a itt meg fogja találni azt, amit keres.

A harmadik napon döntöttünk úgy, hogy folytatjuk az utunkat Guatemalába.