Los Angeles

Epilógus: Disneyland, Universal Studios, Hollywood blv., sörfőzdék stb.

Az utolsó hat napra hagytuk Los Angelest. Szállást végül nem is a városban kerestünk, hanem az agglomerációban, mert autónk úgyis volt, és erre voltak a szebb opciók a mi büdzsénkből. Végül Coronában (város) szálltunk meg egy nagyon király helyen, ahol az első szállásunknál olcsóbban kaptunk nagyon fasza szobát reggelivel és vacsorával. A legfontosabb az volt, hogy mivel eddig nem volt nagyon pihenőnapunk, egy olyan helyet válasszunk, ahol elvagyunk akár egy egész nap is. 

Az elején rögtön megkiséreltük beillesztgetni a vágyakat a hátralévő napokba. Én két sörfőzdényi keretet kértem magamnak, és kötelezőként elhangzott még a Disneyland, a Universal studios és a vásizás is. 

Már sokszor belebuktam az ilyen városi fotózásba, amikor ugyanazt próbáljuk ezredjére egyszerre ezren fényképezni, szóval már nem nagyon vittem magammal fényképezőgépet ezekre a helyekre, jó volt a telefon is. 

A Disneyland annyira nagy volt, hogy nehéz elmondani. Mindkét parkba (disney és uni) kinéztem a "legkisebb várható nyüzsi" napot, de még igy is, hogy alig kellett a sorban állni, bevehetetlen volt. Ami jó volt, hogy kb harminc olyan attrakció volt, ahol Málna is nyomulhatott. Pont emiatt úgy döntöttünk, hogy ezt a napot neki szenteljük, és csak ezekre mentünk mi is. Egyet csaltunk Lillával, amikor Málna kajált (Indiana Jones, az mondjuk elképesztő volt).

A parkolóházból bejutni a parkba egy elég hosszú művelet volt, de kb 50en dolgoztak ezen, és elég olajozottan ment minden.

Párizshoz hasonlóan itt is több városrész van különböző tematikákkal, a mikis rész volt az egyik befutó

A gyerek járatok nagyrésze a beülünk egy autóba/hajóba/hernyóba és végigmegyünk egy mese által inspirált részen. Ez leirva lehozónak hangzik, de általánosságban nagyon komolyan ki voltak ezek dolgozva. Az egész hely durván rendben volt tartva, sehol egy szemét, vagy kosz, minden tökéletes és makulátlan. Bár napi 10 millió dolláros bevételből ez nem igényel túl nagy sakkozást gondolom. 

A párizsi disneylanddel ellentétben itt eléggé interaktiv, de leginkább aktiv volt a szórakoztatás.

Málna már előre kifejtette, hogy ő nagyon fog izgulni, ha találkozik Minnie-vel. Egy kicsit sokkot kapott, de utána az volt a verdikt, hogy jó volt ez.

Disneyland két parkból áll, a "felnőttesebb" parkba mi nyilván be sem mentünk. Ha valaki szeretné teljes egészében kihasználni a dolgot, akkor szerintem három napra van szükség, és forgalomtól függően fast passra. A forgalmat elég jól predesztinálja az, hogy mennyibe kerül az aznapi jegy. Azt hiszem, hogy 4 kategória van. Mi olyan napokat néztünk ki, amikor a legolcsóbb. A durva napokon a fast pass és a nagyobb belépő miatt akár kétszerese is lehet a belépő, amiből az alap (100$/kopf) is elég húzos egy családnak.

A Universal Studiosnál már más volt a helyzet. Ide szerintem elég egy jól felépitett nap mindenre. Málna itt semmire sem tudott felülni, úgyhogy ketten mentünk Lillával. Ez sokkal kisebb, sokkal kevesebb a program, viszont azok nagyon nagyon durván ki vannak dolgozva egytől egyig. Ha az egy napos élményt hasonlitjuk össze, akkor ez a nagyobb élmény.

jólvan

Általánosságban itt szinte minden egy valamilyen showban vagy történetben való részvétel élmény vagy szemüveges 3d technológiával, vagy megépitett diszletekkel. Klasszikus sinen guruló vasút összesen egy darab volt, viszont fel volt épitve egy egész falu a Harry Potterből a kastéllyal együtt. egy olyan szimulátor rendszerrel, hogy csak azért nem mondom, hogy olyat még nem basztam, mert előtte a Transformers meg azelőtt a "bármelyik" is ugyanilyen volt. Már ezekhez a cuccokhoz a várakozás és a sorbanállás is olyan volt, hogy néha azért álltunk meg, mert nem akartak az emberek végigszaladni, hanem végig akarták nézni a diszletet meg az előadás részeket, amik bemutatták a keret történetet a sorbanálló résznél. A Harry Potter kastély egyetlen egy attraction és a várakozó rész konkrétan durvább volt, mint a londoni Harry Potter studio. A túltolás végre élvezetes! U-S-A! U-S-A!

ez egy "hullámvasút" a kb 12-ből

Persze mindent lehet kapni Roxmortsban a kirakatokkal interaktáló pálcától az egész univerzum összes kellékéig. De azért amikor Ron anyukája megkötötte Harrynek a H betűs pullóverét, akkor ha tudta voltna, hogy tömeggyártásban ezért el lehet kérni 110$-t akkor otthagyta volna a Mágiaügyi Minisztériumot az tuti. 

Nem akartam sem a fényképezőm, sem a telefonom képernyőjéről nézni a napomat, úgyhogy ennyit tudtam mutatni. Este hatkor bezárt a park, hogy felkészüljenek a Halloween bulira. Ez szeptember és október meghatározott napjain van és az egész park átvedlik horror tematikájú ilyesztegetős tébolydává. Ez még hajnal kettőig tart, olyan filmszintű diszletekkel felépitett élőszereplős horror helyszinekkel vagy útvesztőkkel, mint a Stranger Things vagy a Poltergeist, és folyamatosan teltházas a lokál arcokkal. A "három seprű"-ben vacsorázva mi pedig úgy gondoltuk, hogy ezt még a százórányi parkozás után pont nekünk találták ki, szóval vettünk estére is jegyet. Mindezt annak ellenére, hogy az állandó attrakcióként funkcionáló zombikkal ellepett kórház a Walking Deadből halálközeli élménynek számitott nálam. Ezeknél ugye mindig úgy engedik az embereket, hogy kvázi csak ti vagytok bent, és nem robotok vannak, hanem rendes szereplők mindenhol, akik utánad szaladnak. 

Na de lényeg, hogy nem volt visszaút, elstartoltunk. Innen nem készitettem képeket, mert olyan szinten be voltam szaratva, hogy örültem, hogy életben maradok. A végén már valami tanult tehetetlenségben szenvedő apatikus rongy voltam, amibe még néha beledaráltak egy láncfűrésszel. Sikerült majdnem mindent kipróbálnunk itt is, de ez a nap azért egy legendásan fárasztó napra sikeredett. Meg legendásan királyra is nyilván. 

A universal city hazafelé. Elképesztő, hogy még ilyenkor is van, aki hazaúton beugrik kicsit boltikázni. Hát én örültem, hogy haza tudtam vezetni. 

Los Angelest az autós forgalom teszi számomra élhetetlenné. Valamennyire rá lehet állni arra, hogy minden utazás 1-2 óráig tart bárhova megy az ember, de én biztosan nem tudnék ehhez hozzászokni. Vannak express sávok (8 sáv esetén a belső kettő) de ehhez külön berendezésre van szükség és ilyen 2-10 dollár környékén van egy útszakaszt dugómentesen átugrani a dugó méretétől függően. 

Hollywoodban csak a Hollywood Boulevard és a Griffith Observatory volt a listánkon. A walk of fame egy nagyon érdekes csalódás volt. A fene sem gondolta voltna, hogy ez egy csövesekkel és félmeztelen banditákkal teli összehugyozott utca pár kövér pókemberrel. A többi programra meg még a neten is mindenki azt irja, hogy még ennél is gagyibb. Szerintem ez - akármilyen furán hangzik - abszolut kihagyható lett volna. 

A kilátó már elég szép volt, de sajnos ez a város olyan iszonyatosan szmogos, hogy szinte semmit nem lehet belőle látni. Lehet, hogy azért, mert itt 95-ös benzin nem is nagyon van. A "v-power" a 91, és a standard a 87-es. De legalább olcsó (kb 1 dollár per liter). 

próbáltam kicsit javitani a fotón, hogy ne csak egy barnás szürkeség legyen

Jobb lett volna ha beállok harmadiknak a srác mögé, és szerintem Kinai szinten ez még csak a közepesen kellemetlen kategóriába sem esett volna bele. Legalábbis az alapján, hogy nekik mi az elképzelésük az emberek együttélésének a szabályairól. 

A sörfőzdelátogatásokhoz két személyes választásom volt, amik közül az egyik kicsit kisebb, a másik kicsit nagyobb, mint a miénk, de világszinvonalon űzik azt, amit űznek. Mindkettő csak helyben fogyasztható, és iszonyat minőségű a felszolgálás, elképesztő a segitőkészség és a tudás és botrányosan király a sör nyilván. Mind a két helyen elhalmoztak ajándékkal, amikor kiderült, hogy sört főzünk, és remélem, hogy sikerül majd valamelyikőjüket elhivni a májusi fesztiválunkra. 

Ezek az élmények nagyon inspirálóak voltak számomra abból a szempontból, hogy milyen is az igazán őszinte, valódi sörfőzés. A másik oldalról kicsit szomorú lettem, mert az itteni életmód, kultúra stb. az, ami egy ilyen főzdét lehetővé tesz. Hozzánk nem tudom, hogy ki jönne ki sörért, hiszen nálunk azért nincs mindenkinek autója és 30 perc autókázás már soknak számit rekreációs célból. Ezeknek pedig ugye az az alapja, hogy máshol nem kapod meg csak itt. Bár ezt az elméletet nyilván csak egy módon lehet majd lecsekkolni. Úgysem fogjuk kibirni. 

Délben nyitott, és az aznapi premier sörből már nem volt doboz, mire negyed kettőre odaértünk. Még csapról meg lehetett kostolni.

Holnap reggel korán indulunk haza. Összességében nagyon jó volt, de elég volt. Furcsa ezt mondani, de talán túl jó nekem már otthon ahhoz, hogy ne hiányozzon. Alig várom, hogy elmesélhessem az új ötleteimet, és megmutogassam a söröket, amiket viszek. Azt is alig várom, hogy 15 percet kelljen autóznom valahova, meg hogy lássak sétáló embereket. Az is tök jó lenne, ha nem kérdezné meg mindenki, hogy hogy vagyok, és nekem nem kellene visszakérdeznem, hogy ő hogy van, és mindketten megállapitanunk, hogy a másik fantasztikusan van. 

Ez egy nagyon más világ, és a legérdekesebb benne az, hogy az emberek ugyanúgy néznek ki, mint mi. Ázsiában ugye ezt könnyebb felfogni, mert bár minden nagyon más, de az emberek is nagyon másképp néznek ki, meg beszélnek. Itt nem. Szintén nagy különbség, hogy ázsiához képest ez kibaszottul drága. Pedig nem éltünk indokolatlanul nagy lábon. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy még vissza fogok térni.

Köszi annak a kb kétszázötven embernek, aki végig velem/velünk tartott virtuálisan. Remélem nem bántátok meg.