Joshua Tree és a Mojave National Preserve

Utazás sivatagokon keresztül

Na jönnek az igazi amerikás képek gyerekek. Be is teszek ide egyet gyorsan, hogy jó legyen a boritókép a linknél. 

San Diego után egy lazább napot szerettünk volna, ezért az egész napi projekt az volt, hogy elérjünk Joshua Treebe, ami egy kis város a Joshua Tree nemzeti park nyugati bejáratánál. 

Az ideúton már le lehetett térni a 16 sávos interstate autópályáról, és kisebb utakon menni. Ez nekem sokkal jobban tetszett. Egy kicsit úgy éreztem, hogy ez az, ami számomra értelmezhető, és amit én élvezek. 

Joshua Treeben a kettő általunk talált opció közül azt a motelt választottuk, amelyik nyitva volt, és ettünk az egyetlen helyen, ahol láttunk embereket. 

Délutáni programnak még egy közeli mégkisebb városba (500 fő) mentünk, amit a 40-es években épitettek Hollywood számára, mint western falu, hogy forgathassanak itt. Ez volt Pioneertown. Állitólag hétvégén van minden, most teljesen kihalt volt, és minden zárva volt. De nem bántuk meg, hiszen más programlehetőség nem is nagyon volt a környéken a parkon kivül.

Este terveztem egy kétszemélyes programot Lillával, mert azt olvastam, hogy az ország egyik legsötétebb része a nemzeti park, és hogy szabad szemmel lehet látni a tejutat. Bár jegyünk nem volt, de elindultunk éjszaka a park felé, de sajnos már minden iroda zárva volt, ahol jegyet lehetett volna venni. Azért elmentünk a bejárathoz, ahol viszont senki nem volt, és le voltak húzva a redőnyök, szóval csak simán bementünk. 

Ahogy szeltük a mérföldeket és egyre messzebb kerültünk a várostól, egyre sötétebb lett. Aztán inkább világosabb. A hold nagyon fényes volt, és a park közepén mintha valami bizarr, teljesen világos sötétség lett volna, ahol lehetett látni mindent tökéletesen. Lefeküdtünk a földre nézni a csillagokat. Tényleg lehetett látni a tejutat, de én valamiért úgy éreztem, hogy perceken belül nyakon csip valami skorpió, úgyhogy inkább felkeltem, és megpróbáltam egy fotót összehozni. Persze vannak azok az élmények, amire azt mondja az ember, hogy nehéz átadni szavakkal vagy képpel. Azért megpróbáltam. Ennek a minőségéért bocsánat, nem tudom, hogy ezeket hogy kell csinálni. 

Másnap együtt kerekedtünk fel, és mentünk be, immáron nappal. Most a jegyet is meg tudtuk venni, ami egy hétre szól, szóval nem volt lelkifurdalásunk. Autóval tudtunk menni szinte végig, néha volt érdemes megállni és voltak túraútvonalak, amiken végig lehetett sétálni. Nagy élmény volt, és ajánlom mindenkinek, aki arra jár, hogy ne hagyja ki valami "munumentálisabb" élményért hamis igéretével, mert ebben biztosan nem fog csalódni. Nagyon tiszta és rendben tartott, tengerszint felett kb 1500 méterrel lévő úgynevezett high desert, vagyis magas sivatag egyerűen forditva (megtaláltam közben az ű-t, a hosszú i még nincs meg). Olyan amerikás, na. Legalábbis én igy képzeltem el az utazás előtt azt, amikor valami amerikás. 

A hőmérséklet az sivatag szerű, bár nem vagyok egy sivatag specialista. 36 fok körül van nagyon alacsony páratartalommal. Ezért tartom fontosnak, hogy megfelelően hidratáljuk magunkat. Ezt természetesen amerikai módra tesszük. Néha mosolyogva gondolok vissza arra az életemre, amikor még úgy gondoltam, hogy fél literes üvegekből érdemes inni dolgokat, és hogy vannak méretek, amik csak szélvédőmosó-folyadék számára megfelelőek. 

Törj ki a mentális börtönödből!

A fogyasztói társadalomból Málna továbbra is annyit tapasztal, hogy mindenből van mancs őrjáratos, úgyhogy mostmár kezd egy nickelodeon által szponzorált hirdetőtáblának kinézni. 

A gyors hidratálás után tovább is kellett indulnunk Vegas felé, mert igy jön ki a lépés. A lépés kijövetelének a lényege pedig az, hogy péntektől már minden kibaszott sokba fog kerülni. Ez valószinűleg valami gazdaságilag indokolt váltás ott, én is még itthonról kaptam a tippet, és tényleg. Mindenesetre ha kettőt szerettünk volna aludni, és mindezt emberi áron, akkor oda kellett érnünk ezen a napon. 

olyan helyeken is tudnak az emberek házat épiteni, amire már azt mondanánk mi, hogy "na ide én aztán biztosan nem akarnék házat épiteni"

Az utunk a mojave sivatagon keresztül vezetett. Ez nem az általunk ismert tevés sivatag, inkább az ilyen cserjés ördögszekeres, végtelen vonatos vadnyugat sivatag. Az ez előtti utolsó város Amboy volt, ahol egy darab benzinkút/motel/kávézó volt, ami a jelen bejegyzés boritóképe. Innentől hosszú ideig nem nagyon volt semmi, csak szellemváros, vagy olyan város, ahol lakott 21 ember (Cima). Emiatt voltak, akik megszivták a benzinnel, mert a fene sem gondolta volna, hogy tényleg semmi nincs ennyi ideig.

Az utak nem jelentettek különösen nagy kihivást, mint sofőr, egy tégla is elég lett volna a vezetőülésre. Ettől függetlenül én élveztem. 

80 vagon, megszámoltuk

A többiek is kigúvadó szemmel nézték a gyönyörű tájakat, és a különböző kaktusz erdők váltakozását. 

A mojave sivatag után aztán visszatértünk az államok közötti gigaautópályára, és innen fog folytatódni majd a vegasi rész, ami várhatóan szombat hajnalban lesz az önök digitális tornácán.