Érkezés San Diegoba

Az utazás hivatalos első állomása

Oké, szóval három féle fénykép van. Kettő két különböző telefonról, és egy a fényképezőgépről.

Reggel öt körül keltünk, ami jó volt, mert az azelőtti napon kettőkor keltünk. Ha a tendencia megmarad, akkor holnapra beáll minden. Reggeli és összekészülődés után elindultunk San Diego felé az ötezer sávos úton. Kértetek szörnyetegről képet. Konkrétan lépcsőn lehet beszállni. 

WTF? A vezetéshez továbbra is nehéz hozzászokni. Majd meglesz ez is. Sajnos most még nagyon fárasztó, amibe az is belejátszhat, hogy nem férek el egy sávban szörnyeteggel. 

Ez egy random kép Málnáról.



Egy kicsivel több, mint két óra utazás után érkeztünk meg. Már elsőre is egy picit más volt a hangulata a városnak.

Nem igazán voltunk felkészültek, ami talán a városok méretével egyenesen arányos probléma. Legalábbis kezd úgy tünni. Egy ideig bolyongtunk, aztán eljutottunk a vizparti részhez, ahol letettük az autót. 

Mi úgy éreztük, mintha ez egy sokkal élhetőbb város lenne. Méretben is jelentősen kisebb: 1,4M lakos a Los Angeles agglomerációval együtt számolt 18 milliójához képest. Nekünk értelmezhetőbb volt az egész. Természetesen tudjuk, hogy a villámlátogatások során nem lesz releváns semmilyen ilyen jellegü infónk, ezek inkább csak megérzések, vagy érzések.

Azon a részen, ahol kipottyantottuk magunkat volt egy hatalmas hadihajó, a USS Midway. A kipottyanásunkhoz mondjuk volt köze annak, hogy megláttuk vezetés közben. Szóval ezt az anyahajót a kilencvenes években "leselejtezték" múzeumnak. Azt gondolná az ember, hogy nem izgi, de valójában eléggé izgi. A vadászgép/háború/felhőkarcoló kombó elég amerikai érzés. Nálunk otthon nyilván nincsenek ilyen őrületes monstrumok. Ennek mondjuk két oka is lehet, az egyik, hogy a Balatonon nem engedik a motoros meghajtású hajókat, a másik, hogy akkoriban még nem volt GINOP pályázat. Ha lett volna, akkor felüláraztatjuk, aztán kifizettetjük Brüsszellel, oszt ingyen volt. Igazából az első indok lehet nem is valid, mert talán még a Balatonra is rátettük volna. 

Málna véletlenszerüen lekókad még napközben. Az ilyen mértékü időeltolódáshoz (9 óra) nem lehet csak úgy azonnal hozzászokni sajnos.

Amerikaa

Amerikaaaaaa

Ezután találtunk magunknak egy motelt, és elmentünk a társaságunk valamelyik titkos tagjának a kérésére egy plázába. Még sosem voltam olyan plázában, ami nyitott. Úgy tünik itt nem annyira van tél. Vagy eső. Vagy szaridő úgy egyáltalán. A ruhák általánosságban olcsóbbak, mint nálunk, a leárazások pedig jóval drasztikusabbak. Nem nehéz elszállni, de ez nem meglepő egy olyan rendszertől, amire már a nulladik nap rámondtuk, hogy az elszállásra épül. 

És mint minden valamire való plázában, itt is természetesen volt Tesla szalon, amiről mindenki tudta, hogy létezik. Ezt végül nem vettünk, mert nem volt leárazás. Majd a Tesla outletben.

Holnap lesz az első igazán nagy program, a Sea World San Diego.