Sea World

Delfinek és hullámvasutak

A tervünk, hogy ma már nem fogunk korán kelni, nem jött be. 45 percet sikerült javitani az előző naphoz képest, de legalább lehet látni a napfelkeltét mindig. 

Málnának igazából onnantól minden jó, hogy mancs őrjáratos ruhákban van.

A park reggel 10-kor nyitott, és már korábban egy kicsit utánanéztem, hogy ezen a hétfői napon valószinüleg kevesen lesznek. Ez igy is volt, sehova nem kellett sorbaállni semennyit. A nap végére még mindezzel együtt a park felét sem sikerült abszolválni, ami bizarr. Mármint mire terveznek itt? Na de nem is nagyon húznám az időt, mert ez tipikusan az az élmény, ahol jobban tudnak beszélni a képek. 

reggel meg lehetett nézni a delfinek "edzését" a show előtt

Itt lekaptam egykét repülő delfint, de annyira röhejesnek számitott a későbbi showhoz képest, hogy azokat nem teszem fel. 

a Journey to Atlantis

Az Electric Eel. Szerencsére sikerült úgy alakitani, hogy végül ez már pont ne férjen bele a programba.

Málna a hullámvasutak jelentős részére nem tudott felülni, de voltak kifejezetten ilyen családos bulik, ami nekem bőven jó volt, és ő is nagyon élvezte őket, úgyhogy mindet letoltuk.

végre felmehetek anélkül, hogy ciki lenne

A delfinshown nagyon megörültünk, hogy a második sor legközepe szabad volt, és be is ültünk oda Málnával meg Lillával. Apáék úgy döntöttek, hogy egy kicsit fentebb mennek, mert nem szerették volna, ha lespricceli őket egy delfin. Mi nem tudtuk, hogy mire számitsunk, de azért odaadtuk az értékeinket meg a fényképezőt meg mindent nekik.

Hát ez a lespriccelés ez itt elég komolyan lett vége, a delfinek teli farokkal okádták ránk a vizet megállás nélkül, úgyhogy a müsor második felére felmenekültünk Málna miatt, aki addigra olyan volt, mint akit beledobtak egy medencébe ruhástul. Elhatároztuk, hogy a következőnél mi is fentről fogjuk nézni.

Az uborkadelfin

 Ilyen hosszú tekergő részeken kellett végigmenni az attrakciókhoz, azokon a részeken, ahol a zsúfolt napokon végig sor van. Ez igy nagyon jó volt, csak tényleg: ha még igy sem tutduk a park felét be sem járni, akkor mi lett volna, ha még sor is van? 

 

Szinte a végére maradt a kardszárnyú delfin show, ami a legnagyobb stadionban volt. Ilyen stadionból elég sok volt, amin nagyon meglepődtünk, mert egy is durva lett volna. A Sea World egyébként ilyen állatmentő egyesületként is funkcionál és szinte az összes állatukat megmentik valahonnan és ők nevelgetik. Az egész alapján úgy tünt, mintha az állatoknak jó sorsa lenne itt, de biztos lenne valaki, aki ezzel nem értene egyet. 

Kardszárnyú delfinjük volt legalább nyolc, de még az is lehet, hogy több. 

A park bezárása előtt egy kicsivel Málna jelezte azt, amit már a lelkünk mélyén mindannyian tudtunk: hogy el vagyunk fáradva. Hazaúton még beugrottunk boltba, ahol parkolás közben nekünk jött egy autó. Ez egy picit meghosszabbitotta a hazautunkat, de végül minden oké volt. 

A fejembe konkrétan beleégett a szemüveg, de még a sapka is látszik. Ez majd holnap nagyon szuper lesz. Joshua Tree felé vesszük majd az irányt, de még nem tudjuk, hogy mi lesz a program, és hogy hol fogunk megszállni. Valami lájtosra gondoltunk, mert ezt a tempót nem fogjuk birni.