Moszkva

Hó. Sör. Vodka. 

Egy másik sörfőzdével közös sör főzése több okból is történhet. A mostani esetben a legfőbb ok az volt, hogy szerettünk volna hárman egy kiruccanást együtt. Egy ilyen fiúbuli szerűséget. Moszkvában még sosem voltunk, szóval elfogadtuk a Rewort sörfőzde ajánlatát, hogy látogassuk meg őket. 

Kora reggeli repülővel mentünk szerdán, amihez három körül kellett felkelnünk. Én szokás szerint nem tudtam egy percet sem aludni a gépen. A moszkvai reptéren ilyen hiéna jellegű taxisok ajánlkoztak nekünk fel különböző indokokkal és a legmeglepőbb helyeken megjelenve, de mivel nem néztünk egyáltalán utána, hogy mire figyeljünk oda, a tömegközlekedést választottuk. Az időeltolódás két óra volt, és végül busz, metró és némi séta után délután egy óra környéke volt, mire a szálláson le tudtuk tenni a táskáinkat. 

A Vörös tér mellett voltunk, és a nagyjából nulla tudásunkkal és előkészülettel úgy döntöttünk, hogy akkor oda fogunk menni, és onnan majd kiderül. Itt egy karácsonyi vásár volt, meg a színes templom meg a Kremlin meg egy iszonyatosan nagy pláza luxusmárkákkal, és ezek már önmagában kimaxolták a mi elképzelésünket arról, hogy milyen lehet Moszkva. 

Nagy hirtelen fogalmunk sem volt, hogy mit kéne tennünk. 

Szerintem elég jól el sikerült kapni a képet. A háttérben a srácok teljesen vakon vannak hozzánk képest. 

Két dolog volt, amivel nem nagyon tudtunk mit kezdeni. Az egyik az, hogy nem volt wc és bankautomata sehol. Ezt végül nagyon szerencsétlen módon és nagyon hosszú idő alatt, de sikerült megoldanunk. A probléma és a fő hátráltató tényező a második faktor volt: "instagram sztárok". Mindenhol. 

Az első lánytársaság, aki saját magát fotózta soha nem látott vehemenciával még nem volt annyira meglepő. A durva az volt, hogy a karácsonyi vásáron belül volt 10 ilyen "fotozás" a saját gyerekét kvázi-szoptatás közben fotózó anyától a "végtelen sál" kompozícióig. 

Már a metróban is egy picit elvesztettük a fonalat, de ezen a ponton nem igazán tudtuk, hogy mit kezdjünk az egész jelenséggel. Zavartan bolyongtunk ide-oda, és próbáltuk értelmezni, hogy mit látunk. Valószínűleg fáradtak is voltunk, de akkor is. Úgy döntöttünk, hogy tovább indulunk, és kinéztük magunknak a Puskin múzeumot, ami nagyon közel volt. 

Ezek a nagyon közel lévő dolgok végül nem voltak olyan rendkívül közel, de volt kedvünk sétálni. 

Mire a múzeumhoz értünk már gyakorlatilag este volt, és hulla fáradtak voltunk. Csabi elkötelezetten nézte a nézendő dolgokat, mi pedig Gergővel próbáltunk életben maradni.

Végül közös megyegyezésre elmentünk egy sörözőbe, ahol vacsoráztunk. Itt egy picit megnéztük a helyi sörfőzdék termékeit, aztán végül a faradtság győzött az önmegtartóztatással szemben. 

Oroszország 1 - srácok 0

A napunk hátralévő részét ez a fénykép jellemzi a legjobban.

Másnap volt a találkozónk a sörfőzdével, és el kellett menni reggel 9-re egy viszonylag távoli metróállomáshoz. Fizikailag siralmas állapotban voltunk, és amikor tájékoztattak minket az oroszok az autóban, hogy mára ivászat a terv, rájöttünk, hogy nagyon nagy bajban vagyunk. 

A sörfőzde körülbelül másfél órára volt a fővárostól. Los Angeleshez hasonlóan itt is 12 sávos utak vezetnek ki a városból. Mire odaértünk, már zajlott a sörfőzés, úgyhogy elkezdtük végigkóstolni az általuk legjobbnak ítélt söröket. Itt ha bárki azt mondta, hogy ő most kimaradna egy körből, akkor arra azt kapta, hogy "de hiszen oroszországban vagytok, inni kell". Ezzel nem tudtunk vitatkozni, és nagyjából dél körül elfogadtuk a sorsunkat. 

Moszkvához képest Sergiyev Posad jóval nyugisabb és csendesebb volt. Valószínűleg amiatt is, mert Moszkvában kétszázszor annyian laknak. A vendéglátónk szerint a fővárost külön országként kell kezelni, és ott mindenki rohan mindenhova. Ez nekünk is feltűnt. Szerintünk ez az igazi Oroszország. Nekünk ez sokkal jobban tetszett. 

A város az itteni hatalmas kolostorról híres, ami állítólag az egyik legnagyobb az egész országban., és mindenhonnan jönnek ide zarándokok. Ennek az éttermében ettünk egy nagyon jót, és nagyon oroszosat. Ezt sikerült megúsznunk három különböző féle töménnyel, amit nem is felespohárban, hanem inkább valami kancsókban hoztak ki az étel mellé. 

Ez után a sörfőzde saját kocsmájába mentünk, ahol még megkóstoltuk azokat a söröket, amikre a főzdében nem jutott idő. 

Ez jól indult. 

Aztán végül nagyjából hasonlóan végződött, mint az előző nap. 

A péntek egészen szerencsétlenül indult, ugyanis felébredtünk, és ráeszméltünk, hogy sajnos életben maradtunk, és most szembesülünk méltó büntetésünkkel. Csabi lányos zavarában az előző nap pont erre az alkalomra kibérelt nindendo 64-et visszaadta a portán, és erre semmilyen épkézláb magyarázatot nem tudott adni. 

A délig kitolt kicsekkolás után azt javasolták nekünk, hogy menjünk taxival Moszkvába. Ez abszurdnak tűnt, de amikor elmondták, hogy a teljes fuvar nagyjából 6500 forintba kerül, számunkra is nyilvánvalóvá vált ez a döntés. 

A hazaút előtti utolsó napra nem terveztünk már sok mindent, viszont a kocsmázást kihúztuk a listából. A Museum of Cosmonautics tökéletes másnapos programnak tűnt, és végül abszolut nem hazudtolta meg magát. Itt annyi ideig voltunk, hogy utána egyből a reptérre mentünk. Ennek a képeivel búcsúzok. 

Miután Gergő lefényképezkedett a szemétdombbal, végül csak sikerült bejutnunk. 

Space food: tökéletes a gyomrainknak. 

Propagandaplakátok. Elgondolkoztunk azon, hogy vajon 30 én múlva milyen plakátok lesznek majd kiállítva, mint propagandaplakátok.

Van, akit a szerszámkészlet hoz a leginkább lázba.

MIR: belülről is nagyon jó volt, de valamiért nem csináltunk képet. 

itt azt az optikai illúziót szerettük volna elérni, hogy Csabi valóban a holon van. Ez nagyszerűen sikerült. 

Amikor megtudtuk, hogy két és fél órát késik a gépünk haza.