2018. szeptember 25., kedd

A Nagy Szurdok

A Nagy Szurdok meglátogatása és utána gépkocsis haladás a 66-os számú ösvényen
A napi program nem volt előre meghatározva. Azt biztosan tudtuk, hogy el akarunk jutni a már nagyon közel lévő Grand Canyon National Park-ba, de hogy ott mennyi időt töltünk, és hogy meddig jutunk el este, az majd eldől. 

A park és a falu bejárata elég zsúfolt volt, de utána nagyon sok felé lehetett menni és szétoszlott a kocsisor. Azért még igy is rengetegen voltak, irracionálisan sok kinai turistával az eddigi tapasztalatokhoz képest. 

Vannak azok a videójátékok, ahol látszik, hogy nagyon ügyelnek arra, hogy a végigjátszás első szakaszában valami monumentális látvány táruljon a játékos elé. Amikor kiszabadulunk valahonnan, vagy felérünk oda, ahonnan az igazi történet kezdődik. Na ez egy picit olyan érzés volt. Mint már oly sokszor, ismét az az érzésem támadt, hogy mivel én magam nagyon meglepődtem az egész monumentalitásán, valószinűleg fényképpel nem lehet majd átadni. Hiszen én sem kaptam meg fénykép által ezt. Érzésre egy kicsit olyan, mintha repülőről nézne le az ember. Nehezen értelmezhetőek a távolságok, nem ehhez vagyunk szokva. 

A déli peremen egy hosszú szakasz volt, ahol sok kilóméteren keresztül kiépitett sétáló részen lehetett végigmenni. Pár képet felteszek, de ez most Vegashoz hasonlóan sajnos megint az, amit élőben lehet csak igazán átélni. 



Lilláék kb a kép közepén
para

Hamarabb végeztünk, mint amire számitottunk, mert egy ponton túl már nem nagyon volt rajta mit nézni tovább, vagy elindul az ember valami komolyabb túrára, vagy látta, amit látni akart. Itt visszamentünk egészen Kingmanig, és onnan tovább a 66-os úton California felé, amerre még korábban nem jártunk.

Erre talán még több motoros volt, hatalmas falkákban
A vonatok akkorák voltak, hogy 4 szerelvény húzta az egészet, és ha valamelyik átkelőnél elkaptad az egyiket, akkor egy ideig ott voltál. 117 kocsis volt a legnagyobb, átlagosan 100 felett volt mindegyik.



Ezen a szakaszon egy élő város maradt körülbelül, Oatman. Vezetésélmény és a természeti adottságok szempontjából egyértelműen ez volt a legszebb rész, ahol eddig mentünk, mivel Oatman egy régi aranybányás város a hegyek között. Az utunk szinte végig szerpentitneken ment hegyek között.

Cool Springs az egyetlen életjel Oatman előtt



Oatmant kinevették a többiek, mert alapból az volt a tervem, hogy ott fogunk megszállni. Szerintük ez egy furcsa választás volt a részemről, szerintem pedig fantasztikus. Oatman az egyik legkirályabb  és különlegesebb város, ahol eddig jártunk. A helyi "fél-redneck" lakosságon kivül szinte kizárólag vadon élő szamarak és motorosok voltak itt.

Oatman a távolban
A motorosoknál lehetett látni, hogy ki az, aki ősmotoros és ki az, akin a bőrdzsekó még össze sem gyűrődött, annyira friss.


A város egyetlen szállásadója az Oatman Hotel mára már nem funkcionál szállásként sajnos, és bár a főnöknek van három kunyhója a város szélén, ezek most barátoknak voltak kiadva. Nagy szomorúságomra úgy tűnt, hogy nem fogunk tudni itt éjszakázni. 



Az Oatman hotel bárjának az egyik különlegessége, hogy aki ott tervez inni, az kiragaszt egy egydollárost a falra a nevével. A fotón lévő rész csak egy a sok közül, a jelenlegi becslésük szerint valamivel több, mint 200,000 darab egydolláros van a falon. Nyugdijra jó lesz, mondják viccesen. 


Egyébként szállás hiján a város mindenki számára csak egy vicces állomás továbbindulás előtt, igy öt óra körül kezdett minden bezárni és kiürülni, ahogy azt a bárban is mondták nekünk. Mi Needles felé vettük az irányt, ami a Los Angeles előtti utolsó állomásunkként volt betervezve.


A szamarak teljesen szelidek voltak, és kaját kunyeráltak mindenkitől. Sok hely elé ki volt téve, hogy ne ott etessük őket. A város egy az egyben istállószagú volt. 

Needlesig végig gyönyörű út vezetett és sikerült találni egy nagyon olcsó motelt meg egy szuper éttermet. A nagyon olcsó motel a többiek szerint tragédia volt mert - állitólag - valami gépház mellett kaptunk szobát és attól nem lehetett aludni. Én tök jót aludtam, csak néha a többiek szentségelésére keltem fel pár másodpercre.

Mordor Oatman és Needles között
Innen folytatjuk =)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése