A hosszabb út előtti utolsó bejelentkezés
Reggel két koreai sráccal és két német lánnyal útnak indultunk a Manyara Tó körüli nemzeti park irányába.
Ez a nap még a Serengetin kívül lesz, és egy olyan szálláson szállunk meg, ahol van internet. Vagyishát kellett volna, hogy legyen. Ha szerencsém van, akkor reggelre ez megoldódik. Ha nem, akkor ez is majd csak jópár nap múlva tud felkerülni. Holnaptól viszont ígyis-úgyis leválasztjuk magunkat a világhálóról egy időre.
UPDATE: reggelre megjavult a net, fent midnen kép, és az előző postba is be tudtam tenni a képeket a repülőről meg a szállásról, ami a telómon volt.
UPDATE: reggelre megjavult a net, fent midnen kép, és az előző postba is be tudtam tenni a képeket a repülőről meg a szállásról, ami a telómon volt.
Addig pedig még feltöltöm a képeket a mai napról. Nem annyira tudom, mit érdemes hozzájuk írni. Autóval mentünk egy elég szépen kiépített nemzeti parkban, ami tele volt állatokkal. Nagyon jó volt, de szerintem ez még nem az az élmény, ami miatt ezek az utazások olyan igazán különlegesek. Ami miatt feltétlen ide és csak ide érdemes repülni, és vagyonokat rászánni. Az elvileg most fog jönni.
Ez talán inkább egy ilyen "ha már úgyis ittvagy" kaland. Annak viszont nagyon különleges. De ugye megint csak... miért vagy itt, ha nem ezekért.
A tó rózsaszín és sós egyébként.
A tó rózsaszín és sós egyébként.
A szállásunk elég király helyen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése