Egy nap egy maszáj törzzsel

ez van: a főhősünk beleszeretett Afrikába

Arushába késett a gép, és még csak nem is volt Indiana Jonesos, de azért kicsi volt és hangulatos, és nem zuhant le.

Úton a szállás felé minden olyan kultúráltabbnak és rendezettebbnek tűnt. Azt gondolta volna az ember, hogy a mainland szegényesebb mint a turisták által szétszedett Zanzibár de ez a rész nem. Sőt. Jobb úton mentünk, mint ami otthon van. 

A szállásnál most nagyon akartuk a váltást, és egy sátrat kértünk magunknak a kertben. Ez remek választás volt, és amikor másnap reggel felajánlották, hogy kaphatunk szobát is, akkor nem kértük. Mármint a cserét.

Minden nyugis és kedves és kulturált volt most itt, aminek nagyon örültünk. Az árak is visszatértek a normális kerékvágásba, ami a mindennapi költségeket illeti. Ami a nem mindennapi költségeket illeti, a helyi szafarititánt elhívta hozzánk a szállásadó hölgy, hogy elmondja, mi a helyzet. Gregnek szinte minden értékelése maximális pont a tripadvisoron, ezért nem tűnt felelőtlen döntésnek ez. Kíváncsiak voltunk, hogy mit tud.

Szó szót követett, és mi végül hittünk Gregnek abban, hogy valami olyat kapunk tőle, ami mellett a pénz, ami addig a zsebünket nyomta, kvázi értéktelen. Ámen. Ő meg mondta, hogy akkor szedjük a sátorfánkat, és indulás. Először pénzt felvenni. 

Greg kérdezte még a szálláson, hogy ezzel a maszáj falu dologgal hogy állunk, mire mondtuk, hogy alapvetően tetszik a dolog, még akkor is ha berendezett, mert így már nem élnek emberek. És hogy ezt onnan tudjuk, hogy 15 éve Lilla már volt ilyen faluban. És az is kamu volt. 

Erre azt mondta, hogy majd ha visszajöttünk elmodnjuk, hogy berendezett volt-e. Mindezt azzal a magabiztossággal, aminél az az érzés fog el, hogy egyre jobban szimpatizálok Greggel. 

Miután leürítettük az összes kártyánkat, és egy - konkrétan - papírzacskónyi pénzt odaadtunk Gregnek, elmentünk kajálni, ahol megszámoltuk közösen, majd ő mondta, hogy most elmegy, és jön a báttyja minket felvenni 5 perc múlva. És elköszöntünk. 

Mi meg ott ültünk az ebédlő asztalnál, és kihozták a számlát nekünk, amin az ő kajája is rajta volt. Na, mondom ez is jó sztori lesz. Itt egy jó 10-15 percig feszesebb volt az állkapcsom, mint az előírt, és azon gondolkoztam, hogy vajon az otthoni barátaim nyíltan vagy csak egymás között fogják magukat majd halálra röhögni, hogy mindenemet odaadtam papír nélkül egy afrikai embernek, akit fél órája ismertem meg és hagytam, hogy otthagyjon minket egy random étteremben telefonszám meg minden nélkül. 

De egyszerűen nem állt össze a kép. Egy értelmes srác volt, aki túl sokat tudott arról, hogy hogy kell egy jó vállalkozást felépíteni ahhoz, hogy egy totális csaló legyen. És akkor betoppant a bátyja, és mondta, hogy sorry elfelejtette Greg fizetni a számlát, majd levonja a végén. És hogy induljunk. Huh. Egy lövedék elkerülve. 

A falu egy olyan bekötőúton keresztül volt elérhető, ami nem volt bekötőút. Egyszer csak lesiklott Francis az útról, és berobogott a bozótba. És aztán miután egy ideje megntünk a bozótban feltűntek a házak, és az emberek, amint a minden napi életüket élik. Nem volt ajándékbolt meg nem volt üdvözlő akármicsoda. Mi meg kiszálltunk az autóból és csak ott álltunk. A gyerekek meg odajöttek és megfogdostak minket. A szájuk és szemük tele volt legyekkel. Olyan volt, mintha bármelyik pillanatban lenyelhetnék, de aztán a végén mégis kiszálltak a szájukból. 15-20 légy per fej. Megszámlálhatatlan, ami repked a faluban. Az első darab föld, amire kiléptem az autóból egy hatalmas darab szar volt. Na hát ennél szebb belépőre sem vágyhat az ember - mondtam.

Zavarban voltunk.

Az emberek próbálták jelezni, hogy menjünk utánuk, mi pedig mentünk. A levegő megdermedt. Az idő megállt. Ez az a pillanat, amikor látod magad a monitoron. Amikor azt érzed, hogy minden másodperc jelentős, és hogy ez most az a felvétel, ami életed showreeljében látható lesz. Tudod, hogy ez most valódi, és hogy ennél valódibb sosem lesz. Egyszerre feszült figyelem és relaxált boldogság. 

Flow. 

Egy idő után megjelenik Ayubu, a falu vezetője, és egyetlen tagja, aki tud angolul beszéni. A falu történetében először őt és a bátyját el tudták küldeni Arushába tanulni, ahol dolgoztak is egy ideig, de ő végül visszatért. Így érezte helyesnek - monda. Ez az otthona, ő ezt az életet ismeri. 

Ötvenöten vannak, és mindenki egy családba tartozik. Mindenkinek az apja az ő apja. Négy feleséggel már az ember el tud indítani egy saját falut - meséli. Régen az asszonyok tudtak 10 gyereket szülni, de mostanra valahogy legyengültek. Maximum hetet tudnak. Ez van. De amúgyis jó, ha többen vannak, mert segítenek egymásnak. Néha kifejezetten a feleség kéri, hogy legyen még feleség. 

A feleséget az apa választja, és más faluba kell érte menni. Itt letárgyalják, hogy hány kecskét, tehenet és juhot adnak a feleségért. A tehén a legértékesebb, nem igazán eszik meg inkább fizető eszközként funkcionál, meg tejet ad.



Kérdezi, hogy vegetáriánusok vagyunk. Megkönnyebbülten sóhajt, amikor mondjuk, hogy nem. Ők főleg húst esznek. Egy falu napi egy bárányt fogyaszt el. Ezt nyúzzák éppen. Málna kérdezi, hogy meghalt-e. Elégedetlenkedik, ha nem látja eléggé, hogy mi történik.

Hogy kerülünk mi ide? Ez nem egy dokumentumfilm, de most, most kivéltelesen lehetne. Most úgy érzem, hogy ez tartalom. Ez nem csak egy nyaralás, hanem ez most valódi. Ez nem megjátszott, nincs berendezve. A gyerekek szájába berepülnek a legyek.

A felnőttek az állatokról gondoskodnak, és velük utaznak, a kisállatok be vannak zárva, hogy ne téphessék le a füvet. Még nincs minden kőbe vésve, hiszen 15 évvel ezelőttig nomád, vándorló népek voltak. Most döntöttek úgy, hogy először megállapodnak helyeken.

Az esős évszak jó. Esővízből tudnak ivóvizet. Az állatok nem bántják egymást. A ragadozók és a haszonállatok egymás mellett élnek. Mindenkinek jut minden. Ők húst esznek és tejet isznak. Vízet nem nagyon. Az nincs sok.

A százaz évszakban pedig mégkevesebb van. Az állatoknak pedig ilyenkor nem jut elég, és megtámadják egymást. Ilyenkor vadásznak. Az állatok vékonyak lesznek, és hiénák meg egyéb vadállatok támadják meg őket. A hiénákat védelemből vadásszák le, de nem eszik meg. A többi állatot megeszik. A zsiráfot is. Olyan az íze, mint a kecskének. A kicsi állatokat nem eszik meg, mert nem éri meg vele fáradozni.

Minden rettenetesen nyugodt és boldog. Mindenki vidám és kiegyensúlyozott. Mi is vidámak vagyunk és kiegyensúlyozottak. Elképesztően szórakoztató életetetek van - mondom. Szerinted tudnál itt élni? - kérdezi. Örökre nem.

Nem gondoltam volna, hogy az embereket érdekli, hogy mi mit csinálunk itt - meséli. Aztán rájöttem, hogy már nem sok nép van a világon, aki így él, mint mi. Ennyire tradícionális módon. Talán ez érdekes lehet az embereknek. Előttünk már volt nálunk két ember. Ők voltak az elsők, akiket beengedtek.

Ez után jöttünk mi. Fehér gyereket még sosem láttak az itteniek. Megfognak és simogatnak minket. A kezünket fogják, úgy sétálunk. A ruháinkat nézik. Nem úgy, mint ahogy azt meg lehet játszani. Hogy kerülünk ide? Mármint, hogy lehetett ekkora szerencsében részünk, hogy ez összejött? Nem ismertünk senkit.

A törzsek nem igazán engednek be kívülről embereket. Elég zártak. Ayubu ebben újított. Egy ideig gyakorlaton Gregéknél dolgozott és aztán miután visszaköltözött tartották a kapcsolatot. Végül gondolták, hogy kipróbálják. A falubelieket nem zavarja. Viszünk nekik cukrot meg sütit. Viszünk nekik pénzt.

Mire használjátok egyáltalán a pénz? - kérdezem. Hát állatokat veszünk rajta - nevet Ayubu. Aztán ha már sok állatunk van, akkor semmire. 

Közben elkészült a birka és a férfiak elmennek először enni. Nem használnak fűszert, nem használnak semmit igazából. A hús egy részét megsütik tűzön. A többit csak megeszik. Azokat, amiket nem kell megsütni - mondja Ayubu. Az asszonyok a gyerekek nagy részével közben fejik az éppen beérkező kb 200 kecskét. A húst eszik és a tejet isszák.





És csak kérdeztem, és ő válaszolt, és nevettünk rajta. Mindha barátok lennénk. Mindha nem egy bennszülött lenne én meg egy európai. Mindha ez az egész nem számítana egyáltalán. És én is boldog vagyok. És akkor már érzem a lelkem mélyén, hogy Afrika elkapott, és hogy nem fog egykönnyen elengedni.