Izland 1-2: Reykjavik és a Golden Circle

 Hiedelmek megerősítése és ledöntése

A vírus miatt az ideutazásnál előre be kellett regisztrálni, és el lehetett dönteni, hogy két hétre karanténozzuk magunkat, vagy a reptéren csináltatunk egy tesztet. 

Itt egyrészt arra készültünk, hogy nem lesznek nagyon sokan, másrészt meg szinte biztosak voltunk abban, hogy azért ez egy hatalmas macera lesz. 

Végül a repülő majdnem tele volt, a tippünk ellenére, és ráadásul az utolsó sorban ültünk, ami miatt utolsó kiszállóként a legrosszabb esélyekkel indultunk, hogy emberi időben végezzünk. Na, az egész műsör a repülő ajtajától a reptér kijáratáig körülbelül 30 perc volt, csomagfelvétellel, ami kvázi azt jelenti, hogy az egész tesztelést sikerült úgy lezavarni, hogy rövidebb volt, mint máshol a semmi. 

Azt a hiedelmet pedig, hogy amikor az agyadból mintát vesznek azzal a pálcával az nagyon rossz, megerősítem. 

A teszt után mindenki továbbmehetett, de letöltöttünk egy appot, ami követte a mozgásunkat addig is, meg persze utána is. 

Először azt gondoltuk, hogy lakókocsizni fogunk, de azok iszonyatosan drágák voltak, úgyhogy megnéztük ezeket az átalakított puttonyos autókat, de azok is jóval többe kerültek, mint a sima autók. A szállások pedig üresen tátongtak ugye, és minden nagyon jó áron volt. Kvázi az autóbérlés és a korrekt (legyen szauna :P) szállás kijön a kempingezős autó árából, és ott még ugye rájönne a kemping. 

A hiedelem ellenére csak akkor kell terepjáró, ha nagyon speckó utakra akar az ember menni, a fő látványosságokat, amik simán kitöltenek majd két hetet, bármilyen autóval meg lehet nézni. 

Na mindegy, szóval autóval terveztünk menni, és aztán meg majd lesz, ami lesz. 

Az autóbérlés simán ment, és már itt elkezdődött az "emberek nagyon kedvesek velünk" széria, ami azóta töretlen. A srác véltlenül lehagyta a gyerekülést, úgyhogy hozott egyet ingyen. Érthetetlen dolgok ezek ott, ahonnan mi jövünk. 

A szálláson a délután kettes becsekk ellenére elfoglalhattuk a szobát tízkor, és nekimehettünk a nagy reykjavik túránknak, amiről fogalmunk sem volt, hogy hogyan fog kinézni, ugyanis itt végetért az előre megtervezett része az utazásnak. 

Rossz időre számítottunk, és az is volt. Eső és 10 fok. És hatalmas drágaságra számítottunk, mert mindenhol azt írták, de az meg nem volt. Vagy le van most árazva minden a turizmus leállása miatt (ők ugye főleg amerikaiakból és ázsiaiakból élnek) vagy nem tudom. Balatoni árak vannak. 

Egy hatalmas flow a főváros. Az emberek intelligensek és kedvesek, a szolgáltatás, a kaja, minden makulátlan. Legalábbis nekünk úgy tűnik. Azt hittük, hogy szupermarket, vagy maximum street food lesz a menü, mint izraelben (ami tényleg drága) és kiderült, hogy simán top helyek - meg helyi craft sör - beleférnek abba az árba, ami Eilatban mondjuk egy hummusz tál volt. 

Gyakorlatilag körbesétálható az egész város, kb akkora mint Szeged belvárosa. Az országban 360 ezren laknak ugye, ami nekem meglepő fun fact volt. Azt tippeltem, hogy ennek a tízszerese. 

Kb abban a pillanatban, amikor elkurjantanád magad, hogy ebbe a fantasztikus országba úgy ideköltöznél, hasít beléd a cudar valóság, hogy augusztus van, és csurom víz vagy a 10 fokban. Ha ettől elvonatkoztatunk, akkor minden nagyszerű. Mármint ha azért utána van hova hazamenni :P

Estére már úgy tűnt az interneten, hogy másnap napsütés lesz, úgyhogy nagy lelkesedéssel beterveztem a Golden Circle nevű körutat, ami a főváros közeli látványosságokat foglalja magába egy egy napos utazásban. 

Fura, hogy nem annyira lesz sötét este sem. Nem vagyunk egy nagy sötétítő guruk, de most nyomattuk, hogy valami este érzése legyen a dolognak. 

Reggel lecsaptam a tengerpartra, és megállapítottam, hogy az egyik legkirályabb reggeli futóhely, amihez valaha volt szerencsém. És ehhez még az idő is tökéletes. 

Az időjárás pedig ezúttal valóban nekünk kedvezett. Szerencsére. 

A Thingvellir Nemzeti Park volt az első állomás. Már az ide vezető út megerősített egy újabb hiedelmet: Izland nagyon szép. És persze az örök igazság, hogy ahol a természetet (is) és nem feltétlenül az ember nyomát szeretnéd látni, ott a főváros elhagyása után kezdődik az igazi buli. 

Természetesen otthon hagytam a tripodomat és a szürke szűrőmet, amik erre az utazásra lettek teremtetve, úgyhogy lesz pár mobilos kép is. 

Ezután egy farmon ebédeltünk. 

A következő állomáson gejzírek voltak, Málna pedig eldöntötte, hogy szeretne egyet otthonra a kertbe is. Nem volt egyszerű továbbindulni.

"Utolsó kitörés."

"Nem. Még száz!"

Már késő volt, úgyhogy végül csak haladtunk tovább a Gullfoss vízeséshez. 

És a kis hercegnőt nagyjából itt veszítettük el, de azért becsületére legyen mondva, elég sokáig bírta erővel, és mi is hullák voltunk. 

Ismét egy nem mindennapi látvány. Annyira monumentális, hogy fényképpel én már nem tudom visszaadni a látványt. 

Innen úgy döntöttünk, hogy már egy szállásra megyünk, másnapra hagyva még pár dolgot, és találtunk is egyet Selfoss közelében egy farmon. 

A folytatást az időjárás függvényében tervezzük.