Izland 3: Vik a Vikingeké?

eső

Nagyon sokáig vacilláltunk azon, hogy milyen irányba induljunk el, mivel reggel az idő finoman szólva nem volt fasza. 

Végül az utolsó pillanatban megváltoztattuk az eredeti tervet, dobtuk a Blue Lagoont és az egész Vestmann-szigetes tervet, majd Vik felé vettük az irányt. Túl kockázatosnak tűnt, egyszerűen nem jött ki a kompokkal meg a szállásokkal a lépés, és féltünk, hogy végül nem jutunk el egészen északra, ha ezeket bevállaljuk. 

Az eső annyira esett, hogy nagyon megválogattuk, hogy hol szállunk ki az autóból, de az állunk azért leesett belülről is, az ülésfűtés komfortzónájából. A fényképezőgéppel pár képet tudtam lőni, ameddig csurom vizes nem lett (és én is), de kitartóan törölgettünk és próbálkoztunk, mert ki tudja, talán 30 év múlva már csak ezekkel a képekkel fogunk tudni hencegni az e-sportoló gyerekeinknek. 

Visszaautóztunk a Kerid kráterig, amit tegnap skippeltünk Málnára hivatkozva. Ezt valóban butaság lett volna kihagyni. 

A nap kérdése az volt, hogy vajon lehet-e túladagolást kapni vízesésekből. 

Nos, esőből lehet, az biztos. Mostanra már el is felejtettük, hogy a világon máshol most nyár van, és nem pedig november közepe. Egészen elképesztő utazás közben látni, hogy mindenki más most fürdőzget különböző medencékben. A legijesztőbb, hogy itt ez a nyár, és ennél a többi hónap rosszabb. Hiába a vízesés melletti telek, az emberek mégis inkább máshova költöznek. 

Egy picit olyan érzése van az embernek, hogy a vidéket lovak, birkák, tehenek valamint az őket tartó maroknyi gazda lakják, a turistákat kiszolgáló szolgáltató szektort leszámítva. 

Viszonylag tudatosan rövidre akartuk fogni a mai napot, hogy erőt gyűjtsünk a holnapira, amikoris elvileg megint sütni fog a nap. A Vik előtti utolsó állomás Skógafoss volt, ami a változatosság kedvéért egy bazinagy vízesés. Itt kajáltunk egyet és bentről néztük a vízesést inkább, miközben vártunk, hogy vajon lesz-e valaha olyan idő, hogy felkaptassunk a tetejére. 

Miután úgy nézett ki, hogy nem lesz, nekimentünk mégis Lilla nagy örömére. 

Egy ideig bírtam Málnát vinni a nyakamban, és elképzeltem, hogy ezek most kitörések egy húsz kilós kettlebellel, de aztán a lábaim végleg feladták. Málna megszámolta a lépcsőfokokat, bár a végére kicsit torzított, mert az állítása szerint százmillió-kettő volt. Szerintem kilencven-milliónál biztos nem volt több. 

A föld sok helyen teljesen fekete. Viknél elvileg lesz egy fekete tengerpart is. 

Amikor megérkeztünk Vikbe végül nem mentünk rá az itteni látványosságokra, mert szarrá voltunk ázva, meg talán pont itt volt az ideje egy olyan napnak, ahol nem csak úgy beesünk az ágyba. Ja, meg azért, mert holnap ugye jó idő lesz, és akkor biztos szebb lesz. A szállásokat továbbra is azzal a kritériummal választjuk, hogy legyen benne szauna, hogy ne fázzunk meg másnapra. Persze, ha geotermikus medence van, akkor azt sem utasítjuk vissza. A fejemen kopogó esőcseppek így sokkal elviselhetőbbek. Meggyőződésem, hogy a kempingezők költségvetése alatt vagyunk. A helyek full üresek itt is és nagyon jó árakat kapunk.