Ausztria

magas helyekről nézel lefelé

A nyári hajtást félbeszakítandó mentünk Gáborék négy fős családjával Ausztriába. 

Nem volt a részünkről kifejezetten megtervezve az utazás, örültünk, hogy ez most nem a mi feladatunk, és úgy voltunk vele, hogy majd a helyszínen finomhangoljuk a dolgot. A Salzburg közelében lévő szállásunk volt fix, más nem. 

Hatalmas varázslásra azért nem kell számítani Ausztriában szerintem. Minden elég egyértelmű. Például az, hogy érdemes lett volna a Marshall-segélyt elfogadni. Vagy, hogy jó lenne, ha lennének hegyeink. De persze az is elég unalmas lenne, ha nem kéne sehova utazni ahhoz, hogy az ember a világ ezer féle szépségét megtapasztalja. Ja. Van, ahol más, de azért nem szólhat mégsem egész Ausztria arról, hogy mennyire király az, ha egy országnak vannak hegyei, meg hegyi tavai meg minden, ami ezzel jár. 

Aztán végül mégis arról szól. 

Aki utálja a hegyeket, a tavakat és az azzal járó dolgokat, az most kapcsoljon át egy másik csatornára. 

Azt mondták, hogy érdemes lehet Hallstattba ellátogatni, mert most nincs tele ázsiai turistákkal (amely mondatban az ázsiai inkább az általános, kontinensek közötti utazás korlátozottsága és nem a faji különbségek miatt fontos - elvégre "PC Péntek" van). És egyébként is, maroknyi szépirodalmi kitekintésem egyik ékkövében, az Utas és Holdvilágban is azt írták:

"Hallstattba mentünk. Tamás gondolta ki ezt a helyet. Mikor odaértem, mindent megértettem. Nem is tudom neked elmondani... egy ősi, fekete város, halott, fekete tó mellett. Olaszországban is vannak hegyi városok, de az sokkal sötétebb, sokkal borzasztóbb, olyan hely, ahol csak meghalni lehet."

Szóval kiváncsi voltam. Csónakáztunk a tavon és ittunk a helyi sörfőzde söréből. Ausztriában valahogy annyira adja magát, hogy az ember sört igyon. Persze vannak egyéb faktorok is az életemben, amik ezt promótálják, de - mások számára - meglepő módon nem vagyok egy nagy rekreációs, úton-útfélen söröző arc. De most nem voltam válogatós. 

Ausztriának ezen a részén annyi tó van, hogy szinte képtelenség nem tóparton lakni. Megint egy olyan dolog, amiért nálunk bármire képesek lennének az emberek. A blog írásának pillanatában egy gyenge közepes 8-900 négyzetméteres, közvetlen balatonparti telek kb 200 millió forint. Lehet itt is annyi, mondjuk itt az valószínűleg eltörpül a 100 milliós traktorokkal verető, ezer négyzetméteres házban éldegélő parasztok számára.

Az egyik délután bementünk Salzburgba, amiről nekem Salt Lake City jutott az eszembe, bár még soha nem jártam Salt Lake Cityben a való életben, csak egy playstationös játékban. De úgy emlékszem, hogy azt is ilyen hatalmas hegyek vették körül meg egyébként is nagyon hasonlít a városok neve. 

Elképesztő vizuális élmények azért ezek, bár ezen a ponton azért megnyugtattam magam, hogy Budapest sem piskóta a Gellért-hegyről. Csak ezek a fránya háromezres csúcsok mindenütt. Egyet, egyetlen egyet igazán adhatnának kölcsön pár évre. 

Próbáltunk ügyesen lavírozni a programokkal, mert Ausztriában délután öt óra körül szinte minden bezár. Inkább hamarabb kezdtük, és a nap végére tettük azokat, amikhez nem kellett már semmilyen nyitva lévő dolog. Toltunk nyári bobot is, ami szitén sokkal jobb, ha van hegy, ahonnan le lehet gurulni. 

Az utolsó napon egy röhejesen drága kisvasúttal mentünk fel egy hegy tetejére, de annyira tele volt az összes vagon, hogy úgy éreztem, hogy valamit muszáj lesz, hogy tudjon. 

És tudott is. 

A Schafberg nevű helyre értünk fel, ami könnyedén lépett be az életem "Látvány Top10"-es listájába. Még annyira számolgatni sem kellett. 360 fokban kapod az elképesztő, őrült valamint, és nem is nagyon lehet meghtározni, hogy melyik irányban durvább. Így utólag én is ennyit kértem volna a kisvasútért. 

Összességében egy nagyon jól sikerült utazás kerekedett ki ebből, és jól is éreztük magunkat. Ha nem szakította volna szét annyiszor a családomat, akkor én is biztosan felhőtlen szeretetet éreznék Ausztria iránt. És megértem, amikor az emberek szuperlatívuszokban beszélnek róla. Én nem tudnám elképzelni, hogy a hazám legyen, de bármikor szívesen visszatérek majd.