Az utolsó napok Srí Lankán
Borítókép a teljesség igénye nélkül. Majd egyszer rájövök, hogy ezt hogy kell kiválasztani.
A Kandy Nyugdíjastábor szállásán szerencsére világbajnok reggeli volt. Itt nincs semmi rettenetesen monumentális kihagyhatatlan dolog, inkább egy szép, mosolygós város az ország közepén, ami az én fejemben egy kvázi tranzit-uticélként funkcionál. A városban és a füvészkertben sétálgatás nagyjából kimeríti a bulit.
A napszemüveges Buddha képem remélem nem juttat alacsonyabb szintű létkörbe.
Az utazás vége felé el kellett döntenünk, hogy mennyit passzírozunk ki még belőle. Végül amellett döntöttünk, hogy Kandy és a hazaút közé már nem suvasztunk be egy északi kalandot (ami még extra 7-8 óra utazás), hanem Negombóba fogunk menni, ami közvetlenül a nemzetközi repülőtér körül lévő városka.
Ez egyben azt is jelentette, hogy Colombo valószínűleg teljesen kimarad. Íme a végül meg nem látogatott városok listája: Colombo, Sigiriya, Dambulla, Nuwara Eliya, Yala. Ezek maradnak a következő alkalomra.
Negomboban a tengerparton szálltunk meg, és egy napos városnézéssel előztük meg a reggel 4:25-ös repülő indulását. Negomboban érdekes módon indokolatlanul sok keresztény templom van, és jópár Jézus szoborral lehet találkozni a sztenderd buddhista és hindu elemek mellett. A város 65%-a római katolikus.
Útólag megtudtuk, hogy Negombo az igazi tranzit-városka. A reptér közelsége miatt szinte mindenki itt fejezi be az utazását, és fürdik még egy utolsót a hazatérése előtt. Azok, akik nem a turizmusból élnek, javarészt halásznak. Egy, az öböl és a tenger közötti földnyelven szálltunk meg.
Mondanom sem kell, hogy egy harmadik világ béli halászváros annyira más és egyedi az otthon megszokotthoz képest, hogy az ember tátott szájjal nézi, hogy mi történik. Persze fényképeket is kb úgy lehet csinálni, hogy tök mindegy mit csinál az ember, biztos jól fog kinézni. Minden megvan, ami csak kell, színes hajók, fura emberek és persze a kedvencem: a piac. Az esetünkben halpiac.
Az alábbi kép elég pontosan megmutatja, hogy mi az itteni emberek hozzáállása a szeméthez. Rendkívül koszos és szemetes ország volt Srí Lanka, de nem volt koszosabb Indiánál vagy Nepálnál. Olyan "harmadik világ" kosz ez.
A szárított hal piac az erős gyomrúak és a bedugult orrúak számára.
Nagyon jó volt újra egy ilyen kalandos utazást bevállalni és egy kicsit kilépni a komfortzónából. Így pár év után azért érződik, hogy már mi is másképpen bírjuk. De végső soron nem is feltétlenül arra törekszik az ember, hogy megismételjen dolgokat a múltjából. Ez most egy új fejezet, és az élmények is mások. Másképpen jók.
Köszi azoknak, akik velünk tartottak az utazás során. Találkozunk legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése