Szafari és tea
A szeretett resortunkat elhagyva a tengertől is búcsút intettünk - sajnos elég hosszú időre. A terv szerint a szállások innentől kisebb szerepet fognak kapni, és inkább aktivizáljuk magunkat házon kívül.
Az egyik legnagyobb hiba amit az utazók el szoktak véteni szerintem az az, hogy túlságosan gyorsan akarnak lehetőleg mindent látni. Az ilyen túltolások mindig utólag rossz ötletnek bizonyultak, így a tervezésnél az "osszuk el kettővel" elv alapján működtünk. Bár van egy csomó nemzeti park, mi egyet választottunk ki, ráadásul egy olyat, ami útba esik az az utáni uticél felé.
Így mentünk Udawalawéba, ahol egy hatalmas nemzeti park köré épül minden. Minden szállás alapvetően arra törekedne, hogy meg is szervezze neked a szafarit, vagy amit akarsz. Bár a szafarin kívül nincs nagyon semmi, szóval leginkább azt. Nekünk ezzel semmi gondunk nem volt, sőt, már előre írtunk, hogy lehetőleg már az érkezésünk napján bevetnénk magunkat a bozótba.
A szállás egy nagyon kedves srác által üzemeltetett homestay volt. Itt gyakorlatilag kettő szoba volt, és az anyukája főzött ránk. Ez nagyon jó móka, bár azt leszögezhetjük, hogy az itteni anyukák olyanok, mint az otthoniak, és következetesen háromszor annyi emberre főznek, mint amennyi jelen van.
Az irdatlan ebéd után összeszedtük magunkat, és már ott is volt értünk a dzsip. A teljes túra négy óra hossza volt, és nekem életem első szafarija. Már ha nem számoljuk az előtte lévő madárszafarit. Hihetetlen volt a szinte érintetlen természetben órákon keresztül utazni. Ez valahogy egy sokkal valódibb és könnyebben elfogadható módja az állatokkal való találkozásnak, mint az állatkert. Leopárdot nem láttunk - az lett volna a csúcslátnivaló - de láttunk leopárdlábnyomot, ami kvázi egy múltbéli leopárd.
Másnap nem igazán volt már semmi dolgunk a környéken, ahogy azt előre sejtettük. Innen Ella felé vettük az irányt, ami bár sejthetően nagyon turistás, a számunkra lényeges vonatos utazás kiindulópontja lesz. És persze nem akartunk egész nap utazni sem, meg olyan helyre menni, ami túl hideg a hozott ruháinkhoz.
Ellában potenciálisan két napot töltünk, majd vonattal megyünk tovább. Szintén homestayben szálltunk meg egy nagyon kedves családnál, akik szintén azt gondolják, hogy fejenként másfél kiló számunkra egy étkezés. Rögtön az érkezésünk után motort béreltünk és azzal indultunk el felfedezni a környéket. A fő látványosságok közül kettő volt olyan, amit gyerekkel be tudtunk vállalni. A harmadik túl nagy túra lett volna Málnával, a másik kettő nem érte el a két órás álomhatárt.
Még nem voltunk teljesen felkészülve az itteni klímaváltozásra. Ella inkább 16-22 fokos hőmérséklettel operál, gyakori esőkkel, és elég beteg, sokszor 95% körüli páratartalommal. Az első nap el is kaptunk egy elég komoly esőt.
 |
| Nine Arches Bridge |
A második nap rögtön reggeli után nekivágtunk, így ezen a napon sikerült többet megtenni. A Little Adam's Peakre mentünk fel először, majd egy vízesést és egy templomot néztünk meg. Ahogy azt a reményeim szerint a fényképek átadják, nagyon más ez a környék. Ha a turistaáradatot nem vesszük bele az egyenletbe, Ella egy nagyon különleges, gyönyörű környék.
 |
| Ők legalább annyira szeretnek minket fényképezni, mint mi őket |
Holnap a reményeink szerint sikerül majd a Kandyba tartó vonatra helyet találni. Ha igen, akkor a következő bejegyzés majd onnan érkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése