Yazd

város a sivatagban

Shirazból rögtön a persepolisi kirándulás után indultunk tovább Yazdba. Az út átlagosnak számított, 6-7 óra volt. A város a régi tradícionális házakból átalakított szállásokról volt híres, így ezalkalommal úgy döntöttünk, hogy egy ilyenben szállnánk meg (meg azért a sok vendégeskedés után jól is jött egy kis magánélet).

Az Ali által ajánlott házba mentünk be, és azt kell hogy mondjam, nagyszerű volt. 

egy úgynevezett 'traditional hotel' a sok közül

a mi ajtónk jobb szélen

a kéró belülről

Rögtön az első este egy szerencsés időben elfogyasztott tevepörkölt után Lilla kiszúrt egy magyar párt, akikkel az elkövetkezendő 2-3 napot töltöttük. Kivéve az elsőt, mert akkor ők hegyet mászni mentek, mi pedig körbejártuk a várost, és szerencsésen összefutottunk az éppen Teheránból idelátogató Alival. 

  

a városban gyakorlatilag mindennek ilyen szalmás agyag a fala

A második napon négyen szereztünk egy taxist, aki elvitt minket a környező települések közül háromba. Ezek voltak Karanakh (na ezt nem biztos, hogy így kell írni), Chak-chak, és Meybod. 

Karanakh óvárosa ma már inkább csak egy gránátalma ültetvény, nem lakik már ott senki. Viszont jól néz ki.

sötétítő függöny

kecskék

egy helyi aszfaltbetyár

egy idő után az embernek az életkora általában meghaladja a fogai számát. Kevesek számára jön el azonban az a pillanat, hogy ha az életkorát elosztjuk néggyel, majd gyököt vonunk belőle, még akkor is több mint dupla annyi. 

Karnakh után Chak-chak jött, ami azt jelenti 'csipp-csöpp'. A hegyből csöpög a víz, oda nőtt egy nagy fa, és épült egy tűzisten templom. 

chak chak

a templom kívülről

a templom belülről

 Ezután Meybodba mentünk, ami hasonlít Yazdra, csak talán egy kicsit kisebb, és kevésbé ismert.

Összességében jól éreztük magunkat, de azon kívül hogy láttunk dolgokat, amiket lefényképeztünk, és backgammonoztunk egy tea mellett esténként nem történt olyan dolog, ami elég érdekes lenne ahhoz, hogy tovább húzzam az olvasók idejét. 

Másnap reggel indultunk Teheránba, onnan Isztanbulba, onnan Pestre, és harminc valahány óra utazás után már otthon is voltunk. 

Bumm...