2013. február 14., csütörtök

2013. február 13, Goa


Egy nap, amire örökké emlékezni fogok

A motorbérlés viszonylag egyszerű volt – bár a szálláson este hat körül szóltak, hogy mégsincs – a bazársoron a második próbálkozásra már jó árat sikerült kialkudni, és egész jó mocit tudtunk másnapra lefoglalni.
Észak felé indultunk, egészen a megye északi csücskéhez, ahova egy kacskaringós, falvakkal teli út vezetett.


Egy hídépítésbe botlottunk a végén, és bár a híd még abszolút nem volt kész, az emberek nagy részét ez nem érdekelte. Mi mindenesetre azt az instrukciót kaptunk, hogy addig menjünk, amég van út, aztán a komppal tudunk majd átkelni. Ez így is lett.


A kompot pont lekéstük, de fél óránként járt, és ingyenes volt.

A túlsó parton aztán még egy adag motorozás jött, aminek a végén elérkeztünk az uticélunkhoz, Paradise Beach-hez. Azt hallottuk róla, hogy szebb part mint az itteni. Hát ez valóban így volt, a homok sokkal fehérebb volt, a víz sokkal türkizebb, és látszólag mi voltunk az egyetlenek, akik nem helyiek. Ez meglepő volt, európában egy ilyen partot biztos nem tévesztenének szem elől.
krikettezéshez bármilyen időpont és hely tökéletes Indiában



Na én ekkorra a husszú titkolózás miatti izgalomtól már kicsit el voltam szédülve, szóval úgy döntöttem nem várok tovább, és középre tolom a zsetonjaimat.

Az ezután készített képeket véletlenül hosszú záridővel készítettem, mert átment rekeszállásból manuálisra a fényképező, szóval van 15 fényképnyi nagyon boldog fehérségem. Nade lényeg a lényeg, megadták az allinemet, úgyhogy a parton töltött idő hátralévő része még az eddiginél is nagyobb boldogságban telt. És a fényképezőgépet is visszaállítottam…

Hazafelé még világosban indultunk el, hogy ne kelljen sötétben motoroznunk, és ez – mint az később kiderült – egy fantasztikusan jó döntés volt.
Rákültetvény 

a végtelen rákmezők, ahol a rákok a rákmátrixban alszanak
boltos az elhagyatottabb kompállomáson
felirat a pólón: what if i don't want to work today?
Amikor visszaérkeztünk Arambolba, rá kellett jönnünk, hogy nem Arambolba érkeztünk, hanem a nagy beszélgetésben elvétettük a kanyart és egy teljesen másik városban voltunk. Ez után a rövid kitérő után, mikor valóban visszaérkeztünk Arambolba, eldöntöttük, hogy eszünk egy egészben sütött kingfisht, amit eddig az ára miatt nem próbáltunk ki. Hát most elérkezett az idő.
Pontosabban elérkezett volna, de megláttuk, hogy a part egyik végén rengeteg ember van, és úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi történik. Ennyi embert még sosem láttunk a parton egyszerre, de talán még összesen sem. Egy ilyen instant hippibazárral egybekötött zsonglőrködős zenélős buli volt, amihez foghatót eddig még csak az ozora fesztiválon láttam.
sunset jam session



a keményebb partiarcok egyike











Végül azért a hal is megvolt J


Egy biztos, 2013. február 13-ára örökre emlékezni fogok.

5 megjegyzés:

  1. gratuléjsön :)
    (a "fő hír" után nem nagyon fogtam fel a poszt tartalmát :P)

    VálaszTörlés
  2. Hatalmas gratuláció neketek itthonról, ha hazajöttök akkor megüljük, és megünneplünk benneteket!

    G&G

    VálaszTörlés
  3. DE JÓ DE JÓ DE JÓ éljen éljen éljen :) Gratulálok :):)

    VálaszTörlés