Goa - Arambol

rövid helyzetjelentés arról, hogy hol vagyunk

Szóval ott jártam, hogy megérkeztünk Goába, és Arambolba mentünk, ahonnan másnap Panjimba látogattunk megnézni a karnevált. Magáról a helyről, ahol lakunk viszont nem írtam, mert nem nagyon tudtam volna sok mindent írni.

Azóta eltelt pár nap, és Arambol hippi jellegű atmoszférája eléggé magával ragadott minket. A napok kicsit összefolynak, a motiváció a továbbállásra pedig egyre lankad.

A Laughing Buddha nevű helyen szálltunk meg a tengerparton és egy kis nádból készített kunyhóban lakunk, aminél jelenleg nem tudom elképzelni, hogy lehet-e többre szükségünk.

 

A kunyhóból kilépve a bárba érünk, ami közvetlenül a parton van, és adnak kaját is. Ez tovább szűkíti az életterünket. Egészen egyszerűen nem akarok elmenni innen.

Arambol az eddig látottak alapján olyan, mint egy nagy fesztivál. Indiaiak és hippi turisták vegyesen lakják, napközben a yoga és a mindenféle „hippis” elfoglaltságok mellett a parton lébecolnak az emberek

ősz hosszú hajú ember tangában fut - mert megérdemli

álldogálva

vizet rugdosva

focizva (turisták vs indiaiak)

nézve a hullámokat

, vagy - kicsit kevesebb kalóriát égetve - teljesen random helyen fekszenek.

a homokban

a szemétben

vagy épp a vízcsapunkon

Azt olvastam az interneten, hogy a sziklákon túl van egy eldugott kis partrészecske jobb kunyhókkal meg egy édesvizű tóval. Na az egyik nap el is határoztuk, hogy elmegyünk megnézni.

A sziklás részen leginkább bazárok és szintén szállások voltak. Aztán meg is találtuk az „elrejtett paradicsomot”, bár a kunyhók valamiért majd kétszer annyiba kerültek, és ugyanolyanok voltak, az édesvízű tó annyira nem volt eldugott

és maga a part is – annak ellenére, hogy tényleg szép volt – valahogy sokkal inkább populási, és zsúfolt volt, mint a „fő” part. Itt lépten nyomon valaki rá akart minket venni a fénykép, vag napágy vagy fűvásárlásra, a siklóernyőzésre meg miegymásra. Szóval nem költöztünk ide.

Esténként a parton pedig mindenfelé különböző bulik vannak. Vannak mainstreamebb diszkós bulik, technobulik, goabulik, és élőzenés bulik is. Ebből mi az utolsó kettőt próbáltuk, és mindkettő jó volt. Az egyik zenélésre fényképezőgépet is vittem.

Nagyon jó volt.  A koncert felénél aztán meginvitáltak minket egy lélegzőgyakorlatos újjászületős workshopra, és mi el is mentünk. Ez teljes mértékben felülmúlta az elvárásaimat, a számomra legjobban sikerült nepáli meditáció, a halálmeditációnál is erősebb volt, olyan, hogy még hipnózissal is nagyon ritkán jutottam ilyen mélységekbe.

Holnapra végre sikerült magunknak egy robogót intézni, szóval kirándulni megyünk majd. A következő bejegyzésben majd erről is beszámolok.