2012. január 17., kedd

Kuala Lumpur


a rekorddöntögető főváros
Kompenzálom az előző bejegyzést, több duma, kevesebb kép. Majd lehet szavazni, hogy melyik adja át jobban az átadhatót =)
Két és fél napot terveztünk eltölteni a városban, és bár sokan azt mondták, hogy másfél nap is elég, elég nagy bajban vagyunk az időnk beosztásával. Persze valószínűleg egyet értek azzal, hogy másfél nap ide oda ronangálással el lehet készíteni a megfelelő mennyiségű fényképet, és be lehet gyűjteni a skalpokat, de ennek semmi értelme nincsen. 
Sosem szerettem a városnézéseket. Ti talán láttátok Budapest látványosságait már? Voltatok már a szépművészeti múzeumban? Sok sok olyan pesti van, aki nem volt még soha. De ha Párizsba megyünk megnézzük a Louvret, ha Kuala Lumpurba megyünk megnézzük a mittudoménmilyen random múzeumot. Nem mintha érdekelne a művészet, de ha kérdezik otthon hogy "oszt voltatok-e ott?" akkor nehogy olyan szar helyzetbe kerüljünk, hogy azt kelljen mondani hogy nem. 
Szóval ezt a fajta városnézést nem igazán szeretem. De mit csináljon az ember két és fél nap alatt? Ebédeljek Chinatownban, sétáljak térkép nélkül valamerre, és töltsek két esté ugyanabban a random kiskocsmában? Lehet több valódi élményben lenne részem. Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy van-e értelme két és fél napra pestre jönni, azt mondanám valószínűleg, hogy igen is meg nem is. Jobb, mint a nulla nap, de sok mindenre nem megy az ember vele. Lefényképezkedik a várban, este elmegy bulizni a morrisonsba oszt helló. Vagy felszáll arra a borzalmas piros buszokra. Hát kösz nem.
Én azt szeretem ha azért legalább egy hetem van. Legalább egy ici pici időm arra, hogy egy kicsit megismerjem a helyi járatokat, egyek több, mint 4 helyen, legyen egy, vagy két olyan napom, amikor nincs skalp, amit be kéne gyűjteni. 
Lin Yutang kínai író azt mondta egyszer, hogy "Ha el tudsz tölteni egy teljesen haszontalan délutánt tökéletesen haszontalanul,akkor megtanultad, hogyan élj." Én azt gondolom, hogy ha az ember meg szeretne ismerni egy várost, akkor ki kell próbálnia, hogy mlyen érzés egy teljesen haszontalan délutánt tökéletesen haszontalanul eltölteni. 
Egyébként el tudom mondani, hogy milyen érzés a Petronas Tornyok előtt állni, meg hogy milyen a Nemzei Mecset belülről, meg hogy hogy néz ki a Nemzeti Emlékmű, meg a Batu barlang. De hogy milyen érzés Kuala Lumpurban lenni, arról kevés dolgot tudok mondani. 
Azt el tudom mondani a városról, hogy ide már nem érdemes csajozni jönni, mint Thaiföldre, mert magasról letojnak minket, nekik jobban megy mint nekünk. A város nagyon modern, és nagyon tiszta, és mivel 1963 október 31-e óta szabadultak meg az angoloktól csak, az emberek elég jó része nagyon jól beszél angolul.Itt már az étteremben nem azt látni, hogy a turista próbálja elmagyarázni a pincérnek, hogy J-E-G-E-S T-E-A, hanem pont fordítva, a pincérek próbálják a turisták makogásából ki enni hogy "nem kell rizs? nem...rizs? igen...rizs?".
A városban a Petronas torony jóvoltábol, ami a jelenlegi világkereskedelmi központ, annyi pénz fordul meg, amennyit szerintem még Viktor sem látott leírva (maximum minuszjellel). A 2011 es év magánbefektetései összesem meghaladták a 7000 milliárd forintot. Ez elég sok pénz. És mi a különbség Kathmandu és Kuala Lumpur között? Névben nem sok. Angolok is voltak. Kb ugynaúgy néznek ki, a nyelvük is hasonló. Persze bele lehet kötni az agymenésembe, mert tanulatlan vagyok, de szerintem egy dolog az, ami meghatároz egy itteni országot: olaj-e van vagy nem-e. Hát itt van. 150forint a benzin. Nepálban rizzsel meg darált yakkal mennek az autók. Lassabbak is. 
Szóval amikor a bazinagy világrekorder gigamega torony előtt álltam, és felnéztem rá, akkor nem az jutott az eszembe, hogy "hát ez fantasztikus, ez az emberi nagyság és a civilizáció szimbóluma", hanem az, hogy "mennyire durva, hogy még mindig képesek ezt a szart (olaj) forgalomban tartani".
150 forintos benzin mellett nem igazán feltételezik az emberről azt, hogy gyalog járkál, mint valami kóborkutya, szóval a gyalogutakra nem fektettek valami nagy hangsúlyt. Olyannyira, hogy nem egyszer taáltuk magunkat olyan helyzetben, hogy nem tudtunk eljutni Aból Bbe, mert nem volt gyalogút, csak x sávos autóutak kacskaringóztak erre arra, a kis sáv, ahol eddig kacsáztunk kanyarodott bele az autópályába és szűnt meg, szóval életveszély lett volna továbbindulni. Nem is indult el senki. Különben is ki a fasz gyalogol még 2012ben?
De ezek valószínűleg csak egy ilyen "hippi" fejében fordulnak meg manapság mint én. A többinek láthatólag betömték a száját egy kókusszal, meg eltakarták a szemét egy kínai legyezővel, a kezére meg ráhúztak egy 20$os rolexet. Mi kell még? 
Ettől függetlenül senkit nem tartanék vissza, akinek Kuala Lumpurban ajánlanak munkát. A felszín csodálatos, tényleg. Tiszta utcák, finom és olcsó kaják, marhajó tömegközlekedés modern égi járművekkel, meg nagy nagy felhőkarcolók, iható csapvíz, meg klimatizált 10 emeletes plázák. 
A világ legnagyobb madárparkja is itt található, amit ezúton szerenék mindenki számára kötelezővé tenni. A madárpark valószínűleg a legjobb dolog volt, ami itt történt velünk. Drágább, mint egy múzeum, de olcsóbb, mint a nagy felhőkarcoló tetejére felliftezni, viszont az utolsó centig megéri az árát (szerintem). A madarak olyan jó környezetben vannak, hogy valószínűleg madárként én is ide adnám be a felvételi papíomat. A legnagyobb ilyen hely a világon jelenleg, mint már említettem, szóval nincsen bezártságérzés, a madarak valószínűleg akkora területen élhetnek itt, mint azt egyébként tennék, és még kaját is kapnak (meg a turisták simogatját őket, de ez szerintem madárszemmel nem olyan nagy para). 
Kompenzálom az előző bejegyzést, több duma, kevesebb kép. Majd lehet szavazni, hogy melyik adja át jobban az átadhatót =)
Pulau Pinangból végül busszal jöttünk, a portás mondta, hogy nagyon jót tud olcsón, és ide jön amikor mondjuk. Mondtuk, hogy jó, akkor jöjjön másnap 11re, ő meg mondta, hogy jó. Másnap aztán jött a VIP busz értünk a szokásos VIP szinttel, mi meg próbáltunk valahogy úgy ülni, hogy elférjen a lábunk. Klíma persze nem volt, cserébe viszont 34 fok. Össze is néztünk Lillával, hogy na ez is jó 6 óra lesz, aztán megállt a mikrobusz, és mondta, hogy itt szálljunk ki mert ide jön a bucs. Ennek örültünk, mert nehéz lett volna alulmúlni az eddigi szállítóeszközt. Aztán jött egy marhanagy busz, amihez foghatót még nem nagyon láttunk. A buszban nem is ülések voltak hanem fotelek, akkorák mint egy masszázsfotel valami plázában. Na abban elterpeszkedtem, és akkor vettem észre, hogy van pár gomb a fotelen, amit ha megnyomok elkezd masszírozni a szék. JEEEEEEEEE!
Szóval végül csak megkaptuk a VIP buszunkat (Ami egyébként egy sima távolsági busz volt Malajziában)
Két és fél napot terveztünk eltölteni a városban (a helyieknek csak KL), és bár sokan azt mondták, hogy másfél nap is elég, elég nagy bajban vagyunk az időnk beosztásával. Persze valószínűleg egyet értek azzal, hogy másfél nap ide oda ronangálással el lehet készíteni a megfelelő mennyiségű fényképet, és be lehet gyűjteni a skalpokat, de ennek semmi értelme nincsen. 
Sosem szerettem a városnézéseket. Ti talán láttátok Budapest látványosságait már? Voltatok már a szépművészeti múzeumban? Sok sok olyan pesti van, aki nem volt még soha. De ha Párizsba megyünk megnézzük a Louvret, ha Kuala Lumpurba megyünk megnézzük a mittudoménmilyen random múzeumot. Nem mintha érdekelne a művészet, de ha kérdezik otthon hogy "oszt voltatok-e ott?" akkor nehogy olyan szar helyzetbe kerüljünk, hogy azt kelljen mondani hogy nem. 
Szóval ezt a fajta városnézést nem igazán szeretem. De mit csináljon az ember két és fél nap alatt? Ebédeljek Chinatownban, sétáljak térkép nélkül valamerre, és töltsek két esté ugyanabban a random kiskocsmában? Lehet több valódi élményben lenne részem. Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy van-e értelme két és fél napra pestre jönni, azt mondanám valószínűleg, hogy igen is meg nem is. Jobb, mint a nulla nap, de sok mindenre nem megy az ember vele. Lefényképezkedik a várban, este elmegy bulizni a morrisonsba oszt helló. Vagy felszáll arra a borzalmas piros buszokra. Hát kösz nem.
Én azt szeretem ha azért legalább egy hetem van. Legalább egy ici pici időm arra, hogy egy kicsit megismerjem a helyi járatokat, egyek több, mint 4 helyen, legyen egy, vagy két olyan napom, amikor nincs skalp, amit be kéne gyűjteni. 
Lin Yutang kínai író azt mondta egyszer, hogy "Ha el tudsz tölteni egy teljesen haszontalan délutánt tökéletesen haszontalanul,akkor megtanultad, hogyan élj." Én azt gondolom, hogy ha az ember meg szeretne ismerni egy várost, akkor ki kell próbálnia, hogy mlyen érzés egy teljesen haszontalan délutánt tökéletesen haszontalanul eltölteni. 
Egyébként el tudom mondani, hogy milyen érzés a Petronas Tornyok előtt állni
meg hogy milyen a Nemzei Mecset belülről
meg hogy hogy néz ki a Nemzeti Emlékmű
meg a Batu barlang.
De hogy milyen érzés Kuala Lumpurban lenni, arról kevés dolgot tudok mondani. 
Azt el tudom mondani a városról, hogy ide már nem érdemes csajozni jönni, mint Thaiföldre, mert magasról letojnak minket, nekik jobban megy mint nekünk. A város nagyon modern, és nagyon tiszta, és mivel 1963 október 31-e óta szabadultak meg az angoloktól csak, az emberek elég jó része nagyon jól beszél angolul.Itt már az étteremben nem azt látni, hogy a turista próbálja elmagyarázni a pincérnek, hogy J-E-G-E-S T-E-A, hanem pont fordítva, a pincérek próbálják a turisták makogásából ki enni hogy "nem kell rizs? nem...rizs? igen...rizs?".
A városban a Petronas torony jóvoltábol, ami a jelenlegi világkereskedelmi központ, annyi pénz fordul meg, amennyit szerintem még Viktor sem látott leírva (maximum minuszjellel). A 2011 es év magánbefektetései összesem meghaladták a 7000 milliárd forintot. Ez elég sok pénz. És mi a különbség Kathmandu és Kuala Lumpur között? Névben nem sok. Angolok is voltak. Kb ugynaúgy néznek ki, a nyelvük is hasonló. Persze bele lehet kötni az agymenésembe, mert tanulatlan vagyok, de szerintem egy dolog az, ami meghatároz egy itteni országot: olaj-e van vagy nem-e. Hát itt van. 150forint a benzin. Nepálban rizzsel meg darált yakkal mennek az autók. Lassabbak is. 
Szóval amikor a bazinagy világrekorder gigamega torony előtt álltam, és felnéztem rá, akkor nem az jutott az eszembe, hogy "hát ez fantasztikus, ez az emberi nagyság és a civilizáció szimbóluma", hanem az, hogy "mennyire durva, hogy még mindig képesek ezt a szart (olaj) forgalomban tartani".
150 forintos benzin mellett nem igazán feltételezik az emberről azt, hogy gyalog járkál, mint valami kóborkutya, szóval a gyalogutakra nem fektettek valami nagy hangsúlyt. Olyannyira, hogy nem egyszer taáltuk magunkat olyan helyzetben, hogy nem tudtunk eljutni Aból Bbe, mert nem volt gyalogút, csak x sávos autóutak kacskaringóztak erre arra, a kis sáv, ahol eddig kacsáztunk kanyarodott bele az autópályába és szűnt meg, szóval életveszély lett volna továbbindulni. Nem is indult el senki. Különben is ki a fasz gyalogol még 2012ben?
De ezek valószínűleg csak egy ilyen "hippi" fejében fordulnak meg manapság mint én. A többinek láthatólag betömték a száját egy kókusszal, meg eltakarták a szemét egy kínai legyezővel, a kezére meg ráhúztak egy 20$os rolexet. Mi kell még? 
"wow, mi ez? mindegy, állj oda! csíííz"
Ettől függetlenül senkit nem tartanék vissza, akinek Kuala Lumpurban ajánlanak munkát. A felszín csodálatos, tényleg. Tiszta utcák, finom és olcsó kaják, marhajó tömegközlekedés modern égi járművekkel
meg nagy nagy felhőkarcolók
iható csapvíz, meg klimatizált 10 emeletes plázák (amikben a boltok között elfér egy világrekorder beltéri vidámpark is, mer mér ne)
A világ legnagyobb madárparkja is itt található, amit ezúton szerenék mindenki számára kötelezővé tenni. A madárpark valószínűleg a legjobb dolog volt, ami itt történt velünk.
Drágább, mint egy múzeum, de olcsóbb, mint a nagy felhőkarcoló tetejére felliftezni, viszont az utolsó centig megéri az árát (szerintem). 
A madarak olyan jó környezetben vannak, hogy valószínűleg madárként én is ide adnám be a felvételi papíomat.
A legnagyobb ilyen hely a világon jelenleg, mint már említettem, szóval nincsen bezártságérzés, a madarak valószínűleg akkora területen élhetnek itt, mint azt egyébként tennék, és még kaját is kapnak (meg a turisták simogatját őket, de ez szerintem madárszemmel nem olyan nagy para). 
Na végül mégiscsak lett egy pár kép, pedig nagyon válogattam. Na mindegy, legyetek jók (és gl)!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése