Mostanában egy kicsit elcsúsztam a beszámolókkal, és ezért el is telt 20 nap, mire először időm kerekedett arra, hogy beszámoljak a jelenlegi lakhelyünkről, Phuketről.
December második felében érkeztünk Bankgokba, ahonnan a terv az volt, hogy azonnal megyünk is tovább Phuketre. Ezzel kapcsolatban igazából semmilyen előzetes terv nem volt, szóval úgy voltunk vele, hogy majd eldől ott, hogy hogy legyen.
A reptéren sajnos az információs pultnál elmentek vacsorázni két órára, szóval magunkra voltunk utalva. Két dolgot tudtunk biztosra, egy: hogy Phuketre megy repülő, kettő: hogy Phuketre megy busz. A repülőt nem volt nehéz megtalálni, de félig az ára miatt, félig a buszos utazás által kínált látvány és élmény miatt a busz felé hajlottunk. Azt viszont sajnos nem tudtuk, hogy honnan indul, szóval a legkézenfekvőbb megoldást választottuk, és megkértünk egy taxist, hogy vigyen minket oda, ahonnan a buszok Phuketre mennek.
Bangkokból nem láttunk sok mindent, de amennyit láttunk az alapján Kathmandu és Bankgok között egy földtörténeti korszaknyi civilizációs különbség van. Nagy autópályák, meg betonutak, meg 20-21. századi autók. Egy kicsit olyan volt, mit hogyha a jövőbe érkeztünk volna. Aztán meglett a buszpályaudvar, és meglett a busz is, szóval röpke 12 óra utazás után már hipp hopp Phuketen is voltunk.
Itt ismét egy buszpályaudvaron találtuk magunkat, mostmár Phuket townban. Szerencsére most előnyből indultunk, ugyanis itt most egy aranyat érő dolog volt a kezünkben: Joe telefonszáma. El is mentünk a rezidenciájukhoz a Soi Samakee 3 utcába, és szerencsésen meg is találtuk egymást. Innentől kezdve ők mindenben segítettek nekünk.
Hamarosan megismertük a szigeten lakó magyar pókeres srácokat, és Hajnit, a pókeres lányt, Miszter J barátnőjét.
A sziget alapvetően egy turistaparadicsom, aminek elég erőteljes hatása van a környezetre. Az életszínvonal itt valószínűleg jobb, mint a vidák más részein, az éttermek, és egyéb dolgok pedig valószínűleg jobban tükrözik az ide látogató "nyugati" turisták igényeit, mint a Thaiokét. Emiatt az árak is valószínűleg nagyobbak, mint máshol, körülbelül minden annyiba kerül, mint nálunk otthon.
Az első küldetés - mint mindig - a szállástalálás volt. Ez nehézkesebben indult a tervezettnél, mert épp főszezon van, és minden kétszer olyan drága, mint máskor. Minden épkézláb szállás nagyon drága volt, szóval nem volt más választásunk: mákolni kellett. El is indultam mákolni, és az első házban Joeék mellett be is mákoltam egy lakást pont azon az áron, ami erre volt szánva, és a tulaj még a motorját is odaadta. Pipa.
Tömegközlekedés nem igazán van, a távolságok viszont hosszabbak annál, hogy kényelmesen el lehessen gyalogolni ide-oda, szóval mindenkinek van egy kismotorja, amivel jár. Emiatt aggódtam egy kicsit az elején, de aztán a többiek megnyugtattak, hogy majdnem mindenki itt ült először motorra, és nekik is megy. Hát nekem is megy. És nem mellesleg ez egy fantasztikus dolog. Lehet hogy csak én voltam így, de annó megnéztem a Richie Richt, akkor arra gondoltam, hogy milyen menő lenne, ha mindenkinek lenne egy motorja, és mindenhova azzal mennénk együtt. Hát ez itt valóra vált =)
Amikor a motorral megyek a pálmafák között 30 fokban, néha azon morfondírozok, hogy álmodok-e, vagy ez valóban a valóság.
Nekem nagyjából evidens volt, hogy mit fogok dolgozni, Lillánál ez már egy kicsit neccesebb volt. A terv az volt, hogy keresünk egy művésztelepet, ahol majd ő tud festeni, meg a többi művész segít neki kiállításokat szervezni, és annó ki is néztünk egy ilyet, és írtunk nekik egy emailt. Közvetlenül a megérkezésünk után jött is a válasz, hogy szívesen látják Lillát a telepen. Pipa.
A red gallery, a phuketi művészfalu vezetőjének, Yennek a galériája. Itt fest Lilla
Pui híres művészlakása régi horgászhajók roncsaiból lett összeeszkábálva. (A red galleryvel szemben)
Szóval ez is összejött. Így jelenleg egy átlagos napunk úgy néz ki, hogy én kiteszem motorral Lillát a művésztelepen, aztán kártyázom Joeéknál, mert ott jobb a net (meg mert olyan kedvesek voltak, hogy megengedték, hogy ott lepzseljek egész nap)
Lilla elefántokat etet
Karácsonykor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy ilyen horgászhajóval horgászni. Végül 10en voltunk a hajóra, és reggel mentünk a kikötőbe. A tengeribetegség miatt vettünk gyógyszereket, amiket - számomra meglepő módon - nagyon gyorsan be is kebeleztünk. Szerencsére a thai lányokat kivéve senki nem lett rosszul. A halfogás nehézkesen ment, pedig 4 közepes, és 2 nagyobb botunk is be volt dobva. Végül egy tonhal horogra akadt, de mrj úgy döntött, hogy az egyetlen halunkat, amire 3 órát vártunk visszadobja. Én egy kicsit emiatt úgy éreztem magam, mint egy ötéves kisfiú, aki egy egész napot várt a gombóc fagyijára, aztán amikor megkapja valaki odajön és beledobja egy pocsojába. A délelőttünket emiatt zsákmány nélkül zártuk, de szerencsére délután belehajóztunk egy halrajba, ami megoldotta a halproblémánkat. Este a halakat elvittük egy étterembe ahol kaját csináltak belőle nekünk. Így a karácsonyi halászlé ezúttal is megvolt (bár volt benne egy kis citromfű meg curry meg miegymás). Nincs halas képem =( Kicsit elhanyagoltam a fényképezést, de majd a következő alkalommal bepótolom.
A szilveszter fantasztikus volt. Még soha nem szilvesztereztem tengerparton, főleg nem 30 fokban. A sziget összes partja nagyon szép, ezért igazából válogatni sem kellett nagyon.
Nai Harn beach
Sokan kártyáztak közülünk szilveszter este, de azért szerencsére eljöttek egy páran Nai Harn beachre, hogy közösen ünnepeljük meg a szilvesztert. Mindenki hozott rakétákat (amik valamiért mind jobbak voltak, mint a mi rakétáink =( ) és eregettünk ilyen hőlégballon szerű papír cuccokat is.
Fürdeni nem nagyon fürdött senki. Az Mrjékkel közös koktélozás végül megtette a hatását, megelégeltem a balloneregetést, letéptem magamról a ruhákat, és belerohantam a tengerbe. Végülis ha már itt vagyunk, miért hagynánk ki. És aztán egy olyan élményben volt részem, amit valószínűleg soha nem felejtek el: Lilla ruhástul futott utánam a tengerbe, és a nyakamba ugrott. Így leírva nem egy nagy durranás, de ott abban a pillanatban nagyon jó volt. Aztán a többiek is bejejöttek ruhástul, aki meg nem, azt meg felkaptuk és beledobtuk. Nincs mese.
Szóval nem volt nagy buli meg lézersó, senki nem ébredt fel egy idegen ember ágyában, senki nem hányta le a szőnyeget, nem makulátlan ruhában és sminkben voltunk, és még tárgyak sem törtek össze.
Valamiért mégis jó volt. =)
Legyetek jók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése