Azt, hogy közvetlenül Málna egy éves kora előtt el akarunk újra indulni, azt már a születése előtt lefixáltuk. Az, hogy mennyire akarunk elindulni, az éppen aktuális állapottól függően ezen a tengelyen mozgott körülbelül.
1) WC
Egy-két pillanatban már az is nagyszerű kilátásnak tűnt, ha jövő februárig el tudunk jutni a wc-re különösebb segítség nélkül.
2) Wellness itthon
Jó lesz az, megyünk a nagyszülőkkel, ha nagyon nem bírja, akkor két óra alatt otthon vagyunk
3) Európa partjai
A repülőt nem tudjuk, hogyan fogja viselni, de 2-3 órát talán az utasok is kibírnak.
4) Izrael
2-3 órát kibírnak az utasok, és egy különleges utazásra megyünk
5) Kanári-szigetek
2-3 órát kibírnak az utasok, a maradék 2 óráig elfogadjuk, hogy mi vagyunk a rosszarcok, de legalább egy különleges utazásra megyünk.
6) Thaiföld
Leszarom. Thaiföld. Lesz, ami lesz.
Végül a -20 fokos budapesti idő közreműködésével döntöttünk a hatos opció mellett. Úgy voltunk vele, hogy a negatív csúcsok miatti hetekig tartó szobafogságnál a repülő sem lesz sokkal rosszabb. Ezen felül sikerült nagyszülői segítségre szert tennünk egy két fős különítmény személyében szintén sokat nyomott a latba.
Budapesten a jég miatt fél óráig kellett fújkodni a repülőt, mire el tudtunk indulni, ami rossz jel volt, mert összesen egy óránk volt Dohában az átszállásra. Az első repülés kb 5 óra volt, ahol némi játszadozás és 3 óra alvás volt Málna menüje. Az utasok elismerően biccentettek, hogy 'ez igen'. Mi pedig úgy voltunk vele, hogy simaliba. Na, akkor fél óra a Kuala Lumpuri repülőgép felszállásáig, a repülő ajtajai kinyílnak, óra indul.
A dohai Hamad repülőtéren a legmeglepőbb az volt, hogy egy 90-es évekbeli amerikai komédia teljes stábja nem vett minket, és nem volt alattunk vicces zene, ahogy a babával a nyakunkban kézipoggyászokkal és babakocsival szeljük a kilométereket. Lilla előreszaladt, és - a jelenetbe tökéletesen belepasszolóan - zihálva integetett a dolgozóknak, hogy 'állítsák meg a géépeeet, jövünk', ők meg a walkie-talkieba, hogy 'várjatok, még jönnek'.
Innentől jött a egyik krízismenet, a 6.5 órás Doha-Kuala Lumpur. Az első két órában Málna szupernyűgös volt, mi pedig próbáltuk magunkkal elhitetni, hogy ez még teljesen belefér, az előttünk lévő csadoros néni, akinek Málna sírva rugdossa az ülését csak azért dülöngél előre, mert annyira cukinak tartja a babát, hogy nevetgél.
És itt jött a drámai csavar, egyszer csak kb öt sorral mögöttünk felállt középen egy turbános szakállas ember, aki arabul elkezdett üvölteni, a kinai utasok pedig elszaladtak mellőle. A legelső dolog, ami eszünkbe jutott nagyjából úgy hangzott, hogy 'na bazmeg...'. Ahogy a történet haladt előre, kiderült, hogy az emberünk elcsent egy üveg whiskyt az utaskísérő kocsijáról, és jól berúgott. Ezt pedig úgy szerette volna levezetni, hogy úriember módjára elkezdi molesztálni a mellette ülő kínai nénit, majd amikor ő visszautasította, hogy határozott, hogy ez valószínűleg azért van, mert szar az élet.
A légiutas-kísérők köré gyűltek, majd - egy kis hányadában Málna hozzájárulásával - a babáknak szánt biztonsági öv kiegészítőkkel lekötözték, majd hárman a takarókból egy élő paravánt állítottak köré, hogy a többi utast megvédjék a köpéseitől. Málna ezen a ponton döntött úgy, hogy ez bizony a tökéletes pillanat lesz egy jó kis alvásra.
A sors iróniája, hogy most aztán tényleg büntetlenül sírhatott volna, de azért szerencsére egészen addig fel sem ébredt, amíg a maláj reptéren el nem vitték az arab barátunkat. Persze nem akarok rasszista lenni, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az emberünk akár egy svájci nő is lehetett volna.
Kuala Lumpurban 5 óránk volt a következő gépig, amivel majd Krabira terveztünk eljutni. Ezzel gyakorlatilag fel is sorakoztattuk az összes olyan pontot, amin megbukhat egy ilyen utazás. Hosszú levegőben töltött idő, sietős átszállás, rögtönzött 'terrortámadás' és a hosszú reptéri várakozás. Itt azonban már Málna nyöszörgésénél arra kellett rájönnünk, hogy na ezen a ponton már mi sem különbözünk tőle semmiben. Mi is elég meggyötörtek voltunk, ráadásul ez a reptér akkora volt, hogy közel három óra volt átjutni - belső metróval és gyalog - a nagy nemzetközi társaságok repteréről a fapados reptérig. Innentől babakocsiban, székben és, akinek már csak ott volt hely, a földön aludtunk a gép indulásáig.
A harmadik utunk másfél órás volt, ahol a felszállástól a leszállásig aludtunk. A reptérről a transzferbusszal elmentünk a szállásig, ahol rövid intermezzo után egy 12 órás alvással nagyon szerencsésen kibackeltük a jetlaget, mert helyi idő szerint reggel 10-kor keltünk.
Az első itt töltött teljes napunkon Krabi egyik olyan partjára mentünk el, ahova csak hajóval lehet menni, és a helyiek szerint a legszebb partszakasz. Ez Railay Beach. Már az odaúton éreztük, hogy ez most nagyon jó lesz. :)
Ahogy megérkeztünk, annyira lenyűgözött minket a látvány, hogy nem álltam neki fotózni, úgyhogy most beteszek egy netről szedett képet (forrás: touristbooklet.com), aztán legközelebb majd csinálok én is.
A napot itt töltöttük, és délután mentünk vissza szintén longboattal.
Harmadik alkalommal vagyunk ebben az országban, és az első benyomásom most az, hogy abszolút megérte a 24 órás (háztól házig) utazás, mert ez a hely gyakorlatilag megunhatatlan. Az emberek kedvessége, az otthonihoz hasonló 'felszereltség' a könnyen befogadható árak (továbbra is meg lehet kajálni 500 forintból) és az, hogy mindig tudja pont azt nyújtani, amire szükséged van, teszi Thaiföldet az egyik legfantasztikusabb uticéllá, Az egészben a legjobb pedig az, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy mindenki közül a legjobban Málna élvezi a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése