a legszebb partok nyomában

maxoljuk a faszaságotAz előző bejegyzésben írtam, hogy úgy döntöttünk, hogy ezen a környéken maradunk végig Ahhoz, hogy nincsenek mínuszok már sikerült hozzászoknunk, és azt kell, hogy mondjam, nem érezzük magunkat rosszul itt. 

Málna-démon továbbra is egyéni napi ritmussal rendelkezik, és néha négyen is kevesek vagyunk ahhoz, hogy ezt kielégítsük. Az új heppje az, hogy ha valami nem tökéletesen úgy történik, ahogy ő szeretné, akkor indul a hisztivonat. Sokszor azzal próbáljuk egy kicsit irányítgatni, hogy olyan dolgok iránt kezdünk el kiemelten érdeklődni, amit szeretnénk, hogy csináljon. Például enni nem szeretne, de ha mi elkezdjük jóízűen eszegetni a kajáját, akkor odajön, és azonnal zsákmányol. Igazi punk, és erre már a helyi vagányabb srácok is felfigyeltek. 

Az egyik nap elmentünk egy elefántparkba, ahol etettünk elefántot, és aztán mentünk velük egy kört a dzsungelben. Málna ezt tátott szájjal kurjongatva tolta végig. 

Az eddigi legdurvább programunk pedig egy Krabi-környéki szigeteket felölelő hajós út volt. Ezek reggel 8-9 körül indulnak, és addig várni akartunk egy ilyennel, amíg Málna el nem kezd egyre korábban kelni. Az elején ez délután volt, de mostanra lement reggel 9-re kb. A háromnegyed kilences indulás jónak tűnt. 

Ao Nang partja nem egy nagy strandolóhely, inkább a környező szigetekre tartó hajók kikötője. Itt igény szerint a tradicionálistól a puccosig mindenki megtalálja a számára megfelelő szállítóeszközt. Mi a tradicionális 'longtail' hajóval mentünk, ami a képen az első. 

Délután háromig róttuk a kilómétereket, és 1-2 órákra kötöttünk ki különböző helyeken. Az élmény inkább vizuális és személyes, szóval nagyon érdekeset írni róla nem lehet. Talán annyit, hogy sokszor olyan érzése van az embernek, hogy az itt készülő háttérkép fényképek annyira nincsenek is szétphotoshopolva. 

hajó-büfé

Málna szerint ennél szórakoztatóbb dolgokat is lehetne csinálni. Elég a pózolásból!

ez volt az eddigi legtisztább víz, amit valaha láttam

ebben a kompozícióban szerintem vagy 500 példányban érkezünk Kínába memóriakártyákon

Most szívesen írnék valami nagyon frappánsat arról, hogy háromszori 30-as naptejes kenekedés után milyen szinten égtem le, de úgysem sajnálnátok, úgyhogy inkább csak annyit írok, hogy jól éreztük magunkat nagyon. 

Túl vagyunk a táv felén. Egy kicsit érződik hogy mennyivel több dolog köt Budapesthez, mert már néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozok, hogy majd mit fogok csinálni, ha hazaérek. Azért a repjegyet még nem fogom áttetetni az biztos, de ennek összességében örülök. Bár így utólag belegondolva ebben valószínűleg közrejátszik az, hogy kb egy hét alatt átáll az ember agya az itteni időjárásra, és ha Budapestre gondolok, akkor ott is jó idő van.