Rendkívül szakszerű és részletes beszámoló

 de főként cuki babás képek
Ok. Jótanács saját magamnak a jövőre nézve blogíráshoz. Ne fújd magad szemből arcon szúnyogirtóval, mert nem jó!

Az ittlétünk második napján előtört belőlünk a nagy világutazó, béreltünk egy kismotort, és Lillával ketten elmentünk a város felé körülnézni. Egy kicsit szerettük volna megmutatni a kevésbé turistás részét Thaiföldnek, úgyhogy három különböző utcai árustól vittünk haza vacsorát. Ezek nagyon finomak voltak akkor, amikor az első alkalommal találkoztak a szájüregünkkel.

Az egyik fajtából Málna és Apa nem ettek, és végül ők ütötték meg a jackpotot. Mi hárman a kevésbé szerencsések közé tartozunk, és ideje korán elbúcsúztunk a zöld currytől, a kacsalevestől és a csirkenyárstól. Másnap elektrolitporral próbáltuk magunkat rehidratálni, és nem vittük túlzásba az ágy elhagyását.

Ezidő alatt volt időnk elgondolkozni a babával utazás és az egyéni utazás különbségein. Apa nélkül most sajnos elég nagy bajban lettünk volna, mert volt, hogy se Lilla se én nem tudtunk megmozdulni sem az ételmérgezéstől. Nos, az a nagy helyzet, hogy úgy tűnik, sajnos vannak dolgok, amiket már nem tehetünk meg, mert nem csak magunkért felelünk. Ez egy kicsit rossz, de ezt el kell fogadnunk. Még külön ajándék a sorstól, hogy Málna nem kapta el. Na az elég rossz lett volna.

A jetlagnél is külön kell sajnos kezelni a babát, és minket. Mi egy nap alatt átállítottuk magunkat az itteni időszámításra, Málna azonban szigorúan otthoni idő szerint kezdett elaludni, és most nagyon úgy tűnik, hogy napi egy óránál többet nem hajlandó alkalmazkodni. Ez is egy fontos tanulság.

Őfelsége talán most lépett be a 'dac-korszak' elnevezésű, nem túl könnyen kezelhető időszakába. A problémák nem ott jönnek elő, amikor éjfélkor szeretne elmenni sétálni, mert arra még azt mondja az ember, hogy jó, akkor legyen így. A para ott kezdődik, hogy néha olyan dolgokat akar - elég dacosan - megvalósítani, amiket mi az összes liberalizmusunkat bedobva sem tudunk engedélyezni. Például a szállás járdájáról köveket szedni, és azokat megenni.

a fénykép pillanatában nem tudtuk, hogy mire készül

A mai napra kihevertük a bulit, úgyhogy elmentünk ismét partozni, és most csináltunk sok cuki babás képet. Tudom, hogy úgyis ezért vagytok itt. :)

Railay beach egyébként nagyon szuper, mivel csak hajóval lehet ide jönni, nincsenek autók meg ilyesmi. A szállások viszont sokkal többe kerülnek, meg ide cuccolni sem egyszerű, szóval maradtunk Ao Nangon.

A Phi-Phi szigetekes költözésünk sajnos a kajaparás epizód miatt meghiúsult, ezért úgy döntöttünk, hogy maradunk az itteni bungalókban végig, és majd innen oldunk meg mindent.

A szállásunk így a teljes Thaiföldi tartózkodás idejére ez a két házikó marad.