...Phuketen és a szigeteken
Lassan a Thaiföldi utunk végéhez érünk. Sőt igazából holnap már nem is leszünk az országban, de a bangkoki kalandokról majd később.
Sok érdekes és szép dolgot láttunk az utolsó 2-3 hétben. Kínai újév után elmentünk az ünnepi piacra, ami nagyjából ugyanolyan volt, mint a rendes piac, de mivel még nem tettem fel a rendes piacról sem képeket párat csak megosztanék.
Amiket otthon anya kivert a kezedből hogy fujj, azokat itt nemhogy megeheted, még össze is gyűjtik és meg is sütik csak neked:
Persze vannak európai szájíznek is finom falatok
nagy a nyüzsgés kínai újévkor a Wat Chalong templomnál
Nem kell egy egész aranybuddhát megvenned a megvilágosodáshoz, elég ha egy kis aranylapot ráragasztasz az erre kijelölt szobrokra
A phuket legfelső pontján lévő bazinagy buddha, a big buddha:
ahonnan az egész szigetet be lehetett látni
Aztán felismertük hirtelen, hogy nemsokára megyünk haza, és hogy otthon milyen hideg van, és úgy gondoltuk, hogy az utolsó időszakban strandolunk sokat. Az egyik nap félig körbeutaztuk Phuket partjait, és elég szép partokat találtunk, ahol eddig sosem voltunk
Voltak olyan partok ahol turisták voltak
Olyan partok, ahol csak thaiok voltak
És olyan partok is ahol meg senki nem volt
Aztán később elmentünk egy hajóval a környező szigetek közül egy-kettőre, és beszartunk. Az összes eddigi hasonló élmény eltörpült ezek mellett a szigetek mellett.
Innen csak pár képet rakok fel, mert az otthoni időjárási körülmények tudatában... na, szóval nem akarok geci lenni
Fogalmam sincs mi a sziget neve, de kb akkora mint egy kosárpálya
Halak dinnyét esznek
A maya öböl
A víz tisztasága meg színe hihetetlen volt, ezeken a szigeteken forgatták a part című filmet dicaprioval is
Szóval alapvetően jó volt itt lenni, meg tényleg gyönyörű. De a hosszú táv megint más dolog. Persze igényektől függ. Nekünk pont elég volt két hónap. Ahogy Nepálban a hasis, itt a kurvák marasztalják az embert 2 hónapnál tovább. Minket most egyik sem érintett meg.
A mindennapi élet esetében könnyű hozzászokni a kényelemhez. Kismotorral mentünk még a wcre is, meg strandolás meg süttettük a hasunkat. De aztán egy idő után kell valami új. Valami más. Egy színház, vagy egy jó mozi, vagy egy jó koncert, vagy egy jó kis akármi. És a helyiek, mivel ők az egész életüket ebben a komótos tempóban élték le, nem igazán partnerek az olyan dolgokban, amihez agyra lenne szükség. És ez egy kicsit idegesítő tud lenni.
Megkérdeztük például közvetlenül a posta mellett, hogy tudják-e az ott dolgozók, hogy merre van a posta.
Erre a válasz:
-Hal?
-Nem, posta. Hogy tudjunk hazaküldeni dolgokat.
Vakarják a fejüket, az egyik felkiált, hogy áááá, mostmár érti:
-Pillangó?
Egy ideig vicces, de a második hónapra egy kicsit bedarálja az embert. Nagyon jó volt, hogy magyar társaság is volt a szigeten, mert egyébként bekattantunk volna. Olyan mintha én is kezdenék elbutulni az idő múlásával. Azt meg nem szeretném.
És ez még a jobbik eset. Balesetnél például jobb, ha van biztosításod, mert mindig a külföldi a hibás. De annyira, hogy ha motorral mész és oldalról halálragázol egy részeg thai, akkor is te vagy a hibás, és te fizeted ki az ő autóját.
Egy szó mint száz, eljött a pillanat, hogy tovább álljunk. Már régebben eldöntöttük, de aztán ezt a repjegyek megvásárlásával fixáltuk le.
Most Bangkokban vagyunk, amiről majd a következő bejegyzés fog szólni, holnap reggel nyolckor pedig indulunk busszal Kambodzsába, amiről pedig majd az azutáni bejegyzés fog szólni.
Addig is legyetek jók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése