Aberdeen

Skócia sörrel és kisbabákkal

Jó egy hónapot csúsztam ezzel a blogbejegyzéssel, mert valamiért a képekkel nem voltam kibékülve, de valószínűleg az érzésekkel nem voltam kibékülve valójában. 

Az egész úgy indult, hogy még a COVID előtt megnyertünk egy nemzetközi sörös rendezvényt, amihez járt egy meghívás az éves BrewDog őrületre Skóciába. Ezt anno eltörölték persze, de évekkel később is élt még a meghívásunk, amikor úgy döntöttek, hogy végre megtartják az AGM-et. 

Az első trip idejére mindenkinek megvolt a repülőjegye és bár a mostani alkalommal két babával többen voltunk, úgy tűnt kézenfekvőnek, hogy az alapelképzeléshez hűen családos programként kezeljük a dolgot, némi munkával. 

Ne értsen félre senki: alapvetően tök jól sikerült az egész, csak a "némi munkát" becsültük alul és azt, hogy ezekben az időszakokban a babák komfortzónája hol helyezkedik el. Szintén mókásnak tűnt egy kicsit ez a "nyárból az őszbe" koncepció időjárás terén, de az, hogy végül a csapat kollektíven koronavírusos lett, végül talán szintén hozzájárult, hogy nehezen született meg a blogbejegyzés. Várnom kellett egy ideig, hogy szét tudjam választani a betegséggel járó szopást és magát az utazást. 

Az amszterdami repülőtéren - ami vélhetően a covid fertőzések forrása volt - azt fogadtam meg, hogy az alapján is fogok innentől kezdve egy utazást megtervezni, hogy milyen repülőtársaság juttat el a célhoz milyen reptereken keresztül. Nem csak forint/kilóméter alapon kell szerintem értelmezni a légi közlekedést. Ez annál sokkal komplexebb, főleg családdal. Inkább családdal lényeges ez talán. De azért na...

A KLM alapból nem számít csúcsnak, de ha ezt a mostani Schipol reptérrel párosítjuk, máris kész a recept a káoszhoz. Egy iszonyatosan alulfoglalkoztatott és túlfeszített, hatalmas európai kilövőállomásról van szó, ahol ha nem tartottuk volna a gyerekeket a fejünk felé miközben áttörünk a tömegen, akkor nulla százalék esélyünk lett volna a 70 perces csatlakozásra. Én valahol három és négy óra közöttire saccoltam a tumultust, ami az EU-ból kilépés útlevél-ellenőrei előtt volt. Egyúttal el vagyok képedve az indiai arcon, aki rendíthetetlen kitartással próbálta az őrjöngő tömeget koordinálni. Az útjaikat éppen a sor miatt lekéső utasok azért be tudnak keményíteni az utolsó kétségbeesett pillanataikban. Ott már sokaknál beszűkül a világ "rám" és "minden és mindenki másra, amit leszarok". Fight or flight ugye. Vagy fight for flight, ha úgy vesszük. 

Hagyok egy pár másodpercet...

Szerencsére sok utazás van már mögöttünk, és a csodával határos módon végül minden megoldódott, köszönhetően a kollektív erőfeszítésnek. 

Na de Skócia. Egy nagyon szuper kis városba érkeztünk, és Aberdeen egyik központi utcáján béreltünk egy nagy közös gránittömbökből épült klasszikus skót házat. Az első napokban, amíg nem kellett elkezdenünk dolgozni, mindent együtt csináltunk és tényleg egy csúcs nyaralás és együtt töltött idő volt az egész. 

A város a közeli gránitbányák által biztosított építőanyag miatt szürke. Ők ezüstnek mondják. Lehet, hogy az volt valamikor. Az első nap rögtön rámentünk a 13.5 fokkal kecsegtető tengeri fürdőzésre. És ne gyere azzal, hogy ne csodálkozzatok, hogy covidosak lettetek. Ennek bele kell férnie. 

Mivel nem hotelben, hanem házban laktunk, az étel logisztikáját minden nap legalább háromszor meg kellett oldanunk. Az elején még belementünk a klasszikus skót pubos kalóriaőrületbe, steak meg sör meg mindenféle belsőségek, aztán később már igyekeztünk óvatosabbak lenni. Senki sem szeret öt kilót hízni egy öt napos utazás során. Itt is muszáj azért megjegyeznem, hogy ilyen pici babákkal jelentősen könnyebb, ha ez a rész ilyenkor meg van oldva. Már ha legalább a reggeli el van intézve, az jelentős terhet vesz le szerintem mindenkiről. Így is meg lett oldva persze, de az utolsó napokban már csak maradék pizza volt a hűtőben meg tej. 

A második nap - és igazából végig - hatalmas szerencsénk volt az időjárással. Ezért vittük Gergőt. Ez volt az utolsó reggeltől estig együtt töltött napunk, és kirándultunk egy olyan "skótosat" sok várral meg vízzel meg természettel. Én egyébként hülye voltam, mert alapból az első utazásnál (amikor nem voltak babák) még egy nagy road tripet terveztem, és gyakorlatilag az utazás előtti héten esett le, hogy erre képtelenek leszünk, és egy helyben kell maradnunk. Még egy ok, hogy visszatérjünk majd újra Skóciába. 

Bazi sok kép. Először kevesebbet szerettem volna, de aztán végül betettem többet. Mostanra rájöttem, hogy nem is lettek rosszak. 

Szerintem ott esett szét a dolog, ha lehet ilyet mondani, amikor nekünk hármunknak el kellett járkálnunk a rendezvényekre, ezáltal szétszakítva és félig cselekvőképtelenné téve a társaságot. Alapvetően mi tudtunk odáig felelni az egységért és kvázi világlátott családapákként el tudtunk irányítgatni az utazást. Ahogy mi kiestünk, szerintem ez az egység csorbult érezhető módon. 

Az utazás fő rendezvénye az AGM volt és ekkorra már szinte lehetetlennek tűnt, hogy Lilla is csatlakozzon hozzánk, de végül sikerült megoldani. Anyáék sokat segítettek, és Csabáék részéről is sokat nyomott a latba, hogy Barbi húga is velünk tartott. A fesztivál elég nagyszabású volt és talán ebből a korábban említett munkanyomásból fakadó feszültség úgy jött ki belőlünk, hogy nem annyira tudtunk nemet mondani már a sok-sok sörös pultra, meg a sörkóstoló rendezvényekre, amiből az egyiket én tartottam. 

A sörös rendezvények megpróbáltatásait azért ki tudjuk hevergetni másnapokra, de itt amikor egyszerre akart a tízezer ember egy nem sokkal nagyobb város pereméről eljutni valahova, azért az nem volt egyszerű eset. Már-már beletörődtünk, hogy nincs esélyünk hazajutni (Csaba inkább másfél órán keresztül sétált haza) amikor egyszer csak jött egy taxi, ami nem állt meg előttünk 4 integető társaságnak és felvett minket, mondván, hogy "mi úgy nézünk ki mint akiket kisgyerekek várnak otthon". Nos, kösz élet. Megmenekültünk. 

Szóval jó volt, de kemény volt. Jobban jártunk volna, ha külön választjuk a sörös utazást és a családi utazást? Valószínűleg igen. Számít? Nem hiszem. Ez így egy komplex és emlékezetes élmény marad a kellemes és a nehéz részeivel egyaránt. Skóciából annyit láttunk, hogy nem is Skócia, hanem Aberdeen lett a bejegyzés címe de a közvetlen és vendégszerető lakossága, az utánozhatatlan természete és a csodálatos egyszerűsége miatt továbbra is fent marad a listánkon ez a desztináció, mint valami, amit majd szeretnénk még az életben úgy igazán megnézni.