A Legszebb Partok Nyomában II. - Seychelle-szigetek

avagy hogyan utazzunk négy hónapos gyerekkel Afrikába

Ahogy eszkalálódott a tél és a vírushelyzet, sorra maradtak ki az ovinapok, és két gyerkőccel közeledtünk a határainkhoz, egyre elkerülhetetlenebbnek tűnt a mentális "point of no return" állapot. A katarzisok ennek a - gyermekágyi időszak és az azt követő hónapok - szakasznak természetes velejárói és én magam a telet is egyfajta elhamvadásként élem meg, ahol november kezdetével elindulok az elkerülhetetlen felé és ahonnan majd kicsírázok márciusra úra és újra. A téli nyaralás a mentáis egészségünk utolsó mentsváraként volt a fejünkben. A háború kitörését követően jutottam el arra a pontra, hogy akkor most vagy a tengerparton olvasgatok egy hetet, vagy a szanatóriumban. 

Egy hat éves gyerekkel már szinte akárhova lehet menni, egy négy hónapossal azonban meglehetősen leszűkül a választék. Sokak szerint nullára. Azért ez nem ennyire fekete-fehér, de ésszel kell csinálni, az tény. 

A legfontosabb szempontok  az általános higiénia, a babatermékek elérhetősége, a legalább reggelit adó szállás és a baba kompatibilis idő (25-35 fok) voltak. Az is számít, hogy a repülő mikor indul (a legjobb vacsora előtt, a legrosszabb hajnalban), milyen hosszúak a repülési szakaszok (lehetőleg max kettő és 6 óránál nem több egyik sem), mikor vannak az átszállások (szívás ha a nagy alvás kellős közepén) és a szállás átvehetősége/elérhetősége érkezéskor. Egyszer aszalódtunk 20 óra után gyerekekkel 6 órát a napon minden cuccunkkal, mire becsekkolhattunk, na az nagyon rossz. Szintén számít, hogy amíg vannak légitársaságok, ahol babával automatikusan előre ültetnek, nagy lábtérrel, egymás mellé és babaágyat csatlakoztatnak a falra neked, addig más légitársaságok direkt szétültetnek, nincs gyerek menü, mese, játék stb. Szintén nem mindegy, hogy milyen irányba van az időeltolódás és mennyi. Azt mondják, az az ökölszabály, hogy egy nap alatt egy órát lehet behozni. De könnyebb például az is, ha hamarabb lesz este, mintha meleg és világos lenne a megszokott alvásidőben. 

És persze a legfontosabb: ne egyedül. Két éves korig szerintem halál segítség nélkül elindulni. Még az On The Spot is segítséggel megy ilyenkor, pedig ők aztán tényleg profik. Ezért találtuk ki, hogy nagyszülőket vetünk be és egy nagyobb közös nyaralást tervezünk, ahol lesz esélyünk egy picit Lillával is ketten lenni. 

Ázsia nagy része be volt zárva számunkra, amik maradtak azok között pedig már nem voltak hatalmas különbségek. Végül a szinte tökéletes repülőút (4+5 óra 3 óra átszállással), a legjobb légitársaság (Emirates vagy Qatar) és a kicsi időeltolódás (3 óra) és Lilla anyukájának a nagy álmának megvalósulása miatt a Seychelle-szigetekre esett a választás.

A "főszigeten" kerestünk szállást, hogy ne kelljen a repülőút után még potenciálisan órákat eltölteni azzal, hogy elmegyünk a kikötőbe, megvárjuk a kompot (reggel hetes érkezéshez képest délután ment volna), átmegyünk a másik kikötőbe hajóval ahonnan pedig autóval elmegyünk a szállásra. Ezek azok az apróságok, amiket nem engedhet meg magának az ember egy pici babával. A határon táncolásban nagyon ügyesnek kell lenni, az túltolásnak elég radikális következményei lehetnek ugyanis. Senki nem szeretné egy jó időre traumatizálni a gyerekét (vagy saját magát) egy olyan dologgal, amit jó lenne minél többször csinálni majd később. Szóval kizárásos alapon maradt Mahé sziget, amiről nagyjából ennyit tudtam, hogy ez a három nagy sziget körül a legnagyobb, és itt van a főváros Victoria.

Nyilván az szóba sem jöhet, mint régen, hogy odamegyünk valahova, és majd ott keresünk szállást. Ebben a kategóriában amúgy sem lehet egy recepcióssal alkudozni ahhoz hasonlóan, mint amikor a tulajokkal agyaltunk. Plusz a beutazáshoz ide végig igazolt foglalás kellett. De ez most itt tényleg annyira alap, hogy szóra sem érdemes.  

Az baba barát hotelek, ahol szerintem nagyon fontos a tiszta szellőzés, a tiszta víz, a tiszta lepedők, a tiszta ételek és a minden korosztály számára kielégítő reggeli, szintén bekorlátozzák a keresést a négy és ötcsillagos hotelekre nagyjából, és ezeknél nincs olyan óriási különbség a világ tájait illetően. Egyszer azt beszéltük Lillával, hogy ahogy az ember kiköltözik a kollégiumból és esetleg egy szép és tiszta helyen van szerencséje lakni, az utazások során is ezzel párhuzamosan növekszik az igény arra, hogy ne egy emeletes ágyon töltsön el napokat, közös latrinával. De talán ez is alapvetés, én mindenesetre mostanság kezdem ezt kinyilatkoztatni magam számára. 

Hogy bár régen Nepálban jó móka volt a Small Star nevű helyen 250 forintért lakni (beszúrom a régi képeket)

ha most egy ilyen helyen szálltunk volna meg, akkor az inkább fura lett volna, mint jó móka.  

- Ez van, már gyerekeink vannak - szokta erre Lilla mondani, és talán nekem is tényleg lassan eljön az a pillanat, amikor nem gyengeségnek vagy értelmetlen sznobériának érzem azt, hogy egy ilyen lakosztály már nem felelne meg nekünk. 

- A régi szép idők, amikor még senkinek nem ígértük meg, hogy nem halunk meg - emlékezek vissza ekkor ezekre az időkre. De ez ma már nincs így. Már nem halhatunk meg Lillával csak úgy, egy utazás közben, romantikusan, vagányan, egymás karjaiban, egy utolsó vízipipafüst-karikát fújva az elsötétülő világba. 

Szóval négy vagy öt csillag. Egyszer egy tanárom azt mondta nekem, amikor az utazásainkról beszélgettünk, hogy majd eljön ez a nap, és akkor azt gondoltam, hogy lőjetek főbe, ha eljön ez a pillanat, mert elfelejtettem élni. És most itt vagyok, főbelövetlenül, és levelezek a Savoy foglalási ügyfélszolgálatával, és igyekszem elérni, hogy átvehessük a szobákat reggel kilenckor. 

És jól érzem magam. A fene ezekbe az okoskodó öregekbe, végül tényleg jól érzem magam. 

Az érdekes az ilyen négy meg ötcsillagos hotelekben, hogy Visegrádon vagy a Seychelle szigeteken is nagyon hasonló az árazásuk. Persze mindig van olcsóbb, de továbbra is szeretném kihangsúlyozni, hogy minden pici hiba végzetes lehet. Elég ha penészes a klíma vagy ágyi poloskás a matrac és indul a highway to hell. Anno Srí Lankán találtam egy nagyon jó árú szobácskát, és kilenc hónapnyi atípusos tüdőgyulladással fizettem végül meg a különbözetet. Akkor megfogadtam egy életre, hogy nem a szállás árán fogok ügyeskedni. 

Szerintem végül nagyszerű szállást találtunk. Tényleg nagyszerűt. Ahol tudod, hogy nulla a benne rejlő kockázat. Nagyon mást nem néztem meg a szigetekről. Már annyira kiégettnek éreztem magam az utolsó időszakban, hogy szinte el sem hittem, hogy össze fog jönni az utazás. 

Amikor Málna belázasodott egy héttel a repülés előtt és egy vékony csík jelent meg a covid teszt rossz részén, azt gondoltam: ez a vég. Ezt a történetet fogom mesélni a Tündérhegyen majd két hét múlva a reggeli csoportterápián, mielőtt beveszem a nyugtatómat és leülök nézni a falat. Ha Málnánál ez csak a fertőzés eleje és végül elkapjuk mi is, akkor ez a negyedik covid fertőzésem lesz.  Az utazás, a robotpilóta, ami felhúzta volna a föld felé tartó gépet az utolsó pillanatban, most katapultált. Kár lenne szépíteni, kikészültünk. Hab a tortán, hogy Gáboréknál voltunk aznap, akik két pici gyerekkel, öten szintén velünk utaztak volna, ugyanakkor. 14 főnek kellett volna a következő pénteken negatívat tesztelni, és ez ebben a pillanatban szinte nevetségesnek tűnt már az, hogy mi azt gondoltuk, hogy ez minden probléma nélkül csak úgy összejön. 

Végül másnap negatív lett Málna, mi és Gáborék meg soha nem is lettünk pozitívak. Meg egyébként is, nyilván nem árulok el azért nagy titkot azzal, hogy végül eljutottunk a Seychelle-szigetekre. Gondolom, ez azért sejthető ezen a ponton. 

Amire számítottam: 

a) A Seychelle-szigetek szép, de azért nem kell valami édenkertre számítani

b) A Seychelle-szigetek jó, de azért unalmas, ha az ember többet akar mint rommáégni a napon

c) A Seychelle-szigetek nyugis, de inkább az öregek és a sznobok Thaiföldje

d) A Seychelle-szigetek nem olcsó, de egyik ilyen jellegű uticél sem lesz az

e) A Seychelle-szigeteken mindenki pénzeszsákként kezel és egyáltalán nem kedvesek. 

Ami végül lett: 

a) A Seychelle-szigetek vizuálisan egy abszolút 10/10-es hely. Ennél már szebb nincs, csak máshogy szép van. 

Ezekre a tengerpartokon lévő nagy kövekre meg a dzsungelekre azt gondoltam, hogy élőben azért biztosan nem annyira durvák, inkább valami ügyes fogás arra, hogy csalogatóvá tegyenek egy 10/7-es desztinációt az isten háta mögött, ahova egyébként eszébe nem jutna senkinek mennie. De tévedtem. Sokszor az az érzésünk volt, mintha valami érintetlen, soha fel nem fedezett, magára hagyott természetre leltünk volna. A víz pedig valami egészen hihetetlen. Szinte zászlót lehetne csinálni a tökéletes tengerpartból, ahol meg van határozva, hogy milyen színeknek kell egymás után jönnie ahhoz, hogy kvalifikáljon valami a "világ legszebb tengerpartjainak egyike" minősítésre. 

Íme, a világ legszebb tengerpartjai közül pár, pedig a másik két szigeten van állítólag a két legszebb. Hát lehet én vagyok alacsony igényű, de én már nem tudok tízes skálán ennél tovább számolni ezeknél sem. 

Anse Royale

Beau Vallon

Police Bay

Ile Moyenne - itt esett az eső, de azért na

Anse Takamaka

Passz, de itt meg aztán tényleg iszonyatosan esett az eső. 

b) A Seychelle-szigetek unalmas lehet, bizonyos vérmérséklet alatt, de azért jóval több dolgot rejt magában, mint az ember (én) gondolná. 

c) A Seychelle-szigetek a babás családok, az öregek és az introvertáltak helye lehet ugyam, de Thaifölddel összehasonlítani olyan, mint a curryt a risottoval összemérni. 

Lehet, hogy kevésbé érzed testhezállónak, ha nincs kisgyereked és/vagy 50 alatt vagy, és simán akkor is, ha ismerkedni jössz ide, pont az első kettő miatt. Szóval ha nem a hátizsákos, reggel ötig partizós, buszról-buszra ugrándozós stádiumban vagy - ami nagyon szuper és abszolút megvan a maga helye és ideje - akkor készülj fel arra, hogy remekül fogod magad érezni. 

d) A Seychelle-szigeteknél drágább hely nincs a világon. 

Az elején úgy tűnt, hogy egy kicsit az a stratégiája a szigetnek, hogy kevesebb idelátogató dobja össze a bevételüket, cserébe kevesebben vannak, mivel drága. Később rájöttem, hogy nekik is baromi drága minden. Rögtön az elején úgy éreztem magam, mint amikor Lillával régen Norvégiában voltunk, és már nem mertem megnézni, hogy mennyibe kerül a sör. Aztán feladtam, és csak kikértem a sört.

De ha már itt tartunk, cserébe rendkívül szellős. Nagyjából ez a legzsúfoltabb. 

De könnyen bele lehet futni ebbe a zsúfoltsági szintbe is olyan tengerpartokon, ami szinte bármelyik országnak az abszolút ékköve lenne. 

e) A Seychelle-szigeteken mindenki pénzeszsákként kezel, viszont nagyon kedvesek. 

Ezt fogadd el, annyira drága, hogy nincsenek hátizsákos turisták, valamint nekik is annyira drága minden, hogy nem nagyon van olyan család, ahol legalább egy ember ne dolgozna a turizmusban. Tudják, hogy ha itt vagy, akkor ki tudod őket fizetni. Megkérik az árát, de kedvesek és jó, amit kapsz tőlük. 

Hát ennyi volt. Nagyon jól éreztük magunkat és majd lehet nagyszülőként újra vissza fogunk térni.