Zakopane

 Az első kisbabás utazás

Addig húztuk a meleg helyre való utazást, hogy végül hideg helyre mentünk először. Gergő a maga diszkrét módján minden évben egyszer megjegyzi, hogy megyünk-e együtt sielni, és idén talán mindkettőnk nagy meglepetésére azt válaszoltam, hogy megyünk. Ilyenkor van az, amikor nem tudjuk, hogyan folytatódik ez a szociális interakció. Nagyjából nyolc éve nem voltunk ilyen jellegű utazáson és kíváncsiak voltunk, hogy vajon ez hasonlóan fel tud-e tölteni, mint a napsütéses meleg vízpart. A válasz az lett, hogy igen, sőt, Málnának ez még talán nagyobb kuriózum volt, hiszen ő még soha nem látott ekkora havat. 

Két faházat béreltünk közösen és jó sok babával végül komótosan és családcentrikusan töltöttünk pár napot összesen másfél óra síeléssel. A három fél év alatti baba egész jól bírta a strapát, a nagyobbak meg már teljes gőzzel falták az élményeket. 

A síelés alacsony prioritása végül azért sem volt probléma, mert Zakpane nem egy nagy síhely. A csapat gyerekmentes része ezen jobban meglepődött, ami már csak azért is vicces volt, mert ők nézték ki a desztinációt. Ez jobban zavart volna, ha tényleg szerettünk is volna veretni, de most ez számunkra most több sebből is vérzett. A nagy kérdés kb az volt, hogy Málna éli-e, mert ha nem akkor kellemetlen lett volna erre ráeszmélni valami ötezer kilóméternyi pályát átölelő síparadicsom kellős közepén pár hetibérlettel a kezünkben. Most pár zlotyiból ez kiderült úgyhogy zöldlámpát kapot a téli telelés. 

Szintén örömteli volt, hogy ennyi év kihagyás után nem felejtettem el mindent és törtem magam ripityára egy zöld pályán. 

Egyébként ez volt az első alkalom, hogy Lengyelországban jártunk. Jó élménnyel távozunk, de szerintem ne gyere ide ha tényleg síelni akarsz vagy ha vegetáriánus vagy.