ki szól rá kire, hogy maradjon a seggén?
A cancúni all inkluzivitás alkoholgőze hamar az ember fejébe száll. Nyilván egy szép rész és nyilván egy luxus körülmény, de a felszínességnek is azért van egy időkorlátja, amig az embernek komfortos.
Éttermek, boltok a hotelzónában nincsenek, egész napos programok kizárva, hiszen akkor bukjuk az ebédet meg bukunk két órányi margaritát meg mittudomén. Mondhatjátok, hogy az ember nem így gondolkodik de az ember így gondolkodik.
Sajnos nem volt erkélyünk és ez az a tipusú hotel, ahol az ablakok sem nyithatóak, szóval a központi klímára vagyunk kárhoztatva, ami a covidból éppen regenerálódó tüdőnek nem a kedvence. Továbbáltunk hát dél felé oda, ahol nyitott ajtónál tudunk majd aludni klíma nélkül.
Playa del Carmenben kötöttünk ki, ahol a legutóbbi alkalommal nem jártunk.
(Telefonos és kamerás képek váltakoznak továbbra is)
Ez egy kis városka, ami az éjszakai életéről híres. Örültünk, hogy kicsit kinyílik a világ. Venni valahol egy üveg vizet, vagy beülni egy helyre. Inni úgy, hogy nincs benne alkohol. Vagy még tovább megyek. Nincs benne semmi.
Úgy tűnik ezen a partszakaszon inkább itt töltenek hosszabb időt el az emberek, hiszen ez ténylegesen egy város. A tengerpart egy picivel alulmarad Cancúnhoz képest (mint a tengerpartok 99%-a), de cserébe az életnek itt teljesen más a textúrája. Olyan valódi, mondhatnánk.
Playa del Carmen a tipikus 1/1-es tengerpari turistavároska, ami ugyanolyan itt, ugyanolyan Afrikában, Európában és Ázsiában is.
Nádtető, pámalevél, freshcoconut, lampion, shisha, beachzene, localbeer, grillezett hal, partyhostel.
Egy univerzális igényt elégít ki, ami úgy tűnik a világ minden embere számára azonos. Még azt is megkockáztatom, hogy már-már zavarja őket, ha elmennek dél-Zanzibárba és ott más számokat tolnak a hangfalakon a localbeer grilled fish mellé. Nem idegesítő, de azért vicces. Mint egy íratlan franchise kézikönyv.
A vírussal szembeni védekezés és a távolságtartás soha nem fog megfelelő figyelemre/fegyelemre találni egy ilyen helyen. Az emberek nem igazán stresszelnek rá dolgokra. Ahoz túl sok a nikotin és az alkohol. Mindenesetre ha Cancún szellősnek tűnt, hát ez nem fog.
Másnap reggeli után feltettem a kérdést Málnának, hogy mi lenne ha most azonnal elmennék egy vidámpark-szerűségbe. Ez inkább ilyen költői kérdés volt, de azért még mindig szeretem minden alkalommal megkérdezni. Könnyű dolga van egy gyereknek egy impulzív szülővel, mert hasonlóan jár az agyuk. Minél többet és minél hamarabb. Leginkább most azonnal. Még soha nem volt olyan, hogy vázoltam egy izgalmasnak tűnő programot azzal a feltétellel, hogy most azonnal el kell hozzá dobni mindent és ne lett volna eldobva minden.
- Reggel repülünk?
- Hát persze!
- Megyünk vidámparkba?
- Jeeee!
- De nem most.
- Mennyit kell aludni?!
- Kettőt
- Aaaaaaj!
- Jó akkor nullát.
- Jeeee!
Melyik az a rész, ami káros lehet a jövőre nézve? Erről megoszlanak a vélemények. Van olyan szülő, aki alkalmazkodásra tanít. Aztán később, amikor felnőtt vagy, majd elmész egy life coachhoz, aki elmondja neked, hogy a fasz rossz oldalán állsz. Hogy igenis azt csinálsz amit akarsz és hogy ne higgy másoknak. Hogy work hard meg hogy live hard. Hogy a körülményekhez nem alkalmazkodni kell hanem megteremteni őket.
Ha Málna minden igényének az lesz a vége, hogy majd ha én úgy gondolom, mert a te igényeid soha nem fogják az én világnézetemet felülírni... Akkor keresheti a saját értékét meg önmagát még harminc évig, mint a mostani harmincas generáció. Meg az azelőtti. Meg az azelőtti.
A legutóbbi utazásról emlékeztem egy Xcaret nevű parkra, amit mindenhol hirdettek, de akkor túlságosan családi programnak tűnt ahhoz, hogy bevállaljuk. Ez most itt volt mellettünk, és gondoltuk, hogy érdemes kipróbálni, mert a Mexikóiak esküsznek arra, hogy ez a világ legjobb parkja. Vagyis a Xcaret esküszik rá hogy ő a világ legjobb parkja.
Mindig lenyűgöz az, ha valami elképesztő méretű beruházásnak lehetek a tanúja. Az Xcaretnél a recept egyszerű. Vegyél 81 hektárnyi területet őserdőstül, majaromostul tengerpartostul és egy zilliárd pezóból hozz létre egy olyan szórakoztatóközpontot, hogy az Amerikaiak idehozzák a dolláreszt. Ugyanis az Xcaret semmivel nem olcsóbb, mint Disneyland Los Angelesben. Ez még kiváncsibbá tett minket.
Nem egy olyan hullámvasutas vidámparkot kell elképzelni, inkább egy ilyen hatalmas, teljesen kiépített élmény komplexumot, ahol azt sem tudod merre menj. Az egyik részen gyerek kalandpark van, a másik részen egy hatalmas madárpark, akvárium vagy delifnárium - már olyan mintha 5-6 különböző helyet látogattál volna meg egyszerre - és persze valódi maja romok az egészen belül, de aztán ott a tengerpart is ahonnan lehet menni mindenféle programra. Amik további dolláreszbe kerülnek.
Ha megéheznél akkor meg van 6 különböző büfé étterem amik úgy meg vannak csinálva, hogy mindegyik a csúcs helye lenne bármelyik városnak. Kajára nem 100% de kinézetre tuti.
Én nem utálom az intenzív dolgokat, és a park egész ügyesen lekötötte minden másodpercedet anélkül, hogy túltolta volna.
A vírushelyzet sokkal komolyabban volt véve és Cancúnnal ellentétben, ahol folyékony szappant nyomogattak a kezedre fertőtlenítő helyett, itt minden végig volt gondolva. Talán túlságosan is. A végére már teljesen kiszáradt a kezem a sok fertőtlenítéstől. Azért vicces volt, ahogy a maszkos mayáktól a szimpadon elhódították a fejlettebb, arcpajzsos spanyolok a területüket.
A delfinparknál aztán a saját csapdánkba futottunk bele, ahol Málna előadta, hogy számára az élet minden további másodperce elviselhetetlen, amig nem úszik delfinekkel.
- A te gyereked. Mit vársz? - mondaná a belső hang, jogosan.
Mondtam, hogy azért szerintem még ki lehet bírni. De ő még sosem úszott delfinnel. Hát én sem. Hát akkor meg miért nem megyünk? Mert drága és máshol ennél jóval olcsóbb lesz.
Erre szalad utánunk az ember, hogy a mostani időzónára nem nagyon van senki, úgyhogy akkor féláron és 10 perc múlva.
Mire Málna:
Mire én:
Persze fotót nem lehet csinálni, azt majd ők. Jólvan úgyis az élény a lényeg. Azt mindenesetre megfogadtam, hogy biztosan nem fogunk a fotókból vásárolni annyiért, amennyiért adni akarták.
És aki ismer, az tudja, hogy én soha nem csinálok segget a számból. Ha valamit kimondtam, az ki lett mondva. És kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése