Május 27-én délután indultunk Ferihegyről a szokásos Wizzes egy órás csúszás után, és este 9 körül szálltunk le. A mostani utazáshoz csatlakozott Bogi, akivel Szegeden jártunk együtt pszichológiára. A szálláshelyünk megtalálása nem volt egyszerű, annak ellenére, hogy hárman voltunk, és az egyikünk spanyolul is beszélt. A probléma itt is hasonló volt, mint ázsiában: az emberek akkor is segítettek, ha fogalmuk nem volt.
Amikor 11 körül megérkeztünk végül (taxival) akkor persze rögtön láttuk, hogy kik voltak azok, akik tudták, és kik nem, és hogy voltunk 50 méterre is a helytől. A jövőben ennek kiküszöbölésére szerintem vagy utána fogok nézni, hogy hol van a szállásunk, vagy nem foglalok szállást többet ismét. Ez a felezős megoldás talán tényleg olyan két szék közé esős állapot.
Estére persze - mivel a szállásunkon kívül nagyjából minden területet lefedtünk a városban a keresés közben - vettünk bort meg sajtot meg sonkát egy kisboltban, ami nem meglepő módon egy kínai házaspáré volt. Szerintem 50 év múlva mindenki kínai lesz legalább félig.
Másnap reggel elindultunk a városközpont felé. Én még sosem jártam Spanyolországban, és be kell, hogy valljam, ez egy picit egy álom megvalósulása nálam.
Bár nagyon nem tudtam, hogy mire számítsak, számomra még így is meglepetés volt, hogy ez a hely ennyire jó. Mivel az utóbbi időben szinte csak keleten voltunk, nekem már ki is ment a fejemből, hogy nyugatra is lehet szépet találni. Na hát Malaga ilyen. Nem sok városra mondom azt, hogy lecserélném Budapestet rá egy időre, de erre igen.
A csodálatos tengerparti részt kiegészíti egy félig modern és tiszta, félig régiházas sétálóutcás éttermes belvárosi rész.
A lányok persze azonnal kiszúrták az igazi szépséget.
És én is.
Malagában született és élt egy ideig Picasso, meg lehet nézni a szülőházát és van egy múzeum is. Itt nem lehet fényképezni. Szerintem ha valaki arra jár és szereti Picassot, akkor nem szabad kihagyni. Persze fényképeztem egyet titokban, de eléggé leszidtak - annyira nem sikerült a titkolózás, mert vakuzott a gép - és még a kép is rossz lett.
Az ilyen igazi sikátoros belső részről meg annyira tátva maradt a szám, hogy elfelejtettem képet csinálni.
Van egy vár, ami egy dombon van a város fölött. Ide inkább a látványért érdemes felgyalogolni.
Másnap indulunk tovább Tangierbe komppal.
Amikor 11 körül megérkeztünk végül (taxival) akkor persze rögtön láttuk, hogy kik voltak azok, akik tudták, és kik nem, és hogy voltunk 50 méterre is a helytől. A jövőben ennek kiküszöbölésére szerintem vagy utána fogok nézni, hogy hol van a szállásunk, vagy nem foglalok szállást többet ismét. Ez a felezős megoldás talán tényleg olyan két szék közé esős állapot.
Estére persze - mivel a szállásunkon kívül nagyjából minden területet lefedtünk a városban a keresés közben - vettünk bort meg sajtot meg sonkát egy kisboltban, ami nem meglepő módon egy kínai házaspáré volt. Szerintem 50 év múlva mindenki kínai lesz legalább félig.
Másnap reggel elindultunk a városközpont felé. Én még sosem jártam Spanyolországban, és be kell, hogy valljam, ez egy picit egy álom megvalósulása nálam.
 |
| Az utitársaim, Lilla és Bogi |
Bár nagyon nem tudtam, hogy mire számítsak, számomra még így is meglepetés volt, hogy ez a hely ennyire jó. Mivel az utóbbi időben szinte csak keleten voltunk, nekem már ki is ment a fejemből, hogy nyugatra is lehet szépet találni. Na hát Malaga ilyen. Nem sok városra mondom azt, hogy lecserélném Budapestet rá egy időre, de erre igen.
 |
| Nincs strand idő, viszont turistából sincs túl sok. A víz túl hideg a fürdéshez még. 25 fok körül van a levegő. |
A lányok persze azonnal kiszúrták az igazi szépséget.
És én is.
Malagában született és élt egy ideig Picasso, meg lehet nézni a szülőházát és van egy múzeum is. Itt nem lehet fényképezni. Szerintem ha valaki arra jár és szereti Picassot, akkor nem szabad kihagyni. Persze fényképeztem egyet titokban, de eléggé leszidtak - annyira nem sikerült a titkolózás, mert vakuzott a gép - és még a kép is rossz lett.
Az ilyen igazi sikátoros belső részről meg annyira tátva maradt a szám, hogy elfelejtettem képet csinálni.
Van egy vár, ami egy dombon van a város fölött. Ide inkább a látványért érdemes felgyalogolni.
 |
| Ilyen bikaviadalos arénát még sosem láttam |
 |
| na itt fújta la a szél a kalapomat fényképezés közben. pedig szerettem... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése