Krabi

sós víz és homok

Kifejezetten nem szeretek megkésve blogot írni, mert elveszik az az érzés, ami az ott létet áthatja, és ami a bejegyzésben is visszajön. A helyzet viszont az, hogy egy ilyen bejegyzést a képek kiválogatásával, szerkesztésével, meg a szöveggel együtt 3-4 óra megírni, és a Phuketen eltöltött idő alatt minden olyan órát, amikor nem volt mit tennünk melóval töltöttük, hogy vissza tudjuk hozni az utazás költségeit. Azóta már itthon vagyunk, de mivel nincs rosszabb egy félbehagyott történetnél...

Szóval Samui után február 2-án érkeztünk Phuketre, ahol minden simán ment. Elfoglaltuk a szállásunkat, ami nagyon szép volt, csak egy kicsit drágább, mint amire számítottunk, mert a tulaj elfelejtette, hogy annó kedvezményesen ígérte nekünk a szállást. Bár ez egy hét múlva derült ki, akkor meg már nem volt kedvünk költözni. Úgy voltunk vele, hogy akkor majd többet dolgozunk. Képet elfelejtettem csinálni róla, de itt van egy:

Az utazásunk első egy harmadában kezdett világossá válni, hogy a betervezett költségvetést jóval túl fogjuk lépni, ezért mind a ketten már alig vártuk, hogy megérkezzünk Phuketre, ahol már megfelelő körülmények voltak ahhoz, hogy elkezdjük visszatermelni a az elköltött pénzt. A munkába viszont nem is tudtunk nagyon belemerülni, mert már előre be volt tervezve a többiekkel egy utazás Krabira.

Krabi 3-4 óra autóútra volt Phukettől. Igazi üdülőövezet, gyakorlatilag minden, ami körbevett minket maximum két hetet itt töltő vendégekre volt berendezkedve. Mi két napot voltunk itt, amiből az egyik napon úgy döntöttünk, hogy benevezünk egy hajóbérlésbe, ami körbevisz minket a környező szigeteken. Alapból nem vagyunk azok a nagy szervezett út rajongók, és az elején kicsit féltünk is ettől a dologtól. 

A reggeli találkozó a parton volt, ami addigra egy turistaelosztóvá alakult, ahol mindenkit pakoltak fel az ő hajójára. 

Oké ez a kép csak mérsékelten adja át a zsúfoltságot, akkor ott egy kicsit drámaibbnak tűnt a dolog. Két féle opció volt, a menő hajó, meg az autentikus hajó. Mi az autentikus hajóval mentünk, ami hangos volt, és lassú, de legalább lehetett menet közben fényképezni.

a hajó motorja. kicsit olyan, mintha egy posztapokaliptikus világban készítették volna a lázadók szemétből. de ment

Az utazás végül meglepően szórakoztatóra sikerült, és csodálatos helyeken jártunk, csak egy kicsit félre kellett tenni a másik hatezer-kétszázhúsz embert, akik ugyanazon a lakatlan szigeten voltak, mint mi. Nem volt más választásunk, hajótörött külsőnk ellenére megpróbáltunk valahogy beolvadni a turisták közé. 

Azért azt meg kell hagyni, ezekhez a partokhoz nem sok hasonló van...

De azért nem kell azt gondolni, hogy az élet ezeken a helyeken fenékig tejfel. Vannak pillanatok, amikor elég rosszul tudja magát érezni az ember. Mint például amikor a nap belesüt a szemébe =(

Krabi nagyon jó hely, ha az ember leginkább semmit sem szeretne tenni egy pár hétig. Minekünk erre pontosan két napig volt szükségünk, de utána már nagyon vártuk, hogy visszaérjünk Phuketre. A záró bejegyzésben majd innen fogom folytatni. Addig is minden jót nektek.