Koh Samui

A tökéletes nyaralóhely

Sukothai után már kezdtünk kicsit telítődni a folyamatos költözéssel és pakolászással, ezért a következő állomásnak Koh Samuit lőttük be, ahol már volt tengerpart és voltak ismerősök is. Egy délutáni busszal mentünk Bangkokba, ahonnan még nem tudtuk pontosan, hogy hogyan fogunk továbbmenni, de volt egy éjszakai vonat, ha minden kötél szakad és nincsenek buszok már. Fél 10 körül értünk oda, és már nem voltak buszok, szóval el kellett jutnunk a vasútállomásra, ahonnan a 10:40es utolsó vonattal mentünk tovább Surat Thaniba, ami a szigethez legközelebbi szárazföldi város. Ide másnap reggel 9 körül értünk, és elcsíptük a legkorábban induló buszt a kikötőbe, ami másfél órára volt a várostól, a kikötőből 2 óra alatt átértünk a szigetre, onnan pedig már csak 40 perc volt a sziget másik csücske, ahol a barátaink laktak. 

Samuin már nem volt terv, Lilla festett, én pedig amikor megfelelő net volt próbáltam pókerezni, aminek az lett a vége, hogy 4 óra játék után megszakadt a net egy asztalon, de a a szemfüles ellenfelem gyorsan rámült a többi asztalon és kb visszament amit nyertem addig. Itt döntöttem úgy, hogy itt nem fogok játszani. 

Mit volt mit tenni, a következő 5 napban a kajálás, kajálások közötti tespedés és az esti thaibox meccsetk bermuda-háromszögében vesztünk el. Szerencsére Samui tökéletes hely volt a semmittevéshez. 

lap moo - hússaláta. baromi jó

Samui az igények nagyon tág tarományát képes kielégíteni. Összességében még mindig nehezebben tudném elképzelni azt, hogy hosszú távon itt éljek, mert a mindennapi életre sokkal kevésbé van berendezkedve, mint Phuket egyes részei, de azt gondolom, hogy ha valakinek ajánlanom kéne egy jó helyet egy 2-3 hetes nyaralásra, akkor Samui lenne az. Minden kéznél van, és van minden. A minőséget olcsóbban meg lehet kapni, és az esetek nagy részében ez nem éri el azt a csömör, nagyzoló szintet, mint Phuket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem létezik. Íme a Nikki Beach, ahol napközben a DJ a medence széléről játszik, és a medencéből rálátni a tengerre. 

A hely sajnos magától értetődő módon egy olyan vendégkört vonz, amivel mi egyrészt nehezen tudunk azonosulni, másrészt akiknek a szociális hálója annyira zárt, hogy két három hétig kéne egymás mellett feküdnünk a napágyon, mire a negyedik héten egy hellot kapnánk. Pont az a két csoport, ami Sukothaiban és Chiang Maiban szinte egyáltalán nem található meg, szintén magától értetődő okokból.

Az egyik ilyen kategória a nyugateurópai többgyermekes család. Hacsak nem vagy te is nyugateurópai többgyermekes család, esélyed sincs. Nem tudják, hova jöttek, de szerencsére lehet kapni bécsiszeletet. 

A másik ilyen osztály az orosz felső-közép osztály alulképzett és egy egész életnyi gondtalan- és gondatlanságra kárhoztatott leszármazottjai. Ők nagyon is tudják, hogy hova jöttek, a mások számára minél elérhetetlenebb pezsgőárak (adott esetben 140ezer fotint egy üveg az előttük lévő vödörből) és a kokaindílerek közelsége vonzza őket. Ők azok, akik akiket belűről annyira szétrepeszt a kultúra, hogy egy fehér műanyagpoharat... na jó ezt nem is akarom folytatni. Szóval ők is vannak.

De ez persze csak vicc, ne is tegyünk úgy, mintha ilyen nem lenne bárhol a világon. Nem ez fogja Samuit jellemezni, és mi is kb fél órát kellett, hogy motorozzunk az isten háta mögé, hogy találjunk egy ilyet. Különleges, és el tudom képzelni azt, hogy valaki nagyon jól érezze magát itt, mert tényleg nagyon szép, és igazából csak a pezsgő betyárosan drága, a többi dolog elérhető áron van. Nekünk nem tetszett. Na bumm. 

Nagyon jól éreztük magunkat Samuin, és az, hogy leléptünk csak két okból történt: már le volt foglalva a szállásunk Phuketen, és nagyon el akartunk már kezdeni dolgozni, hogy legyen mit ennünk, amikor majd hazaérünk.