A kömpöci kópé kalandjai: Costa Rica 2\2

Costa Ricába utazás egy tízes skálán öt faktor alapján

Először elkezdtem írni a szokásos, "elindultunk innen, megérkeztünk oda" bejegyzést és annyira unalmasnak találtam, hogy kitöröltem az egészet. Aztán gondoltam csinálok egy ilyen összegző bejegyzést, és ha jól érzem magam tőle, akkor majd legközelebb is csinálok.

Nehéz csak úgy egy összpontszámmal jellemezni egy országot. Különböző dolgok miatt lehet jó vagy nem olyan jó egy helyre elutazni, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy mik lennének azok a faktorok, amikkel ezt jól meg lehetne határozni.

A filmekhez hasonlóan országokból vannak egyszer nézősek - amik ettől még lehetnek nagyszerűek - és többször nézősek. Ez szerintem attól függ, hogy mennyire van egy élményben meg ez az egyszeri "rátaláltam és megéltem" érzés. Ha van az egésznek egy alaphangulata és összeállnak olyan faktorok, amik annyira megédesítik az egyszerű mindennapokat, hogy kvázi bármit jó legyen csinálni, akkor egy országba vissza akarsz térni.

Itt vannak a különböző skálák és Costa Rica pontszámai (szerintem)

Természeti adottságok: 10+/10

Spoiler alert: ezért érdemes ide jönni. Ha rá vagy menve arra, hogy meg van védve a természet, és élvezed azt, hogy ahelyett, hogy elmész egy állatkertbe, és beledobod a mentális bevásárlókocsidba az állati találkozásokat, inkább akár napokat töltesz azzal, hogy esélyt adj magadnak, hogy találkozz egy állattal a maga háborítatlan formájában, a természetes lakóhelyén, messszebbről, eltakarva, elbújva, kivilágítatlanul, akkor ez a te helyed.

Már az első részben is szerintem kifejeztem a rajongásom, de az utazás második feléből, La Fortunából és az Arenal Vulkán melletti Nemzeti Parkból valamint a Manuel Antonio Nemzeti Parkból és környékéről készült képekkel is szerintem meg tudnálak győzni az igazamról. Nem is beszélve, hogy van egy rahedli videó a kömpöci kópé tiktokon, ami még extra cucc, mert nem volt mindig a nyakamban a kamera.

A La Fortuna melletti szállásunk egy idős házaspár háza volt, és sokszor csak azon kaptuk magunkat, hogy kitettük a papayákat a madáretetőbe, aztán néztünk ki a fejünkből.

Ez a "ne most, Tibi" című képem.

Voltunk bálnát is nézni.

Láttunk is, de itt megint felhívnám a figyelmet a kömpöci kópé Tiktok csatornára, ahol egy csomó olyan cucc van, amiket akkor videóztam le, amikor nem lógott a nyakamba a kamera.

Csak dobálom be a képeket, majd ha megunod úgyis tovább görgetsz.

Eddig még soha nem éreztem kifejezetten a hiányát a teleobjektívnek. Most nagyon sokszor tudtam volna hasznát venni, de amint a képekből is látszik, az esetek nagy részében nem kell távcső ahhoz, hogy állatokat lásson az ember. Nem kell hossszú hosszú ideig lesben állni, körülöttünk éltek, és mivel itt nem annyira bántják őket, nem félnek.

Nekem ezek nagyon durván az élmény kategóriába tartoznak, és több, mint szívesen utazok olyan helyre, ahol az ilyen élményekből van több.

Az van viszont, hogy ez annyira sokféle a világon, hogy ha ezeket próbálod megtapasztalni, akkor nem érdemes ugyanarra a helyre visszajárni. Meglátod a lajhárt, aztán jövőre visszamész, és megint meglátod a lajhárt. Ehelyett inkább az van benned, hogy menjünk egy másik helyre, és nézzünk meg egy másfajta háborítatlan természetet, másfajta állatokkal.

Nagyon szeretem ezeket az első találkozásokat az élményekkel.

Tengerpart mutató: 6/10

Hát itt kb az egyes az a "van tengerpart, de minek" kategória, indiában láttam pár ilyen helyet, ahol nagyjából szeméttelep funkciót töltött be, és a fekália tartalma a tengernek valami olyan szintű, hogy inkább ülsz is fel a következő vonatra.

Ezzel nyilván nem akarom senkinek a kedvét ettől elvenni (annyira) de azért jó tudni, hogy van egy ilyen faktor.

A tízes lenne az, amikor azt lehet látni, hogy kizárólag emiatt is elmennek az emberek ide. Ez a klasszikus azúrkék tenger, hófehér liszt szerű homok kombó. Ilyen mondjuk egy maldív-szigeteki resort akármi, de a Seychelle, Mexikó és Thaiföld is tud ilyen helyekkel szolgálni.

Itt szerintem van tengerpart, szép is, nem is szemetes (az egész ország nem túl szemetes), de ha más nem érdekel, akkor szerintem ez nem a te helyed. Menj Mexikóba, easy.

Én azt mondanám, hogy itt a tengerpart olyan, mint Zanzibár Tanzániának, hogy alapból ne emiatt menj, de tök jó lehet az utazás során egy pár napra a sós víz meg a sós levegő.

Az összes part közül, amit itt láttam, szerintem a legszebb a Manuel Antonio Nemzeti Parkon belül lévő Manuel Antonio Beach volt. Szép, na, nem nyivákolni akarok. De a sorrend az sorrend. :)

Ezek azok a fényképek, amiket később arra használunk,hogy motiváljuk magunkat az edzésre.

Kultúra és gasztronómia: 5/10

A kultúrát és a gasztrót összevonni kicsit furának tűnhet, de legyen ez az én szegénységi bizonyítványom. Ha azt írnám, hogy ízek, imák, szerelmek, akkor az lehet menőbb lenne. Ez is egy típusú utazási motiváció.

Kaja téren van a bab+rizs+valami és ezen kívül nagyjából minden valamilyen adaptáció. Lehet jót enni, de illetlenség lenne Costa Ricát mondjuk Mexikóval vagy Thaifölddel összehasonlítani. Általános leegyszerűsítő szabály, hogy akik ebben brillíroznak, azoknak a világ minden táján vannak dedikált éttermei. Costa Ricai étterem nem igazán van. Ez valószínűleg nem véletlen.

És ezt nem azért mondom, mert 22 nap alatt híztam 4 kilót a babos rizstől, ami egyébként finom. Csak szerintem a hozzám hasonló étel-ital rajongóknak számít ez is egy utazásnál.

A kultúrából nem tudok sokat mondani. Nyomokban kereszténységet tartalmaz. Lehet, hogy nem a megfelelő helyeken voltam. Ebbe a kategóriába jönnek az olyan dolgok, mint mondjuk Angkor Wat romjai Kambodzsában, a múzeumok és a művészet Párizsban vagy a tibeti buddhista kolostorok Nepálban vagy a zene Mexikóban. Építészet, művészet, vallások, modern és ősi kivitelben. Én ezt szeretem. Nekem ez fontos. Ide nem érdemes kifejezetten ezért jönni.

Ez szerintem egy olyan faktor, ami nagyon sokat számít abból a szempontból, hogy lehet-e hosszú távon lakni valahol, vagy megéri-e időről időre visszamenni egy helyre.

Növeltem a pontot amiatt, mert nem szemetes az ország a hasonló országokhoz képest. Szintén növeltem amiatt, mert nagy meló van a természet megőrzésébe téve, és minimálisan látni hatalmas írtásokat. A helyiek szerint a banántársaságok jelentik az egyik legnagyobb problémát.

Nem csináltam ilyen dokumentumfilmes célzatú képeket, szerintem így is lehetne a kezemben kevesebbszer kamera. Voltak banánültetvények, voltak olajpálma ültetvények, de nem tűnt katasztrófálisnak a helyzet. Az ország egy negyede védett terület.

(nálunk több lenne, ha lehetne)

Helyi lakosok és biztonság 8/10

Van ez a Pura Vida koncepció, és nincs is véka alá rejtve. Ahogy megérkezel, elkezdi az egész atmoszférát megtölteni ez a kifejezés. Ezt használják mindenre, köszönöm, szívesen, helló, jólvan.

Pura Vida.

Az élet tisztaságát hivatott jelképezni, és valóban: lehet érezni, hogy az emberek kedvesek és segítőkészek, élvezik az egyszerű élet szépségét, ettől függetlenül sokszor éreztem azt, hogy a Pura Vida inkább azt jelenthetné, hogy: "jóvanezígy". De még ez sem feltétlenül para. Mi európaiként nagyon a versenyszférához vagyunk szokva, és nem vagyunk boldogok, úgyhogy valamit biztosan rosszul csinálunk.

Akkor is kedvesek és segítőkészek az emberek, amikor valamilyen szolgáltatásban vagy termékben érdekeltek, VISZONT akkor is, amikor semmi ilyesmiről nincsen szó. Ez nagyon jónak számít. Jobb kedved lesz az itt töltött idő alatt, rád ragad. Van egy ilyen mindset peer pressure, amikor egy országnak van egy mentalitása, és mindenki egy kicsit abba az irányba tendál. Ebből például a Magyar valahol 4-5 körül lenne egy tízes skálán.

És ezt még mindenképpen hozzátenném. Jártam még ennél is barátságosabb és biztonságosabb helyen, Thaiföld például szerintem megelőzi Costa Ricát. És Irán is (lehet megrökönyödni) Ezért nem kapott maximális pontot ez az ország.

Ha ez faktor, ha félsz ilyenektől, hogy nem tudsz spanyolul (angolul azért jó, ha tudsz) meg hogy elrabolnak, meg átvernek, akkor ez lehet a te országod. Kifejezetten alacsony a rizikófaktor, és eléggé családbarát.

Ár/Érték arány: 5/10

Jajj, ez a legnehezebb. Árédulát tenni egy élményre.

Az érme egyik oldalán ott vannak a csodálatos dzsungelek, a kedves emberek, a kedves állatok és a lélegzetelállító növényzet. De sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy Costa Rica cefet módon drága. Emiatt nem is nagyon látni itt hátizsákos turistákat. Egyszerűen nem lehet megoldani. Az autóbérlést 80$/nap alatt felejtsd el, és a nehezen megközelíthető parkok és területek miatt meg nezéz megoldani nélküle. A szállások hasonló árról indulnak, ha szeretnéd, hogy legyen szobád, ágyad és saját wc-d. A sima bolti bevásárlás a budapestinek kb a másfélszerese, az éttermek szintén kb 1,3-1,5 szerese, mint Budapesten. És nem a márvány bársony akármik, hanem a sima fehér műanyagszékes kis éttermecskék valahol egy part közelében. Egy sör 2e Huf, törődj bele. Ha szeretnél egy guideot egy napra felbérelni, akkor 50-100 ezer forint körüli összegre számíts (szembeállítva mondjuk egy nepáli 2500 forinttal).

Nagyon érződik, hogy amerikai turistákra van berendezkedve a hely, akik nemhogy elfogadják ezeket az árakat, még busás jattokat is adnak mindenre, kvázi jelezve, hogy évről évre nyugodt szívvel lehet még feljebb vinni.

Sokan kérdezték, hogy mennyibe kerül egy ilyen utazás. Persze ez függ attól, hogy mit csinálsz, hányan vagytok, vannak-e gyerekek stb, de talán az jó mérőszám lehet, hogy egy ugyanilyen utazás szerintem Thaiföldre kevesebb, mint feléből kijön, bárhol is húzod meg a határt.

Verdikt:

mikor menjek, ha csak egyszer megyek?

Télen. Mármint, ne viccelj, az egy dolog, hogy egy élmény mit ad, de az is kérdés, hogy mit hagysz magad mögött alternatívaként. Minden utazás ezerszer jobb, ha cserébe heteket vesz el az itthoni télből.