Hollandija kicsijeimmel

 sör és fű. meg biciklik

Volt egy sörfesztivál Bodegravenben, aminek Borefts volt a neve, és minket soha nem hívtak meg rá, pedig örültünk volna neki. Ez egy De Molen nevű sörfőzdének a fesztiválja, ami sok-sok éve megy és anno egy elég ikonikus dolog volt - mielőtt a De Molent felvásárolták volna - és úgy tartották, hogy akit oda elhívnak az befut Európában. Mármint főzdeként, merthogy ezek mind invitation-only fesztiválok.  

Na hát minket már akkor hívtak meg, amikor ez nem volt igaz, de egyébként az évekkel ezelőtti hazai sörfőzdék meghívása után is az volt a konklúzió, hogy ez valószínűleg csak nagyon-nagyon régen volt igaz. Na mindegy, azért örültünk, és úgy döntöttünk, hogy akkor ez egy fiús hétvége lesz a szokásos éves Tallinn mellett - amiről sajnos nem írtam blogot. 

Marci leszervezett nekünk egy eseményt Utrechtben, mondván, hogy ott lakunk kvázi a szomszédban, szóval a reptérről egyből odamentünk. Jó hangulatunkban végül vonatra szálltunk autóbérlés helyett, bár nem arra a vonatra, amelyikre kellett volna, ami egy elég bizarr jelenetet eredményezett, amikor a google mapsen ránéztem, hogy melyik megállónál járhatunk. Végül szerencsére ugyanúgy Utrechtben kötöttünk ki, csak a vadregényes verziójú vonattal, ami megállt szerintem még ott is, ahol nem volt település, csak a hangulat kedvéért. 

Az eseményünkre így is órákkal korábban értünk oda, és javasolták nekünk, hogy csináljunk, amit szeretnénk még három óráig. Felbátorodva a szabadságunkon bementünk egy sörözőbe, ami egy templomban volt. Gimnáziumban a filozófia tanárom szerint először a templomot, a temetőt és a kocsmát kell megnézni egy városban. Kettő pipa. 

Esett. Nekem ez nem volt egyértelmű, hogy ez is egy Angliához hasonló óceáni éghajlatú vidék, pedig ha belegondol az ember, logikus. Aztán a változatosság kedvéért elmentünk egy kocsmába a kanálisparton. Ilyen kanálispartokat szerintem itthonra is el tudnék fogadni. Annyi van, hogy szinte az egész belváros összes lakása kanálisra néző, ami jót tehet az ingatlanpiacnak. 

Itt összefutottunk a holland disztribútorunkkal és elmentünk egy újabb kocsmába. Ezúttal ez már az a hely volt, ahol a mi eseményünk volt. A személyzetet leszámítva szerintem senkit nem érdekelt, hogy itt vagyunk, de legalább közel voltunk a szállásunkhoz, ami valamivel több mint egy órát jelentett vonattal és tömegközlekedéssel. Pörkölt inspiálta hamburger és rántott mac and cheese volt a napi magyar menü a tiszteletünkre, ami a gyermekkoromat idézte. Egyébként marhajó volt, meg a sörök is, de az este egyik pontján - ahogy sokszor máskor is - beriasztott a vészjelzőm, hogy azonnali hatállyal indulnunk kell vissza, vagy a holnapunk bánja. 

Mondanám, hogy stoppoltunk, de öregek vagyunk, szóval hívtunk egy boltot és hazamentünk, amikor már nem számított kellemetlennek. Másnap fesztivál és a szállásunk egy madárpark mellett van, ráadásul a szobához jár belépő, úgyhogy azt még tuti be kell vállalnunk reggel. 

Egyébként ezt a holland bicajoskultúrát szerintem addig nem érti meg az ember, amíg nem látja a saját szemével. Nyilván ahogy előkaptam a telefonom, kiürült az utca, de kb az van, mint nálunk autóval csak itt nem igazán van autó, hanem biciklik vannak. Elég szürreális. 

A szállás és a sörfesztivál természetesen szintén két különböző városban voltak, úgyhogy minibuszokkal viszegették el a sörfőzőket a fesztiválra. Mi előtte beugrottunk a madárparkba. 

Ja, tényleg bocs, ezekből az anyagokból tudok dolgozni, és még most írás közben azon gondolkozok, hogy hogy fogom kibekkelni, hogy egy épkézláb képem sincs a sörfesztiválról. 

Egy instagram videót csináltunk azért, nagyából az a minőség, mint a blog. Jelentsen ez bármit is. 

https://www.instagram.com/reel/CxibjWWN_Mi/

Ha gondoljátok nézzétek meg. 

Két nap fesztivál jött ezután. Összemosódnak a napok. 3500 ember úgy lepi el a területet péntek délben nyitáskor, mintha Azariah játszana ingyen. Mindez nem a főváros "elérhető közelségben lévő" lokációjában, hanem egy 19,000 fős vidéki városban. Ezek az emberek aztán az egységáron 3 euróba kerülő decis kósolóadag söröket olyan vehemenciával kezdik vásárolni, hogy az megint teljesen érthetetlen a mi kis magyar lelkületünknek, merthogy mi otthonról sok helyről azt hallottuk, hogy ezek túl vannak már így is árazva és eladhatatlanok. 

Fenntartható fesztivál, mindenki jól érzi magát, a fesztivál szervező nem bukik pénzt és közben meghasonulásra, átbaszásra, nagyüzemek és multivállalatok marketingalamizsnáira meg ratyi bazári zabáldák rabolmányainak leadójára sincs szükség. 

Annyi, hogy eladták a főzdét egy multinak mondjuk, hahócska. 

Akkor most sztornó az egész okfejtés vagy nem? 

Egészen az utolsó pillanatig azt gondoltam, hogy jól éreztem magam, aztán a második fesztiválnap utáni búcsúreggelin hallottam, hogy egy prominensebb német sörfőzdés szerint lélektelen és a sörfőzdék számára alulszervezett volt a fesztivál. 

Ebben végülis volt valami, mindkét nap 10 órán keresztül csapoltuk a söröket négyen - mert itt már Marci is csatlakozott - és nem igazán foglalkozott velünk senki azt leszámítva, hogy oké kösz hogy jöttetek, ott a pult, csá. Ha éhesek vagytok vegyetek ki pénzt a pultotokból, úgyse számolja senki, hogy mennyit adtok el. Egyrészt hé. Nem számolja senki? Nem érdekel senkit semmi itt most? Mármint ilyenkor általában találkozik az ember az adott főzde tulajdonosával, akit ismertem is, de aztán rájöttem, hogy hopp, ja igen, merthogy felvásárolták őket, szóval nincs tulajdonos, vagy valószínűleg egy gyíkember és éppen valami pornószigeten nyaral. 

Szóval rossznak nem mondanám, nagyon sok sört eladtunk, de ez nem annyira érdekelt senkit. A fogyasztókat igen, ők örültek, de szerintem teljesen mindegy volt már nekik, hogy most ide ki jött milyen országból. Az sem fog számítani, hogy jobban teljesítettünk, mint mások, hiszen kb két óránként jött egy felmosóvödörrel egy ember és beleöntötte a zsetonjainkat a többi közé. Plusz nagyon elfáradtunk, és sokszor pont ezért ilyen helyeken szoktak adni önkénteseket segíteni és szokott lenni valami brewer's lounge rész is, ahol lehet kajálni meg pihenni. 

Másnap nagyon durván este ment a repülőnk Amsterdamból, úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat, a helyszín lehetetlensége miatt ismét bolttal mentünk, és talán ez az amsterdami nap volt az utazásunk fénypontja. 

Frankó kis város ez szerintem. 

Sétáltunk a kanálispartokon. 

Voltunk múzeumban. 

Egészen varázslatos részekre tud az ember tévedni, és az, hogy alig van autó, baromi király dolog. És most ne gyertek nekem ezzel a nálunk is milyen jó lenne dologgal, mert ne szaggassuk egymás szívét. Már túl vagyunk a kulturális különbségek szekción. 

Nyilván az egész városnak masszív fűszaga van. Olyan őrületesen készen lévő embereket azonban nem láttunk, úgyhogy ez a része nem volt szerintem zavaró. Elég diverz a város, de nekem ez nem tűnt _annyira_ diverznek, amire mostanában azt mondanák, hogy "na ez már para". Nem egy Párizs, na. Ez talán még pont oké. Amszerdam pedig mindig is ilyen szemléletű város lehetett, ezért egyáltalán nem tűnt stílusidegennek a dolog. 

Úgyhogy Hollandia jó móka volt a kicsijeimmel, jövünk máskor is.