Phuket Phuket

 szilveszter, elefántok és hányós bacik

Rájöttem, hogy ebben a postban sincs tervben tengerpartos kép, úgyhogy elébe megyek a dolognak, és ide teszek egyet. Kata Noi part, a szállásunk: 

Igazából egy olyan fotó utómunkával sem voltam boldog, ahol tengerpartos képek vannak, és addig nem akartam ellőni a puskaport, márpedig Phuketen ilyen jellegű puskapor van bőven. Ez most már szerintem frankó, szóval akkor ezzel meg is volnánk. 

Még nem annyira tudtuk, hogy hol ünnepeljük az újévet, hiszen a hotel bankettje abszolút csillagászati áron volt mérve, mi meg nem feltétlenül vagyunk oda az ilyen túlárazott őrületekért. Aztán érdekes csavar jött, mert Lilla szüleinek a becsekkolásakor kiderült, hogy a hotel nem lerámolta azokat, akik itt töltik az újévet azzal, hogy ezen az egy napon jócskán megemelte a szoba árát - mint ahogy az először gondoltam - hanem a saját weblapjukon kedvezményesen foglalt szobáknál kötelezően felírta a bankettet minden becsekkolt vendéghez. Úgyhogy csak egy papírt kaptunk, ahol megerősítették, hogy kifizettük az ünnepi estét, és odaadták a jegyeket, a lelkünkre kötve, hogy mi Lillával is vegyük át a sajátjainkat mert már egy ideje ott áll. 

Furcsa paradoxon ez a sorsunk alakulásában, mert egyrészt ha ők nem érkeztek volna pont most, akkor mi soha nem jöttünk volna rá erre, mert a karácsonyi buli esetében már rákérdeztem és ott nem így volt. Másrészt viszont azért jöttünk ide, mert közösen jöttünk, emiatt ez az opció igazából nem létezik. Ah, kemény talány ez. Az viszont már nem volt kérdés, hogy mit csinálunk ezen a napon este. Bár továbbra sem rajongtam egy ekkora volumenű parádéért, iszonyatosan furcsa döntés lett volna kihajítani a már előre kifizetett vacsorát. Egyébként meg mint a gasztronómiában bukdácsoló lelkes önjelölt szakértő, a lelkem mélyén azért kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy 1500 fős bankett 300 fős kiszolgáló személyzettel, aminek a büdzséje forintban kilenc számjegyű. Csináltunk már mi is pár rendezvényt korábban, de ez a méret azért kevés szinten nem számít komolynak. Vacsi szinten biztosan. 

A menüt elnézve keménynek ígérkezett az este: wagyu marha, homár, osztriga, kékúszójú tonhal. Ezek azért komoly alapanyagok. Aki ilyenekkel dolgozik, annak muszáj értenie a dolgát, ellenkező esetben iszonyú pazarlásról van szó. 

Végül semmilyen szinten nem okozott csalódást a rendezvény. Egy akkora magnitúdójú szilveszteri party volt ez, amit ha kihagytam volna, akkor egy történet veszett volna ez a téridőben, amit soha nem mesélhettem volna el senkinek. Azt gondoltam, hogy valami híres színész esküvője vagy születésnapja lehet ilyen, de ez valószínűleg nem így van. 

Egy ideig kétségbeesetten próbálkoztam, hogy valahogy képekkel (vagy neadjisten videóval) át tudjam adni a fogások százait, a végtelen pultokat, a négy koncertet, a három táncshowt, az iszonytató méretű vendégsereget és a sürgő forgó kiszolgálókat, akinél erre az estére vérprofi Olasz executive chef dirigált - és ez meg is látszott. Nem számítok lágy szívűnek, ha gasztróról van szó, bár nem vagyok egy reklamálós típus, hajlamos vagyok kiszúrni az apró hibákat. És ez makulátlan volt. Annyira olajozottan ment minden, mintha egy 20 fős szülinapi zsúr lenne. Egyszerűen emberfeletti volt a rongyrázás, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy utáltam minden pillanatát. Magában a megvalósításban nem lehetett nem gyönyörködni még úgy is, hogy a végcél számomra már túlzás. 

Azért próbálkozásaim legígéretesebbjei közül itt van néhány, a teljesség igénye nélkül. 

Szóval wow. Ez is megvolt. 

Másnap azért vegyes energiaszinten ébredtünk, de eldöntöttük, hogy a szerintem legoptimálisabb 1 pihi nap 1 aktív nap szisztémában igyekszünk felfedezni a szigetet, lehetőleg azokra a dolgokra fókuszálva, amik nekünk anno kimaradtak vagy a büdzsé, vagy a családi állapot, vagy az időhiány miatt. 

Az egyik első ilyen program a thai főzőkurzus volt, amit Lilla öccsével verettünk le együtt. Zöld curryt, tom yumot, pad thait és mangós ragacsos riszt készítettünk. Direkt olyanra jelentkeztünk, ami a klasszikusokat dolgozza fel. Finomak lettek. Igazából mivel mindent friss alapanyagokból készítettünk és nem előre kevert dolgokból, még jobb lett mint az éttermek nagy részében. 

Továbbra is szerettünk volna elefántokkal spanolni, de lehetőleg nem a piros zónában, mint ahogy azt az előző bejegyzésben megmutattam. Jópár  - nem értem, hogy a nyelv ellenőrző miért javasolja ehelyett a szó helyett azt, hogy sópár, tópár vagy lópár - évvel ezelőtt ilyen szabad-tartású elefántok csak északon voltak, a nyaraló részek pedig kötötték az ebet - vagyis az elefántot - a karóhoz. Ez egy kicsit rossz volt, de nem törlöm ki. Az ökoturizmus azonban rendületlenül hódít és a változatlan nyerészkedés mellett azért ki lehet fogni egészen cuki próbálkozásokat. 

Az egyik ilyen cuki próbálkozás az Elephant Jungle Sanctuary. Elefántagolás és láncok helyett az elefántok délelőtti és délutáni programjában lehet részt venni. Mi délután mentünk, ahol elefánt kaját csináltunk, iszappal bekentük őket, majd volt egy közös fürdőzés egy tó szerűségben. Először kevesebb képet akartam kiválogatni mindenhez, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább bontom a bejegyzéseket, nem két részletben írom le az utazást, és inkább legyen sok kép. Merthogy szerintem tök jók, és nem akarom, hogy elvesszenek. 

 

A rezervátumnak is volt fotósa, aki a szokásokkal ellentétben ingyen mindenki rendelkezésére bocsájtotta a képeket és a videókat. Ebből is beválogattam kettőt. 

Haj fronton eljutottam oda, hogy jobb lenne, ha nulla szál lenne és nem néznék ki 50 éves jogásznak vagy alpolgármesternek. Szerencsére a hotelnek van fodrásza, így a harmadik bejegyzésben újra harmincas leszek.

Ez az elefánt park jó móka volt. Az iszap része nem volt kifejezetten higiénikus, mivel közben az elefántok is kakiltak azért rendesen, de úgy voltunk vele, hogy ez még bele kell, hogy férjen. 

Nem fért. 

Másnap Lilla és Málna belázasodtak és este ment a hányó fesztivál. Az ezt követő napot végigaludták, amíg mi tettük a dolgunkat. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy én ebből kimaradok. Ezen az estén Lilla öccse követte a bandát és küldte meg a wécét hajnalban, másnap ő aludt, addigra Lilláék már jobban lettek, és meglátogatták a szobájában. 

Az ezt követő napon Lilla anyukája betegedett le, ami után ő aludta végig a napot, a többiek már jól voltak. Számomra egyrészről hihetetlen, másrészről örömteli volt, hogy egyszer végre nem velem történnek ezek a dolgok. Persze sajnáltam mindenkit, de végre úgy éreztem, hogy a téli szaunázások, a hideg fürdők és a vitaminok megtették a hatásukat. 

Kitaláljátok hogy mi történt ezután?