Serengeti day1

A végtelen síkság. Első nap.

A meglehetősen jó helyen lévő táborunkból indultunk reggel. 

Az utunk a Ngorongoro Nemzeti Parkon keresztül vezetett, ahol most nem álltunk meg, majd csak visszafelé fogunk. Ezen a részen még a mai napig maszáj törzsek élnek együtt az álatokkal.

Végül elértük a vételen síkságot.

Serengeti az, amire minden ki van hegyezve. Oda megy a kis repülő, ott van a Four Seasons Lodge, oda mennek fotózni a gigantikus objektívekkel és ez alá narrál David Attenborough. Ez minden itteni utazás csúcspontja, a pénztárcák gyilkosa: ez ’A’ Safari.

Egyszer egy ex-heroinistával beszélgettem a függőségről. Ő azt mesélte, hogy az a baj a herionnal (többek között), hogy először annyira jó, hogy utána mindenben azt az élményt keresed. Az első heroinozást. És soha többet nem kapod meg semmitől. A másodiktól sem.

Szerencsésen - merthogy egy hónappal előbb jött, mint szokott - belefutottunk a világ egyik természeti csodájába, a nagy várndorlásba (the great migration szépen mondva). Nehéz visszaadni, hogy milyen az, amikor milliónyi zebra és gnú vándorol komótosan egy irányba. Felfogni is nehéz.

Egy picit most ez az érzésem. Hogy az életemnek ez a történet-szelete itt kimaxolja magát, kiég a safari relém, és innentől minden csak ’ennél’ lesz rosszabb. Mert Serengeti egyszerűen hihetetlen. Nem jobb, mint a többi, hanem nincs egy skálán semmivel számomra. És ez az első nap után teljesen egyértelmű. 

Estére egy nyílt táborban szállunk meg a park kellős közepén. Ez nem egy elkerített valami, amit ilyen afrikai emberek őriznek bénítólövedékkel meg ilyenekkel. Ez konkrétan egy rész, ahol felverheted a sátrad, és van pár kiépített zuhany és wc rész, akár egy balatoni kempingben. Körben az egész park. A fű, és a messzeség. A sátrad mögött. A sátrad előtt. Csak te és a véget nem erő éjszaka az oroszlánok és leopárdok területén.

Vacsora után megkaptuk az eligazítást, hogy milyen hang mit jelent, és hogy semmilyen körülmények között ne hagyjuk el a sátrat napkeltéig. Mert az állatok jönni fognak. Erre van esély.  Mert ez az ő területük. De hogy nem fogunk meghalni ne szarjuk össze magunkat.

Öszeszartuk magunkat.

Alvás idő előtt írom ezeket a sorokat, mielőtt végleg lemerül a laptop. Hallgatjuk a szavanna hangjait. A rangereket, ahogy egymással beszélgetnek a rádión. A bogarak és mindenféle éjjeli hangadók monoton koncertjét. 48 órát töltünk el Serengetiben, amiből a holnapi nap lesz a teljes 24 óra. Holnap este is itt alszunk.