2019. január 27., vasárnap

A híres Ella-Kandy vonatút


Egy csipetnyit túl sok önbizalommal
Minden a terv szerint haladt, és az antibiotikumjaink átvették a vezetést a betegség felett. Egy jó 11 órás alvás után korán reggel indultunk is a vasútállomásra. Mivel nem tudtunk már helyjegyet venni, csak a sima "aznapi" jegy volt elérhető, garantált székek nélkül. A házigazdánk tanácsára emiatt az eggyel Ella előtti állomásra mentünk, ami jóval kisebb volt, és alig voltak. Szerencsére itt nagyon könnyen találtunk még helyet. Ellában már nem minden felszálló tudott leülni. 



A vonatút az én fejemben nagyjából öt órás volt, de aztán kiderült, hogy ezt semmilyen ténnyel nem lehet alátámasztani, és valószínűleg csak a fejemben párosítottam hozzá egy időtartamot. 


A teljes út Kandyig állítólag 7-10 óra, forgalomtól függetlenül. Szerencsére elég modern volt minden, fullos büfékocsival, szóval no para. Dél környékén megkíséreltünk egy szenyát, de közös megegyezésre végül ennek az elfogyasztását skippeltük. 


Rengeteg árus mászkált vagonról vagonra a furcsa portékáikkal. Egy párat ebből bevállaltunk, ami normálisabbnak tűnt. Pörkölt mogyoró, ananász, csipsz, keksz, meg valami furcsa fasírt szerűség, amit újságpapírban adtak és egy kicsit a Nepáli utcakaját idézte. Vicces módon még ez is jóval korrektebb volt, mint a "szendvics", amit sajnos elfelejtettem lefényképezni. 

Lillánál már ez is kiverte a biztosítékot, én pedig kinevettem, és megettem az övét is. Később kihánytam. Talán tényleg túlzás volt. Itt egy kép az egyik ilyet áruló emberről. A mi adagunk konkrétan egy általános iskolai matek munkafüzet egyik lapjába volt becsomagolva. 


A vonatút állítólag a világ egyik legszebbje. Ezt alá tudom támasztani, bár a jó öreg Oslo-Bergen felveszi vele a versenyt. A legszebb képek a Nuwara Eliya környéki részen készültek. 






Nagyjából kétezer méteres magasságig mentünk fel a teaültetvények között. Kandy már a hegyek után volt, és végre újra közelebb voltunk a 30-hoz, mint a 20-hoz, ami már kezdett hiányozni. Végül hét és fél óra volt az út. Több, mint ami kényelmes sajnos. Hatton után már nem volt sok értelme vonatozni. Így utólag azt mondanám, hogy a valóban szép út a Demodara és Hatton közötti rész. Azért érdemes Demodarában felszállni, mert a Nine Arches Bridge Demodara és Ella között van. 

A szállásunk egy last minute nagyon leárazott hotel volt, ami kényelmes a gyomorrontás kiheverésére, de egy kicsit furcsa hetven év alattinak lenni az itteni vendégkörben. Valószínűleg jó kapcsolatot ápolnak valami francia nyugdíjasokat kiszolgáló utazási irodával. A medence populációjához képest a kispesti uszoda reggel 9-kor ifjúsági tábor, és ha az ember szétnéz a parton, akkor olyan érzése támad, mintha 45 éve nem lehetett volna kijelentkezni az akkori vendégeknek. Az itt tartózkodásunkat nem fogjuk meghosszabbítani, még egy költözésre lesz majd időnk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése