4 óra blogolás után áramszünet volt, szóval kezdhetem előről. :(
emiatt az első rész rövidke lesz, de holnap jön a folytatás
Az érkezés viszonylag simán ment, a helyi járatokkal mostanra aránylag tisztába kerültünk, így nem jelentett gondot a mikrobusok és a buszok használata, ami sok költségtől kímélt meg minket.
A kolostort már láttuk kívülről korábban, most azonban lehetőségünk volt megnézni teljes egészében. A regisztráció után az első közös teázásig még volt több, mint két óra szabadidőnk. A kolostor, és a hozzá tartozó épületek, meg a kertek gyönyörűek.
Az 1000 buddha stupa a kertben
A kolostor mögötti stupa kert
Az annapurna régióhoz hasonlóan ez is egy különleges hely Nepálban.
A főépület
Persze ezek csupán az első benyomások. Az eligazítás után az az érzés lett úrrá rajtam, hogy boldog vagyok, és hogy jól döntöttem. A vacsora csendben telt, és innentől kezdve ebéd utánig minden nap csendben fog telni. Jó érzés egy kicsit elmélázni valami anélkül, hogy valaki megkérdezné, hogy "mi a baj?". Aztán persze megjelenik az asztalnál Lilla egy tál levessel, amibe csilliport meg szójaszószt meg petrezselymes krumplit tett, meg egy mogyóróvajas chapatival és a csend kellős közepén leül mellém az asztalhoz. Meglepő kombináció, de elfojtottam mindennemű megnyilvánulást. És ekkor odafordul és szomorúan annyit mond "jó lenne egy kis lekvár". Na itt lőttem ki az orromon a tésztalevest, csoda hogy nem hordágyon vittek ki a röhögéstől. Első nap csendben Lillával: fail.
Vacsi után volt egy bemutatkozó óra, ahol megismertük a tanítónkat, egy Ausztrál szerzetest,szerzetes nevén Dondupot. Tetszettek a dolgok, amiket mondott, és ahogyan mondta őket.
Még nehezen engedtem el magam, sőt kifejezetten rosszul voltam a gyomromban tanyázó paraziták miatt, de az előző nap a városban vett gyógyszerzuhatag végül a első pár nap alatt véglegesen lebontotta a sátraikat, így remélem örökre elköszöntem a "beaver feaver"-től.
Az első két "tanítási nap" bevezető jellegű volt. A reggeli imádság és a délelőtti csend nem volt kötelező. A meditációk jók, de a testhelyzet nem valami kényelmes egész nap, így áttettük a szivacsunkat a terem végébe Lillával. Ez két okból is jó döntésnek bizonyult. Egyrészt megtámaszthattuk a hátunkat, másrészt meg Lilla nem zavart meg senkit a festéssel.
A főépület belseje
A tanítások még eléggé bevezető jellegűek, de az anyag elég sok és elég komplex. A tanító nem megvilágosodott, a láma pedig szélütést kapott, és sajnos nem tud jönni. Az elméletek és a gondolatok sokszor nagyon tetszenek, és tudok velük azonosulni, bár néhány esetben úgy érzem, hogy a tanító maga is félreértelmezi őket, mert a magyarázatai furák, és néha nélkülöznek egy bizonyos szintű érzelmi és spirituális mélységet, ami a nagy gondolkodók gondolataiban megtalálható.
Mindemellett persze élveztük, hiszen a hely gyönyörű, a kaja finom, az embereknek pedig egy elég jó része jó arc.
A tantrikus iskola épülete
A harmadik naptól érvénybe lépett a rendes napirend, karma yoga délelőtt (avagy mosogass, hogy a mennybe kerülj) meg csend meg beszélgető csoportok meg ilyesmi.
Az imádságok, az énekek, a mantrák és a különféle rituálék sajnos nem tudtak megérinteni. Számomra bárgyúnak és üresnek tűnik úgy csinálni ezeket, hogy nincsen mögötte semmilyen gondolat vagy hit. A tanítók is azt mondták, hogy ne erőltessük addig, amég nem belülről jön, nade mondja el valaki egy negyvenes amerikai középvezető nőnek, hogy milyen az, ha valami belülről jön.
Na mára ennyi, holnap jön a folytatás sokkal izgisebb dolgokkal és jobb képekkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése