Kopan Kolostor 2.rész

óriásbejegyzés

Először is egy kép arról, hogy hogy nézett ki a hely, ahol voltunk. 

Középen van a főtemplom, ahol a tanítások voltak, jobbra fent a sárga épület a másik nagy templom, a Chenrezig Gompa, ami alatt a mi (fiúk) szálláshelyünk volt. Középen a kör alakú zöld rész a kis domb, ahova jógázni jártak fel, meg csak úgy simán ücsörögni a fűben tanítások között, hiszen az egész Kathmandu völgyet be lehetett látni, ami nem volt semmi látvány.

Jobb oldalt felül a térképen a nagy fehér épület a klinika épülete. Itt a földszinten a klinika van, felette pedig a lány koli, ahol Lilláék laktak. A klinikán ismerkedtem meg az akkupunktúrával. fura volt =)

A melkasomba és a hasamba 5 centi mélyre ment a tű. a fülemben meg van 5. jááááj

a stupakert és a kathmandu völgy a kopan dombról. 

Viszont térjünk a lényegre, mert magyarázattal tartozom. Több mint 10 napja azt írtam, hogy holnap jön a folytatás, és azóta semmi. Miért is alakult ez így? Az utolsó időszakban sok minden történt, és kellett egy kis idő, hogy helyrepakoljam a dolgokat a fejemben. A kolostoros élményekről először egy napi szintű beszámolót terveztem, de aztán rájöttem, hogy nem valószínű, hogy vissza tudom adni az ottani hangulatot és érzést szavakkal. Nem azért, mert annyira fantasztikus volt, hanem azért, mert annyira más. 

kis buddhaszobor a kolostor kertjében

Nem kifejezetten arról van szó, hogy a tanítások végig makulátlanok és tökéletesek voltak, meg arról, hogy a tökéletes emberek jöttek el, akikkel tökéletes beszélgetéseket folytattunk. Egyáltalán nem így volt. A tanítások néha túl dogmatikusak voltak, az emberek néha túl álszentek, a beszélgetések pedig néha olyan témákról folytak, amikről nyilvánvalóan halvány lila gőze nem volt senkinek. Persze ezzel semmi probléma nincs. 

Nagy imamalom a könyvtár épülete mellett

Azt is terveztem, hogy írok egy kicsit a tibeti buddhizmusról, de annak sem nagyon láttam értelmét végül. Mert így utólag nem ez volt a lefontosabb. 

Számomra a legnagyobb tanulság az egy hónap alatt az volt, hogy megtanuljam az életem minden pillanatát értékelni. A buddhizmus azt mondja, hogy az ellenséged a legnagyobb tanítód. Ez alapján a problémák és a konfliktusok azok, amik formálják a személyiségedet, ezért legalább olyan fontosak az életedben, mint a vidám pillanatok. Az egyik a másik nélkül nem létezik, így egymásnak köszönheti a szép, és a csúnya, a jó és a rossz a létezését. Jin és Jang, ahogy a taoizmus mondja. 

Jin és Jang folyamatos kűzdelme a kolostor területén. Érdekes módon minden nap a fekete kutya győzött, kivéve buddha szent napján. Akkor a fehér győzött =)

Örülj tehát a rossznak, a nehéznek, a csúnyának, hiszen nélkülük nem létezik a jó, a könnyű, és a szép. A tanítónk azt mondta, hogy figyeljük meg az esőt. Rossz az eső? Jó az eső? Lehet, hogy mi rossznak tartjuk, mert ráesik a fejünkre, vagy mert megzavarja a környezetünk szépségét, de van akinek a létezését biztosítja. Az eső így természeténél fogva üres. Egy üres forma, akár egy üvegpohár. Az, hogy milyen érzelmekkel töltjük meg, az rajtunk múlik. Ezáltal az, hogy egy esemény vagy tárgy jó vagy rossz, szép vagy csúnya, nem a tárgy vagy esemény természetéből fakad, hanem belőlünk jön. Van akinek szép, van akinek csúnya. Nem természeténél fogva szép vagy csúnya, mert akkor mindenki szépnek, vagy mindenki csúnyának látná.

Egy olyan dolog volt, ahol alapvető eltérés volt az én gondolkodásom, és a tibeti buddhizmus között. Ők azt mondják, hogy imádkozz, és cselekedj helyesen, hogy jó legyen a következő életed. Járd körül a stupát, adakozz, és segíts másokon, hogy megkapd érte a jutalmad a következő életed során. 

Én erre egy idézettel szeretnék válaszolni, mert úgy érzem, hogy sokkal szebben kifejezi a gondolataimat, mint azt én tudnám. Chuang Tsu után szabadon =)

A Nemes Elméjű Ember ismertetőjele az, hogy nem azért tesz dolgokat, mert azok örömet okoznak neki, vagy profitábilisak, hanem mert ezek a cselekedetek egy feltétel nélküli, evidens morális értékrend szüleményei. Ezeket a cselekedeteket ő önmagukban látja jónak és helyesnek. Ezáltal bárki, akinek a cselekedetei a profit motívum által vannak befolyásolva - még akkor is, ha ez a profit nem a sajátja, hanem egy adott társaságé, amibe tartozik - képtelen az igazán morális létre.  A cselekedetei még abban az esetben is amorálisak lesznek, ha egyáltalán nem ütköznek semmilyen morális szabályba, mivel a profitálás vágya hajtja őket, nem pedig a "jó" szeretete.

Imádkozó néni a Boudha Stupa mellett

Alapvetően ismét csak azt tudom mondani, hogy egy életre szóló élményben volt részünk, ami nehezen leírható szavakkal. Ezért megpróbálom képekkel illuszrálni azt, hogy milyen érzés is volt ott lenni.

Látvány a reggeli tea mellől

A templomban három olyan kicsi szerzetes van, akiket híres lámák reinkarnációiként tartanak számon. Az egyik legismertebbet az egyik nap sikerült meglátogatnunk. 

Szertartások

Az ott tartózkodásunk alatti egy hónap során megtapasztalhattuk a szerzetesek mindennapjait, és szerencsére néhány nem mindennapi eseményt is láthattunk. A szertartások egy része mindennapos, egy része viszont maximum havonta egyszer, vagy még ritkábban történik. Jöjjenek ezek a ritka pillanatok

Tantrikus szertartás (fire puja - tűz áldozat) a főépület előtti téren

Homokmandala ceremónia a tantrikus iskola templomában

Fény áldozat (light offering, nem tudom hogy kéne fordítani) a stupa előtti Chenrezig szőkőkútnál

A kis szerzetesek várják este a tradíció legmagasabb rangú lámájának érkezését, kezükben a selyemsállal, amivel köszönteni szeretnék

A tradíció második legjelentősebb lámája, és a kolostor új apátja a stupa kertben imádkoznak a nemrég elhunyt apát mihamarabbi reinkarnálódásáért

Az új apát felavatása

Az új apátot nagy szerencsénkre pont a kurzus ideje alatt az utolsó napokban avatták fel. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy egy ilyen jelentős esemény során is helyet csináltak számunkra a főépületben. Ez azt jelentette, hogy a szerzetesek nagy része miattunk nem fért be egy olyan ceremóniára, amihez fogható nincs minden évtizedben. a nepáli vendégszeretet és a szerzetesek odaadása példamutató volt ebben az esetben (is).

Ereklyék

Egy nagy láma halálánál a hamvasztás után érdekes tárgyakat találnak a hamvak között, amik vagy a semmiből kerültek elő, vagy valamilyen különös oknál fogva nem égtek el

egy kagyló. a nemrég elhunyt apát hamvai között találták

Szemgolyó

Geshe Lama Konchok ereklyéi, ő az, akinek a reinkarnálódását meglátogattuk (sáfránnyal tarják tisztán)

 Látogatás a kopani apácakolostorba

Az apácák egy másik részen laktak, ami a hegy lábánál volt. A kolostorok gyakorlatilag gombamódra szaporodnak errefelé, mivel a vallási központ iszonyatos tőkével rendelkezik a külföldi adományok miatt. Pont emiatt van az, hogy a családok egy gyereket szerzetesnek adnak (úgy tudom a másodikszülöttet), mivel ingyen kaját és szállást és oktatást kap a kolostortól. A szerzetesség koncepciója ezáltal egy számomra elég torz (nem értékek és elvek, hanem az anyagiak által befolyásolt) fordulatot vett

Fehér Tara (női buddba) szobor

Gongok

Kirándulás Boudhanathba

Boudhában található a második legnagyobb Tibeti menekült közösség, és a világ talán legnagyobb stupája, ami az egész városrészt egy hihetetlenül vallásos és meghitt hellyé teszi. 

A boudhanath stupa

"hát te meg hogy nézel ki?"

Közös imádkozás a stupa előtt

közös imádkozás a stupa előtt #2

Kirándulás a majom templomhoz

Boudhához hasonlóan kb 10 busszal vittek el minket a közös imádkozás színhelyére. Mi Lillával ezekből a szertartásokból általában kimaradtunk, de nagyon élveztük a szebbnél szebb helyeken való kirándulást. A majom templomhoz már korábban elmentünk, de most kiderült, hogy az egész hegy maga egy jelentős dolog, és még mi azt gondoltuk, hogy fel kell menni, valójában egy nagy körúttal körbe kell menni a hegy körül. A buddhizmusban a vallásos épületek körül járkálást egy nagyon szent dolognak tartják. Így találtunk el ahoz a részhez, amit a legutóbbi alkalommal nem is fedeztünk fel, pedig három orbitális aranyszobor verdesi a felhőket

A szent tárgyakhoz közel lenni a buddhizmus szerint jó dolog, szóval sok helyi tölti el itt a napjának egy részét beszélgetéssel

vagy imádkozással

Zárónap - Piknik

Az utolsó nap az ebédet kint ettük meg az udvaron, ami egy szerzetesek által eléggé szeretett tradíció. Ezt ők is pikniknek hívják. 

Akik végig bírták az egy hónapot (Lilla azt hiszem épp csokit vesz a boltban, ami eléggé jellemzi az ő részvételét a kurzusban =) )

Hát ennyi. Persze ennél még sokkal több, de már így is túlléptem egy olvashatósági határt =) 

minden jót