Cappadocia

 vau

Reggel időben ki tudtunk lőni Konyából és már kora délutánra megérkeztünk Göremébe, ami az a hely, ahol általában a Cappadociába érkezők megszállnak. Én a magam részéről sokat nem tudtam erről, de az utazás legkülönlegesebb lokációjának igérkezett. Emiatt több kép lesz, mint rizsa. 

Hálistennek ez már saját kép, de ne menjünk ennyira előre. 

Szóval a valóság még a prekoncepciómnál is lélegzetelállítóbb volt, pedig magasabbra tettem a mércét a fejemben, mint amennyira az egészségesnek tűnt. Pár nap alatt lehetetlen bejárni a könyéket és mindig lehet új dolgokat találni. Próbáltuk ezt elfogadni és nem beleőrülni a sok kihagyott lehetőségbe. 

Daniékkal itt újra összefutottunk, és most egy helyen is szálltunk meg, úgyhogy néhány dolgot most mégtöbben csináltunk. Ők gyerek meg terhesség nélkül dinamikusabban tolták, ezért teljesen együtt nem tudtunk menni mindig. 

A szállások jelentős része ezekbe a különleges sziklákba van vájva. Nem az van, hogy létezik egy-két ilyen szállás, hanem az lenne a valódi kihívás, ha olyat szeretnénk, ami nincs sziklába vájva. Állítólag a Tatooine a Star Warsból innen inspirálódott, de valójában ez a rész jelentősen menőbb, mint a Tatooine. 

Ezért a képért egy iszonyatos seggest toltam egy dombról lefelé, úgyhogy mindenképpen bekerül. Ez egyébként az Uchisar nevű vár, ami kiemelkedik a tájból. 

Völgyekre van felosztva, minden más miatt különleges. Pár területet világörökségnek nyilvánítottak, azok körbe vannak kerítve és kicsit jobban ki vannak építve. 

Ez a papa mama gyerek formáció. Egyébként fairy chimney ezeknek a hivatalos neve, mert régen ilyenekbe bújtak el szeszt főzni és füstöltek és ettől a helyiek megijedtek és azt gondolták, hogy... na mindegy, annyira ez nem érdekes. 

A probléma a Grand Canyonhoz hasonló: az egész annyira monumentális, hogy számomra nagyon nehéz visszaadni, hiszen ha vissza lehetne, akkor azok a képek, amiket én a neten találtam, vissza tudták volna adni. Minden pillanatban akármerre nézel, az nagyon durva, és hiába próbálkoztam mindenféle panorámákkal, a processzorom leégetését leszámítva ezekkel nem értem el számottevő eredményt. 

El kő jönni. Kész. 

Az egyik nap egy föld alatti városba, Kajmakliba is elmentünk közösen. Ezt háborúk idején használták bunker gyanánt és ötezer ember férhetett el benne. Megint csak nem egy szokványos dolog.

Ezek nem piszoárok. Pedig nagyon jó piszoárok lennének. 

Az egész földrajzi terület körülbelül egy egy másfél órányi autóút méreteű körnek tűnik, ahol ezek a képződmények\látványosságok, völgyek, föld alatti városok (mert hogy több van) vannak. Szinte minden a nézelődésről szól. Ezeket próbálják a helyiek felpimpelni. Nézelődhetsz lóról 

Tevéről

Quadról

Menő kilátópontokról

Meg kicsit csicsás kilátópontokról is (lovon)

Itt gondoltam ha már kifizettünk 350 forintot egy fehér lóért akkor a sima kék eget kicserélem a "Sunset 3" nevű égre az extra instagram hatás miatt. 

És nyilván a hőlégballonok. Aki egy képet megnéz Cappadociáról mielőtt idejön, az erre már számít előre. A földről nézve is egy fantasztikus élmény. 

De azért hiba lett volna kihagyni magát a repülést. 

Ballonozni sajnos nem jöhetett Lilla a terhesség miatt, úgyhogy Málnával, Krisztivel és Gergővel mentünk. Hajnalban indultunk sötétben, hogy a naplementét már fentről láthassuk. Ez kicsit még szürreálisabb élménnyé tette a dolgot, mert félig aludtunk. 

Ha-ha nyilván nem. Annyira izgi volt, hogy egyáltalán nem aludtunk. 

Viszonylag hamar rá lehetett jönni, hogy ez a hajnali repülés miért van így kitalálva. 

A landoláskor pedig az vált nyilvánvalóvá, hogy miért nem javasolják ezt terhesek számára. Nem volt szörnyű, de azért nem egy csobbanás a habokba. Nem lehet irányítani nagyon ezeket, úgyhogy üldöztek minket az autók és aztán egy random helyen a pusztaságban lettünk összeszedve. 

Mire a nap teljesen felkel a ballonok már leszálltak. Ez egy kicsit csalóka, mert a neten minden kép rengeteg ballonnal van, pedig valójában ezek csak reggel 5 és 6 között vannak fent. Egyébként tényleg rengeteg van, de azok a képeim a sok ballonnal nem lettek olyan jók. Meg most itt is még Covid szitu van nagyjából 40%-os turistamennyiséggel. Ez nekünk persze csak jó, mert minden olcsóbb és minden elérhető. Simán csak bejelentkeztünk, hogy akkor holnap mennénk, és mindenféle társaság meg kedvezmény közül válogathattunk. Pedig ezek békeidőben hónapokra előre le vannak foglalva. Most meg a 16 fő helyett csak 12-en voltunk. Ami szintén nagyon király. 

Na de lényeg a lényeg a "rengeteg ballon" kép most nem annyira monumentális. 

A ballonozás után már aznap indultunk tovább Antalyába, ahol a csapat többi tagjával fogunk találkozni egy kis hotelezés keretein belül. 

Egyszer érdemes látnia mindenkinek ezt a helyet. Az emberek nagyon kedvesek voltak és az egész úgy ahogy van a világ egyik csodája. Törökország valóban nem semmi. 

Gergő "balloongazm" képével zárnám a történetet.