tapasztalatok, gondolatok, hiedelmek, összeesküvés elméletek, politika, vallások, spiritualitás és divat tanácsok
Abszolut meglepetés volt, amikor március végén egy ismeretlen számról érkező hívás során egy hölgy azt állította, hogy lehet jönni oltásra. Már itt járunk? Tuti nem. Hiba a rendszerben? Nos, nem ez lenne az első, de a visszautasításhoz nem találtam magamban megfelelő morális talapzatot. Ha át tudnám adni én általam szabadon választott embernek a lehetőséget, akinek szerintem jobban kell, akkor megtenném, de simán visszadobni nem akarom.
Sputnik.
Tök jó. Gondolom. Gondoltam, hogy nem fájszer, mert az azoknak van félretéve, akik értékesebbek, mint a jelenlegi harmincas korosztály, még akkor is, ha úgy tudom, hogy 34 év az átlagéletkor a korházakban most. (ez csak vicc nyilván, mármint a 34 év nem vicc)
Szóval orosz. Tök jó, tényleg. Vagy nem?
Azért utánakérdezősködtem a kialakult csatornáimon, és én is utánajártam egy kicsit jobban a zinterneten, és úgy ítéltem meg, hogy tényleg tök jó lesz ez így nekem. Az, meg hogy már korábban átestem, talán csak extra garancia arra, hogy ennek lesz értelme, bár azt olvastam (szintén), hogy a második adagnak ilyenkor nincs túl sok jelentősége. Sajnos a bürökrácia miatt még egy irdatlan antitest értékkel sem fogom tudni elérni, hogy ugyanúgy megkapjam az oltás igazolást, és inkább adják értelmesebb helyre a szurit. Na mindegy. Ártani nem árt - gondoltam.
Egy éjtszakát azért forgolódtam ezzel az új infóval, amire bevallom őszintén, hogy még jó két hónapig nem számítottam. Azt gondoltam, hogy mire minket oltanak, már tök más lesz a helyzet, és majd más dolgokon kell vekengeni.
Eljött a nagy nap, és mentem a Semmelweissre a 14:30-as időpontomra. A burzsóázia kénköves bugyraiból érkezvén, magánegészségügyhöz szokva odamentem 14:15-re, hogy ne miattam csússzon el az egész nap. Amikor megláttam az üllői útig álló sort, akkor kicsit meglepődtem, de láttam az ide vonatkozó South Park részt, és a lelkem mélyén számítottam arra, hogy ilyen akár még lehet is. A 14:30 ezen a ponton nem tűnt kőbe vésettnek.
 |
| a város legmenőbb klubjába nagyobb sor áll, mint az ötkertbe |
20 perc kb - mondta Dani barátom, aki idáig elkisért. Hát remélem igazad van - gondoltam. Kb másfél óra alatt eljutottunk a sarokig, ahol már látni lehetett egy sátrat.
Az emberek hőbörögtek. Merthogy neki 4-re időpontja van. Nekünk? Nekünk fél három. Kibszott fidesz/soros. Én a magam részéről csak örülök, hogy itt lehetek - mosolygok. Előttem és utánam a két szerencsés harmincas nevetve bólogatnak.
Na, de sátor.
Ott regisztrálni kellett, és további fél óra herce hurca után bejutottunk az épületbe.
Itt hagy ne mondjam, hogy a háttérben milyen egészségügyi állapotban lévő emberekkel mit csinálnak, minden esetre aki idáig eljutott, az már nem fog elbizonytalanodni a döntésében az tuti. Az embereket a katonaság koordinálja. További fél óra alatt eljutottunk a rendelő részre. Ez már ismerős volt nekem is. Teljesen kultúrált és korrekt volt minden. Ketten oltották a sputnik elsőt, egy ember a fajszert a kismamáknak (nekik külön sor volt, nem a három órás nyilván) és további egy ember a sputnik másodikat.
Innentől név szerint szólítottak minket. Felvettem az űrhajós macska pólómat, hogy hozzam a Sputnik hangulatot. Ennek örült az oltást adó néni, macskás lévén, de fotózkodni az aktus közben nem letetett. Szintén, inkább vérvételhez szokván nekem fura volt az oltás, egy ideig azt hittem nem is lőttek belém semmit.
Fél milliliter - monta a néni. Ja jó, nekem jó. De a tűszúrás is megvolt? Meg. Ja jó.
15 percig álljak azért kint. Oké. Közben jött Dani.
Az adrenalin injekciót már én is beadom, ha úgy alakul - mondja. Miért, ez az a pont, amikor adrenalin injekciókat szokás adni az embereknek? - kérdezem. - Merthogy én ezt csak a ponyvaregényből ismerem és azt gondoltam, hogy ez azért nem egy standard beavatkozás.
Ja nem, csak ha úgy alakul. De nagyon ritka. Bár lehet félreszúrom, nincs nagyon tapasztalatom. - teszi hozzá az IQ és EQ közötti szignifikáns eltérést felvonultató társam. Az érem másik oldala, hölgyeim és uraim. Beszélgetések, amikor jó, és amikor rossz, ha orvos a beszélgetőpartner.
- Miért beszélünk erről? - zárom le a dolgot.
(Spoiler alert: végül nem kellett adrenalin injekciót kapnom)
Estére a covidhoz hasonlóan vártam, hogy megtörténjen, amire mindenki - jóindulatból, hogy fel legyek készülve - felhívta a figyelmemet. Hogy majd láz, meg ilyen fájás, meg olyan fájás, meg influenza, meg reszketés.
Nos, azt nem mondanám, hogy százas voltam, inkább olyan volt, mint amikor az emberben "bújkál valami". A vállam kicsit elkezdett fájni. Másnapra a vállam és a mellkasom/vállam izomláz szerűen sajgott, a hasam fájt. Ma a harmadik napon még egy picit fáj a vállam, de már teljesen funcionálisnak érzem magam. Az edzés még azért kimarad ma is.
Hát basszátok meg azért ezt összehasonlítani a tényleges covid fertőzéssel. És én még nem a mostani supergyilkos valamit kaptam el, hanem az eredetit, ahol a vírusszám a mostaninak a 10%-a volt kb.
Na jó, ha mégis össze kéne hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy ez az, hogy belerúgsz valamibe sípcsont védőben,de azért jól megfájdul a lábad (még másnap is érzed), a másik meg belerúgsz valamibe és eltörik a sípcsontod.
Ja és cserébe megtarthatod a sípcsontvédőt :D
128as antitest számmal ugrottam neki az esetnek, majd updatelem a posztot, hogy ez végül megmozdult-e az oltás hatására.
на здоровье
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése