a széria nem várt folytatása
Azért a címtől függetlenül nem fogok lehozó bezárós képeket feltenni, mert annál többre tartom a szabadidőmet. A sziget a szívemben elnyerte a pozitív csalódás díjat, mert nem számítottam arra, hogy ennyire különleges látvány körbeutazni. |
| Teide Nemzeti Park |
Három olyan park van ugye a szigeten, ami kvázi a fénypontja sok ide látogató utazásának, és amik most egytől egyig be vannak zárva. Nem hiszem, hogy azért, mert kötelező lenne, inkább csak kényelmesebb vagy gazdaságosabb így. Elvileg kapnak egy csomó pénzt ha bezárva maradnak. Ez a gondolat számomra nagyon fura. Mifelénk ilyen dolgok nincsenek Abban sem vagyok biztos, hogy elhiszem, hogy így van.
Tettünk egy kísérletet azért, hogy az egyik nyitva maradt kicsi parkot meglátogassuk. Ez volt a Monkey Park, ahol kb 30 ketrecbe szétdobáltak 5 különböző fajt, a maradékot meg megtöltötték tengerimalacokkal. Lilla ezekre a makikra nézve azt mondta, hogy de jó lenne Madagaszkáron lenni, kár hogy zárva van.
Nos... hát akkor ők mit mondjanak?
Úgyhogy a parkokról ennyit. Van azért az önbecsülésnek és a szemellenzősségnek is egy határa. Viszont cserébe minden nap kanyarogtunk valamerre a szerpentineken és mindig valami nagyon szép dologba futottunk bele.
 |
| Garanchico |
 |
| Icod de los Vinos |
Sajnos a természeti dolgok mellett átjárja az egész szigetet ez a maszkos szomorkásság, ami annyira idegennek tűnik ettől a népségtől - már amennyire eddig megismerhettük őket az életünkben - hogy csak még szomorúbb a látvány. A boltban kesztyűt kell felvenni ahhoz, hogy beüssük a pin kódot a terminálba. Az éttermek vagy úgy kezelnek minket, mintha a királyi család látogatott volna el hozzájuk, vagy úgy, mintha már tök mindegy lenne. Mert nem oszt nem szoroz.
Megnéztük a mellettünk lévő golf pályát, ami érdekes élmény volt. Ide is kell valami képesítés, mint a búvárkodáshoz, szóval nem mehettünk fel a pályákra csak a gyakorló részre, amit viszont annyira jelentéktelennek tartanak itt, hogy szinte nem is kellett érte fizetni. A pózolás jobban ment, mint a labdák ellődözése. De nem volt nagyon senki, szóval nem nevettek ki.
 |
| Golf las Americas |
Az utolsó nagyjából 100-150 métert a csúcsig már nem tudtuk megtenni, mert arra kellett volna foglalni vezetőt, meg időpontot, de így is jó magasra fel tudtunk menni. Egy felvonó hozza fel az embereket. Itt már azért volt, hogy mondat közben levegőt kellett venni, főleg Málnával a nyakamban.
 |
| Pico del Teide |
 |
| Mirador La Fortaleza |
 |
| Pico del Teide |
Azt gondolom, hogy a csúcstámadás élmény szinten egy kihagyhatatlan dolog, ha az ember itt van. De tényleg kár lenne nem megemlíteni, hogy a mars szerű vulkáni táj, ami az egészet körbeveszi, legalább olyan különleges élmény. És megintcsak hozzáteszem, hogy főleg úgy, hogy alig van pár ember. Ezt az élményt már Izlandon is nagyon értékeltük, és most is azt gondolom, hogy megérte még akkor is, ha a parkokat emiatt fel kellett áldozni. Ezek kivételesen pont azok a pontok, ahonnan nem hiányzik a régi tömeg.
 |
| Teide Nemzeti Park |
 |
| Sendero Roques de García |
 |
| Llano de Ucanca |
 |
| Mirador de La Ruleta |
Még Ghentben tanult Lilla együtt egy itteni sráccal, Diegoval és így jó 10 év után újra találkoztunk itt. Én rossz szokásomhoz híven igyekeztem minél többet megtudni arról, hogy mi a helyzet itt, és végül ezekkel az infókkal felfegyverkezve merészeltem ezt a címet adni a blognak. A kép egyébként a sziget egyik legpopulárisabb és zsúfoltabb partján készült egyébként. Egyébként.
Én még ugye sosem voltam, de Lilla többször is volt gyerekként. Régről arra emlékszik innen, hogy nem lehetett nyitott ajtónál aludni az énekléstől, nevetéstől és a sörös üvegek csörgésétől esténként.
Hogy miért vesztese a Covidnak Tenerife? Kapásból egy fun fact: 0 adag vakcinával látta eddig el őket a nagylelkű anyaország. Ez azért távol áll a győzelemtől. Mindemellett a hotelek, boltok és éttermek több mint a fele zárva van, az ingatlanok jelentős része eladó\kiadó. Diego elmondása alapján sokan egy éve munkanélküliek és mivel a meló jelentős része a turizmusban van, sok remény sincs.
Már egy szakmai blogon is pedzegettem a gondolatot, hogy a nyitás és az, hogy minden a régi kb annyira különbözik egymástól, mint amikor elhagyod a kórházat a tüdőgyulladás után és mikor újra tudsz köhögés nélkül végigmondani három mondatot.
A hét felénél felmerült, hogy egy héttel eltoljuk a hazautat, de aztán rájöttünk, hogy talán azon a ponton vagyunk, amikor már nincs az a homokos part vagy havas hegycsúcs, ami kárpótolna a szociális és kultúrális életünkért. Ha így lenne, akkor itt mindenki iszonyatosan boldog kéne, hogy legyen nem igaz?
És ezt most nem kell félreérteni, jól éreztük magunkat. Tenerife egy nagy szusszanás volt a realitás terhe alól. Csak már nem elég intenzív ahhoz, hogy teljesen megfeledkezzünk a valóságról. Egy kerti grillezés aztán este egy jó színdarab vagy fürdő. Neadjisten sörbemutató. Egy kibaszott kézfogás. Egy olyan jó hosszú és mosolygós és szorítós. Na ezek már nagyon hiányoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése