Athén

A balkáni Los Angeles

Vicces összehasonlítás. Valamiért mégis olyan sokszor éreztem az utazás alatt párhuzamot Athén és Los Angeles között. Na, de erről majd később. 

Egy véletlen beszélgetés hatására nem a belvárosba, hanem egy kintebb eső tengerparti negyedbe, Glyfadaba foglaltunk szállást. Ez akkor is jó ötletnek tűnt, és utólag is jó ötlet volt. A szállások az európai átlaghoz képest olcsóbbak, viszont vannak nagyon fura dolgok, például, hogy van szauna, de fejenként 20€ a használata per alkalom. Kétlem, hogy bárki használta volna valaha, de végülis felfoghatjuk ezt úgy, hogy legalább nem lelakott a szauna. Alapvetően teljesen lényegtelen ez, de egyike azoknak, amik megkülönböztetik Görögországot tőlünk. 

A magam részéről mindig kimaradtam ezekből a "megyünk görögbe" utazásokból. Sokszor hallottam, hogy mennek az emberek, de mi nem mentünk soha sem. Nem éreztem kifejezetten hiányát egészen addig, amíg egy számítógépes játékban be nem jártam az országot virtuálisan kétezer évvel ezelőtt. Nem tudom, hogy miért maradt ki. Aztán úgy voltam vele, hogy lehet ez is olyan lesz, mint például az 'Amelie Csodálatos Élete' vagy Debrecen, hogy sokáig nem akaródzik, aztán kiderül, hogy nem is rossz. 

És valóban. 

Persze azért fontos megjegyezni, hogy Athén, mint modern város valószínűleg az ebben való sikerességét tekintve a szöges ellentéte az ókori verziójának, ahol úgy nagyjából mindenben az élen jártak. Van egy ilyen "itt valakinek volt egy ötlete, aztán végül nem lett belőle semmi" érzése az embernek egy csomó befejezetlen, vagy elhagyatott épületnél. De ez nem is baj, hiszen inkább a romok miatt jöttünk, minthogy megkóstoljuk, hogy jobb-e itt a Starbucks mint otthon. 

Hamar leesett, hogy autót kell szereznünk, mert az itteni szervezők még mindig abban a hitben vannak, mint 15 éve nálunk, hogy aki utazik, az nem számolja a pénzt. Nos, számolja. Az autóbérlés viszont rettenetesen kényelmes, és nagyon jó a szolgáltatás minden szempontból. Utólag már a reptérre kértem volna az autót, mert a reptéri fix taxi tarifa már kapásból egy napi bérlés árával egyenértékű. Kérdeztük, hogy kell-e fizetni a parkolásért, amit nem értett az emberünk, viszont mondta, hogy felejtsük el. Mármint a parkolást. A belvárosban? Nem, úgy általánosságban Athénban. Ez fura volt, de később megértettük. Az egész városban ingyenes a parkolás, és nagyszerű érzés látni, hogy milyen jól döntöttünk, hogy nálunk nem az. 

A hatalmas ország és a kis népesség miatt a területeknek kvázi nincs értéke, emiatt minden elterül és lapos. Emiatt viszont megnőnek a távolságok, és leredukálódik a közlekedés autózásra meg motorozásra. 10-12 sávos utak és olyan össze-vissza kanyarodó komplexumok vannak, hogy tényleg Los Angelesben érzi magát az ember. És erre még rájön a táj szikársága és a reggeltől estig tartó ezersávos dugó. Amerika, hölgyeim és uraim. Két órányi repülésre. 

Persze itt nagyjából véget érnek a hasonlóságok, és az ember elkezdi keresni Görögországot. Görögország pedig mediterrán tájból, tengeri állatok evéséből és véget nem érő történelemből áll, ami egy fantasztikus kombináció. Az embernek semmi más dolga nincs, csak annyi, hogy megpróbálja elengedni a gondolatot, hogy ezek az emberek elherdálták a történelmüket. Végül is egy kicsit ki nem? 

A nagy autós utazásunk Delphoiig ment, ahol ismét belefutottunk abba, hogy interneten nyolcig van nyitva minden, de a valóságban meg nem. Háromkor megkaptuk, hogy egy óránk van mindenre. Itt én életem teljesítményeként felrohantam a hegyre Málnával a nyakamban, és onnantól úgy döcögtünk lefelé, ahogy az utánunk zárogató két görög arc rugdosott minket előre. 

Na hát ez érdemes egyszer megnéznie mindenkinek élőben, aki nem veti meg a történelmi jelentőségű dolgokat. 

Sajnos nem tudok nagy meglepetésekkel szolgálni: a két kihagyhatatlan élmény az Akropolisz és Delphoi voltak. Az Akropolisz annak ellenére, hogy valószínűleg mindig nagyon zsúfolt. Akkor sem lehet kihagyni szerintem. 

A "go-to" viselkedés Görögországban pedig a minél lelassultabb tengerpartozós eszegetős autókázós. Ha sikerül lelassulni, akkor onnantól már nagyon jó =) 

Egy jó utazás volt, és a legjobb az volt benne, hogy gyakorlatilag egy köpésre van repülővel. A hazautazás előtt kezdtem érezni az "ezért bűnhődni fogok" stesszt, ami a jó meleg idő utáni szörnyű hazautazás előszele, aztán rájöttem, hogy szó sincs ilyesmiről. Ottani idő szerint 6:20 kor felszálltunk és itteni idő szerint 7:15 kor pedig le (egy óra az eltolódás).

Szerintem még vissza fogunk menni.