Lisszabon

Európa kultúrális fővárosa #12, avagy a húsvéti utazás összefoglalója

Nehéz elmerülni egy európai nagyváros mélyén. Legalábbis nekem. Nem lehet csak úgy pár nap alatt különösebb tervezés nélkül felfedezni az abszolut felfedezettet. Mire az ember a kötelező köröket lefutja, már indul a gép haza. Az erasmusról meg már lekéstem. Mi még soha nem voltunk itt, nekem pedig volt egy valami furcsa ellenszenvem Portugáliával kapcsolatban. Nem tudom miért. Debrecennel is van, pedig ott sem voltam még soha. 

Lisszabonra azt mondanám, hogy ha azt mondaná rá valaki, hogy Firenze - vagy ezen a ponton akármilyen közepesen ismert Olasz városra be lehet helyettesíteni, ahol az ember még nem járt... szóval ha azt mondaná valaki, hogy "na ez egy valamilyen történelmi jelentőségű Olasz város", akkor a képek alapján elhinném. Mert műveletlen vagyok. 

Lehetne egy ilyen sémát ráhúzni ezekre az európai kultúrális jelentőségű városokra nem? Mik azok, amik feltétlenül szükségesek? Először is kell egy macskaköves belváros sikátorokkal: 

Egy bazinagy tér, a keresztény egyház irdatlan vagyonának megnyilatkozásával, ahova úgy megyünk be tátott szájjal (nagyon sok pénzért) hogy az otthonit még meg sem néztük:

Utcai művészek: 

A tömegközlekedési vonal, ami nagyon híres, és állítólag az egyik legrégebbi és legszebb a világon: 

"A" híd: 

  

Egy vár nagyon magasan ahonnan látszik az egész város: 

A helyi desszert, ami nagyon híres, és egy hely van, ahol az eretetit csinálják, és az nagyon jó, de a többi meg már nem olyan jó. Az eredeti helyen kell enni, mert csak az az igazi, a többi szar. Jó, még van egy 92 éves nagymama valahol az ország déli felén, aki 86 éve ezt süti. Na az még egész jó... a többi szar: 

(Az én véleményemre, hogy szerintem ugyanolyan az összes helyen, még épphogy nem tett ki minket a taxis az út szélén. Én tényleg megkóstoltam vagy 5-6 helyen. Vanília puding tésztába sütve. Na de lépjünk tovább)

"Az" építész, aki a város összes épületét tervezte. Lassan megkockáztatom, hogy egész Dél-Európát. 

A látványosság, amit azért hagysz ki végül, mert akkora sor áll hozzá, hogy képtelen vagy kiállni. 

A pávás kép igazából nem passzol sehova, de túl cuki volt, hogy kihagyjam. 

Ja igen, majdnem elfelejtettem: a számomra a South Parkon keresztül megismert elektromos roller őrület ide már begyűrűzött, és kíméletlenül mindenki ezzel vereti. Amit az első kipróbálás után nem is csodálok, mert nagyon király, bár elég haszontalan. Állítólag majd jön hozzánk is.

Szóval Lisszabon: elektormos rollerek és pávák. A többit már láttad valahol, az tuti. Jójó, tudom, ezeket is láttad már. Na, de azért remélem érthető a lényeg. 

Az első pár nap folyamatosan eláztunk. Ez nagy meglepetésként ért minket. Azt gondoltuk, hogy itt jó idő van ilyenkor mindig. Nincs. 

Az utolsó előtti napon tettünk egy nagy körutazást elhagyva a fővárost. Ez volt nekem a legkülönlegesebb. Na de azért egy pillanatra megállva szeretném leszögezni, hogy nem finnyogásból írtam az eddigieket. Ezek egytől-egyig tudnak szórakoztató programok lenni. De valamiért nálam mindig, az "elhagyjuk a nagyvárost" programok azok, amik meg tudják mutatni, hogy milyen egy ország hangulata. 

Ami talán az egyik legérdekesebb - a hozzám hasonlóan műveletlenek számára - az az, hogy a portugál nyelv első hallásra nem hasonlít a spanyolra egyáltalán. A teliszájú, pösze bürrögés helyett ez inkább egy ilyen sustorgós szlávos héberes valami furcsaság. Még a hanghordozás is teljesen más. Nem rossz, vagy ilyesmi, csak én nagyon meglepődtem. 

A városból kiérve vált nyilvánvalóvá, hogy mik azok a dolgok, amik ezt az országot különlegessé tudják tenni. (naugye) A természet nem annyira baszott ki velük, na. És még az idő is szép volt, hogy még jobb legyen. 

A kirándulásunk végállomása egy Sintra nevű hely volt, ami szintén iszonyatosan rettenetesen turistás, főleg gondolom húsvétkor, de még így is nagyon hangulatos és különleges volt.

Holnap még csak este fog menni a gép, de már nem hiszem, hogy olyan nagyon extra dolog törénne. Ha mégis, akkor majd utólag beleteszem.