téltelenítés - 4. rész

utolsó előtti rész


Az utolsó napon tökélyre fejlesztettük a szobát és egy 30 perces szűnyogprevenciós szeánsszal meg szépen behajtogatott moszkitóhálókkal sikerült egész estére mentesíteni magunkat a terroról.

A phi phi-i intermezzó nagyszerűen sikerült, bár ha montázst kéne csinálni és el tudnám képzelni magam fekete fehér vágóképeken, mert valami nem volt oké velem. A többiekkel szerencsére igen =)

A másnapi átköltözés elég sima volt. A bungalopark ahova költüztünk egy 50-es francia meleg pár, Pascal és Philippe által volt üzemeltetve, akik nagyon kedvesek, és Philippe ráadásul szakács, aki esténként mindig valami más igzi kaját főzött a vendégeknek. Egy igényesen kialakított hely, ahol minden apróságra oda van figyelve. Olyan francia melegpárosan. Talán ez az a jelző, amivel a legkönnyebb megérteni a dolgot. 

Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy szinte kizárólag francia idősebb párok vannak, és néha fogalmunk sincs, hogy megszegünk-e valami etikettet, vagy nem. Mára eljutottunk oda, hogy ezt le tudjuk szarni már teljesen. 

Na de visszatérve az érkezéshez: 

Én sajnos ekkora jutottam el oda, hogy be kellett ismernem azt, hogy valami gyomorrontásnál komolyabb fertőzést kaptam el, én elmentem egy dokihoz, aki adott szurit meg mindenféle bogyót. Itt elkezdőtött a gyógyulásom, aminek az utolsó napján vagyok a blog írásakor, és ma már egy olyan dolognak tudtam délelőtt nagyon örülni, amit nem részleteznék. 

Katán kíméletlenül kibéreltük a motorokat, és minden napra kitaláltunk valami fasza kis programot magunknak. 

Big Buddha 

Wat Chalong

Elefánt Park Nr. 163

Na ide nem fizettünk be, mert tudtuk, hogy mi a helyzet, de muszájnak éreztük, hogy megetessünk egy elefántot egy banánnal. Igazából csak odamentünk és úgy tettünk, mintha az egyik csoporthoz tartoztunk volna. 

Egy elég komoly probléma ez itt kint. Botrányos körülmények között vannak tartva az állatok, és elég rosszul bánnak velük, bár néha úgy tűnik, hogy ők ezt nem érzik így. Mármint az emberek. Lehet ha nyakonszúrnám egy kampós bottal, amikor lassan főzi a kávémat, akkor az rosszul esne neki azért. 

Phuket Art Village

Ez volt az a hely ugye, ahol annó Lilla festett még nagyon régen. Pont erre felé jártunk, és csak úgy beugrott, hogy miért nem nézünk be. Ez nagyszerű ötletnek bizonyult, egyre több művész dolgozik itt, mit pedig vettünk is magunknak egy festményt, ami szuper jó volt. Az egyik legpozitívabb és igazibb élmény az ittlétünk alatt.

Night Market

Csak a hangulata kedvéért tényleg. Az ázsiai piacozás mindig egy ilyen időutazós filmbeli élmény.

Már nem maradt olyan nagyon sok napunk hátra, de megpróbáljuk jól kihasználni. Azt érzem magunkon, hogy hiányzik a kalandozás, és a felfedezés egy kicsit. Idén még Málna talán egy kicsit túl fiatal volt ehhez, de jövőre már nem lesz az. 

Néha csak szeljük a szerpentineket motorral, újra felfedezve a régi helyszíneket. A régi házat, a helyet ahol reggeliztünk, a partokat, amiket annó megtaláltunk. Azt gondolom, hogy ez a második utazás gyerekkel már hozzásegített minket ahhoz, hogy megtanuljuk, mit hogyan és mennyire lehet.  

Málna azt mutatja nekünk, hogy ő igenis minden buliban benne van, és nincs az az inger, ami túl sok lenne. Az a rendszer, amit kialakítottunk pedig úgy néz ki, hogy bőven elég biztonságos, hiszen egyik utazás során sem volt az égvilágon semmi baja. Nekünk mondjuk volt, de az viszont lényegtelen a terv szempontjából. 

Én a mostani úton még egy igazán jót szeretnék enni így 10 napnyi semmi után, az biztos =) A következő alkalommal pedig el fog indulni az igazi klasszikus kömpöci kópéskodás Málnával, ezt ünnepélyesen kijelentem.